Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-442
282 442. országos ülés január 22-én. csütörtökön. 1891. geket nyelvök és eulturájuk szabad fejlődésében és növelésében akadályozzák; ha igy értik a magyarosítás váciját: akkor mi ezt a vádat a leghatározottabban visszautasítjuk. (Zajos helyeslés és tetszés.) Ilyen magyarosítást a kormány és a törvényhozás sohasem müveit és most sem miivel, (Ugy van! Ugy van!) Ha azonban a magyarosítás alatt azt értik, hogy a kormány minden, a törvényhozás által rendelkezésére adott és talán még ezentúl adandó eszközzel odahat és arra törekszik, hogy a magyar nyelv ismerete maguknak az állampolgároknak érdekében elterjedjen (Élénk helyeslés) és hogy mentől rövidebb idő múlva ne legyen számba vehető míigyar állampolgár, a ki magyarul nem ért; (Általános élénk helyeslés) ha ezt értik magyarosítás alatt: ezt a tendentiát igenis egész nyíltan bevalljuk én soha sem is tagadtuk (Élénk általános helyeslés) és nyiltan bevalljuk azt is, hogy reméljük, miszerint e törvény megalkotása által egy eszközzel több lesz a kormány kezébe adva ezen ezél elérésére. (Élénk helyeslés.) Filtsch t. képviselő ur bennünket ünnepélyes hangon felszólít, hogy tekintsük a nemzetiségeket testvéreinknek. A mint már Tors Kálmán t. képviselőtársam is válaszolt neki, én is csak azt válaszolom, hogy készséggel fogadom el e felhívást s hogy igenis testvéreinknek kívánjuk őket tekinteni. De azután vonjuk le ebből a consequentiákat is. A testvéri viszonynak legelső kelléke az, hogy a testvérek kölcsönösen megértsék egymást; (Élénk helyeslés) mert furcsa testvérem nekem az, a kinek én a szavát nem értem. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Tehát közös nyelvre szükségünk van, egy nyelvre, a melyet mindnyájan beszélünk és megértünk; hogy pedig ez a nyelv Magyarországon más nem lehet, mint a magyar, (Élénk általános helyeslés és tetszés) az, gondolom, bizonyításra nem szorul (Általános helyeslés.) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy mi azon az utón, a melyen most haladunk, ezélt érni, sikert aratni nem fogunk. Én kétkedem ez állításának helyességében; mert állításával szemben áll a tapasztalás és egyébiránt a t. képviselő urat közelebbi elvtársa: báró Salmen is az ellenkezőről győzhette meg, a ki épen örvendetesként hangsúlyozta a magyar nyelv ismeretének terjedését ez országban; és én azt találom, hogy különösen- a 70-es évek vége óta, mióta az iskolai téren is a magyar nyelv jogait és érdekeit hatályosabban biztosító törvényhozási rendelkezések tétettek, a magyar nyelvnek terjedése, tekintve szűk anyagi eszközeinket, kielégítőnek, sőt örvendetesnek mondható. Azt gondolom tehát, hogy a kormánynak egyáltalában semmi oka sincs arra, hogy arról az útról, a melyet most követ, letérjen. (Élénk helyeslés.) Sőt meg vagyok róla győződve, hogy a mint a magyar állani anyagi megerősödése azt engedni fogja, ez utón gyorsított tempóban fogunk haladni. (Élénk helyeslés.) És meg vagyok győződve arról is, hogy, mig a kormány ezen az utón a magyar nyelv jogai és terjedésének előmozdítása utján halad, addig a magyar kormányt e törekvésében -— a mint az ezúttal is fényesen kitűnt — politikai pártkülönbség nélkül és egész erejével fogja támogatni az egész magyar parlament! (Élénk általános helyeslés.) Én tehát a t. képviselő urat és azokat, a kik vele egy gondolkodáson vannak, mert hangsúlyoznom kell, hogy igen nagy számmal vannak nemzetiségi testvéreink között olyanok, a kik ma már nem ugy gondolkoznak, mint Filtsch képviselő ur, (Ugy van! Ugy van!) csak arra kérhetem s nekik csak azt a jóakaró tanácsot adhatom, hogy béküljenek meg ezen előttük gyűlöletesnek látszó politikával, mert ugy sem változtathatnak rajta ; (Élénk helyeslés) mert ez nemcsak ennek a kormánynak a politikája, hanem a magyar nemzet akarata, (Ugy van! Ugy van!) a mely magyar nemzet meg nem tűrne maga felett oly kormányt, a mely a magyar nyelv érdekeiről, terjesztésének kötelességeiről megfeledkeznék. (Élénk helyeslés és tetszés.) Én, t. ház, a felhozott indokok és szempontok alapján, de ezen legutóbb felhozott szempont okából is, mert azt reménylem, hogy a hozandó törvény a magyar állam megerősödésének és a nemzeti összeforradásnak hathatós eszköze lesz, a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés és tetszés.) Balogh Géza jegyző: Fényvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halijuk! Halljuk!) Sokkal ismeretesebbek azok az indokok, a melyek az igen t. minister urat arra bírták, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslattal álljon a magyar törvényhozás elé és sokkal behatóbban fejtette ki azokat ugy ő maga, mint Berzeviczy államtitkár ur stz iménti szép beszédében, semhogy azt hinném, hogy a t. ház ezek halvány ismétlésére rászorul. Előttem világos, hogy három kérdésre adandó választól függ e törvényjavaslat sorsa, jelentősége és becse. Az első: igaz-e, hogy a tanításra még nem képes gyermekek, fp'leg a kik sem otthon, sem másutt kellő gondozásban nem részesülnek, vagy nem részesülhetnek, igényelnek ily óvó-intézeteket, igen vagy nem? A másik kérdés: igaz-e,hogy a társadalom az ő|nétszáz és egynéhány óvodájával, szemben azon' körülménynyel, hogy 13.000 községből csak 400-ban van ily óvoda, nem képes megfelelni a szükségletnek, igen vagy nem ? A harmadik és utolsó és egyúttal legfontosabb kérdés
