Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-442

442. országoMülés Január 22-én, csütörtökön. 1891. gjg J nem akarja tétetni. Hogyan is lehet az nevetséges, mikor a mindenható istenhez emelkedik fel az ember lelke, akár gyermek, akár felnőtt ember az. Ép ellenkezőleg, meg vagyok győződve arról, hogy az ily fohászszerü ima kielégíthet minden vallásfelekezetet. (Helyeslés.) Még a katechismus szerint is az imádkozás semmi egyéb, mint az istenhez való felemelkedés. Itt van a katechismus maga, a melyben az a kérdés is foglaltatik: mit tesz imádkozni? (olvassa): „Imádkozni tesz elménket és szivünket Istenhez emelni, hogy vagy őt dicsérjük, vagy neki hálákat adjunk, vagy tőle valamit,kérjünk." Nem lehet-e ezt a kisdedóvodákban is alkalmazni? (Helyeslés.) Ellenkezhetik-e ez valami vallásos meggyőződéssel? Én azt hiszem, hogy nem. (Általános élénk helyeslés.) Volt nekem, t. ház, egy jó ismerősöm, (Ralijuk! Halljuk!) a ki, mig teljes lelkistesti erőben volt, igen szeretett philosophusokkal foglalkozni és ennek folytán sokat bölcselkedett. Mikor azután, sokkal később, agg korában fölkerestem, megtört lélekkel, megtört testtel találtam. És mikor azt kérdeztem, vájjon még mindig szeret-e bölcselkedni, az volt a válasza: most már nem tudok bölcselkedni, most már csak elmélkedem. Hasonló jelenség, habár megfordított sorrendben látható a gyermekeknél. Á kisded gyermekbe a vallás-erkölcsi érzetet beleoltani lehet, hanem vallásfelekezet! különbségeket vele megértetni, hitvallási buzgóságokat benne teremteni nem lehet. (Élénk h-lyeslés.) Nem is szabad összetéveszteni, t. ház, az iskolát az óvodával. Az iskolának feladata az oktatás, az óvodának feladata a gondozás. Az iskolában természetesen a tantárgyak között kiváló helyet foglal el a hittan, az óvodákban csakis a vallás-erkölcs inevelés foglalhat helyet. (Általános élénk helyeslés.) Azért nem is képzelhetem, hogy bármely felekezet részéről kiváló súlyt lehessen arra fektetni, hogy az óvodában ne fohászszeríí ima, hanem felekezeti ima mondassék. (Általános élénk helyeslés ) Mindezek daczára, r. ház, ha megnyugtatására szolgál egy vagy más felekezetnek az, hogy tisztán felekezeti jellegű óvodában az imára vonatkozó speciális intézkedések is tétessenek e törvényjavaslatba, kijelentem, hogy ha erre vonatkozólag a részletes tárgyalás folyamán módosítvány terjesztetik be, azt fontolóra venni kész vagyok. (Helyeslés.) Kijelentem ezt azért, mert soha semmi körülmények között vallásos érzületet sérteni, bántani nem akarok. (Általános élénk helyeslés.) Végül, t. ház, még csak egyet, (Halljuk! Halljuk!) habár ez is meg volt már beszélve. Sok oldalról mondották, hogy kisdedóvodákat akarunk létesíteni ós még nincsenek lelenczházaink, bölcsődéink, ápoldáink. Készségesen elismerem, hogy. mindezekre nagy szükség van; de figyelmeztetem a t. házat arra, hogy a kik sokat akarnak egyszerre, mit sem érnek el. 1868-ban rendeztük a népiskolai oktatást; ennek 22 éve, most rendezzük a kisdedóvást és remélem, én még megérem, hogy kellő számmal fogunk ez országban lelenczházakat, ápoldákat, bölcsődéket állítani. (Élénk helyeslés.) Sokkal plausibüisebb ennél, t. ház, az, a minek, ugy hiszem, Zay Adolf képviselő ur adott kifejezést, mondván, hogy előbb az elemi oktatásról szóló törvényt kell végrehajtani és csak azután állíthatjuk fel ezen új intézeteket. Plausibilisebbnek látszik ez, t. ház, de mégsem helyes felfogás. Mert igaz, hogy elemi oktatásunkban még sok mindenféle hiány mutatkozik; csakhogy soha semmiféle körülmények közt nem fog beállani azon időpont, hogy tenni, javítani, tökéletesíteni való ne lenne. (Élénk helyeslés.) Más államokban is igy van ez, nálunk is ugy lesz; mert egyáltalán nem lehet a teljes tökéletességet elérni. (Általános élénk helyeslés.) Ha tehát azt mondják némelyek: azért ne létesítsünk ma kisdedóvodákat, mert az elemi iskolákkal vau még dolgunk,, ez a kisdedóvás elhalasztását ad graecas calendas jelentené és mivel én ezt nem akarom ad graecas calendas halogatni: azért kérem ismételten a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés.) Balogh Géza jegyző: Herman Ottó! Madarász József: T. képviselőház! A t. ház engedelmével cserélek Herman Ottó képviselő úrral. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A ki tagja voltam az 1848—49-iki törvényhozásnak és midőn 1848. évi augusztus havában az elemi iskolákról szóló törvényjavaslat tárgyalásában részt vettem és tudom, hogy az akkori képviselőház kimondta azt, hogy az ország elemi oktatásának alapjává a kisdedóvodákat tekinti és a ki tudom, hogyha hazánk szabadságbarcza szerencsésen fejeztethetik be, akkor nemsokára nemcsak az elemi oktatás, hanem a kisdedek óvása is törvényhozásilag biztosíttatott volna: lehetetlen, hogy néhány szóval ne üdvözöljem magát az "^eszmét és a kormánynak azt a tényét, hogy törvényjavaslatot terjesztett be a kisdedóvásnak törvény általi elintézésére nézve. És ha azon elveket és eszméket tekintem, melyek a törvényjavaslatban eredetileg befoglalva vannak és ha van. is nekem azokban a felekezetiesség kérdésében némi ellenészrevételem és ha van is még "a nemzeti érzület tekintetében bizonyos kívánni valóm, mégis, ha azok azok igy, a mint a javaslatban előadatnak, változtatás nélkül elfogadtatnak, ugy, hogy egyik és másik tekintetben nem fognak rosszabbá, tétetni, vagyis 37*