Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
272 441 országos ülés január 21-én. szerdán, 1891. miből a vállalkozó öt krajezárt engedhet, ugy, hogy egy pár bakancsnak a munkabére 95 kr. Es a régi fővállalkozó sem maga készítette; mert hisz ő egyéb sem volt, mint vállalkozó, a kinek egy bőrszabő-mühelyénél egyebe nincs és van háza, a melyben honvédtisztek szívesen láttatnak. (Derültség.) Az sem maga készítette a bakancsokat, hanem kiadta kisiparosoknak és alvállalkozóknak, nagyrészben ép azoknak, a kik most szövetkeztek. Miért ? Azért, mert ámbár a szerződésben ki volt kötve a minimalis 95 kr. vagy egy forint, ők mégis 85 kit kaptak egy pár bakancsnál, igy a nélkül, hogy a faszállító bármit tett volna, minden pár bakancsnál 10 kr. differentiát számított magának. Mert a ki nem szállított neki 85 krajczárért, annak nem adott munkát; nem azt mondta, hogy nem tartom meg a szerződést, hanem egyszerűen azt, hogy most nincs munka, Nehogy ugy járjanak a kisiparosok az áj vállalkozó ezéggel szemben is. Mert, hogy a Wolfher-ezég és a liptói bőrgyárosok nem fognak maguk sem lószerszámokat, sem oldalszíjakat, sem bakancsokat készíteni, mindnyájan tudjuk; de hogy a haszon csak az övék legyen, a munka pedig csak a kisiparosoké, ez ellen óvó rendszabályokat kellene hozni. Mit tett tehát a kormány ? Azt mondta, hogy nem adom át a kisiparosoknak szánt bakancs szállítási hányadot a Kiszállítóknak, hanem kiosztom directe. Vagyis én fogom megmondani: a miskolczi csizmadiák kapnak ennyit, a debreczeniek ennyit, termesze tesen főkép, ha kormánypárti képviselőkre szavaznak. (Ellenmondás jobbról.) Visszaveszem! Magyarországon sohasem történt ilyesmi! (Derültség lalról) Még sokat mondhatnék, de nem akarom az időt lopni és még csak egyet hozok szóba. A régi vállalkozóval, bár a pályázattól elesett, a jó viszony fenmaradt. Mert annak a kormány saját beismerése szerint átadott 34.000 bakancsszállítást és 180.000 derékszíj-átalakítást és átadott — a miről a lapok még nem irtak — ezer teljes lószerszámot a jövő évre, melyek már át is vétettek. Gondolom, a dolog ugy van — jobban tudom az ügyet, mint a hogy elmondom — mint a Regeniiart-féle posztóval. Tehát az idei budget fogja kifizetni azt az 1000 lószerszámot, mely deczembertől már a honvédségi raktárban őriztetik. Mindezekhez még egyes részleteket csatolhatnék ; de sajnálom, hogy a minister ur nincs jelen s nekem rögtön nem felelhet, mert igen szeretnék megczáfoltatni. Kern is mondom, hogy mindenben tökéletesen igazam van; bár láthatják az urak, hogy alaposan vagyok informálva. Itt van egy csomó acta, a melyet tanulmányoztam, de mindent az eml er sem nem tudhat, sem pedig mindenről helycsen informálva nem lehet, különösen azok részéről, a kik érdekelve vannak. Tévedni emberi dolog, a ministernek is lehet igaza, (Derültség.) Akkor is lehet igaza, ha az új szállítóknak, kikkel szerződött, 2°/«-tel drágábban adta oda a bőrszállítmányokat, mint a hogyan a régi szállító, meg a czipő-részvénytársulat—értesüléseim alapján — az ajánlatot megtették és ha azért, mert 2%-tel drágábban kapták az új szállítók, az öt évre kiirt pályázat helyett velők 6 évre köttetik szerződés. De hát én ezért mégis meg vagyok elégedve ezen pályázat eredményével és a minister ur válaszát tudomásul fogom venni, azért, mert üdvözlöm azt az újítást, hogy végre valahára szakítottak a monopolisticus rendszerrel és a kormány igyekezetével a nagy- és a kisipar érdekei az aerariumnál védelemre találtak. Ezért elismerésemet fejezem ki a Szapáry-kormánynak, elismerésemet fejezem ki a honvédelmi minister urnak is és csak arra kérem, hogy felvilágosítást adjon következő kérdéseimre: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) ínterpellatió a m. kir. honvédelmi minister úrhoz. 1. Kérdem a in. kir. honvédelmi minister | urat: köteles-e a m. kir. honvédelmi ministerinm | a honvédségi szállításokra nézve általa kiadott ! pályázati hirdetményben önmaga által szabott I feltételekhez és ígéretekhez tartani magát, vagy sem? 2. Ha igen, mivel igazolja a honvédelni rainisterium, hogy a bakancs és bőrnemű szükségletre nézve kiirt pályázatának 5. pontjában foglalt azon kötelezettségének, hogy „az ezekre vonatkozó anyaghányad-kimutatások a honvédfőruhatárban Budapesten megtekinthetők", megnem felelt s a pályázni akaróknak sem a főruhatárban, sem a honvédelmi ministeriumban az anyaghányadddmutatások rendelkezésükre, nem adattak, minek következtében a különböző ezikkekhez szükséges bőranyagok súly szerinti mennyiségeiről a pályázók közül többen tudomást nem szerezhettek? 3. Mivel igazolja, hogy a pályázat 8. pontjában foglalt azon kijelentésére, miszerint „egyenlő feltételek mellett a pusztán vállalkozó pályázók felett előnyben részesül azon iparosokból álló szövetkezet, melynek tagjai mind az anyag előállítással, mind az elkészítéssel, vagy legalább ezek egyikével maguk foglalkoznak", csak részben volt tekintettel, t. i. a bőrgyárosokra nézve, a kézmííiparosokból álló szövetkezettel pedig tárgyalásokba sem bocsátkozott? 4. Hogyan indokolja azon eljárását, hogy miután a bőrneműek szállítási szerződése 1890. decz. 31-ikén lejárt, a pályázatot az évi 300.000 forint, tehát öt évre 1,500.000 frt erejéig kötelező és súlyos feltételekhez kötött új szerződésre
