Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-427

gf. 427. orseägos Blés flecrember ft-én, kedden. 1890 katonai intézetek megfelelő része ebbe az or­szágba áthelyeztessék. (Igaz! Ugy van! a bal­és szélső baloldalon.) Elvileg mindig elismerik ezen követelmény jogosultságát, de valahányszor concret eseteket előhoztunk, a melyekben ezen elvnek érvényt akartunk szerezni, mindig vissza­utasíttattunk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Csak egy példát a sok közül. (Halljuk! Halljuk!) Az utolsó delegatio alkalmával történt, mi­dőn a füst nélküli lőpor előállításáról volt szó, hogy kívántuk és kívánták a többség tagjai is, hogy a gyártásnak egy része Magyarországon történjék. (Egy hang a baloldalon: Pozsonyban!) Akár Pozsonyban, akár másutt. (Felkiáltások jobb­félől: Hiszen ott gyártják !) Szalay Ödön: Pozsonyban készítik! (Ugy van! Ugy van! jobbfelŐl. Zaj, Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Én, t. ház, azt, a mi azóta történt, nem tudom ; de annyit tudok, hogy mikor Bolgár Ferencz t. képviselőtársam beadta indítványát, hogy a füst nélküli lőpor állami gyártására Magyarországon állittassék fel gyár, a hadügyminister ur e kívánságot vissza­utasította és a t. többség minket leszavazott. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Külön­ben tessék átnézni, t. ház, a monarchia nagy katonai vállalatainak és intézményeinek lajstro­mát; azt fogják találni, hogy a semmivel határos az a szegényesség, a melynek arányában Magyar­ország ezekben részesül. Ha csak a kaszárnyá­kat, ispotályokat és montur-depotkat nem akarják ide sorolni, mindazon intézmények tekintetében, melyek a katonai szerek előállítására vonatkoz­nak, Magyarország olyan elhanyagolásnak van kitéve, a melyre, ha igy folytattatik, kétségtelenül az a gyanú támad, hogy ez rendszeresen átgon­dolt dolog. (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Ezek lények és a kik a jelenlegi közjogi alapnak igazi hívei és nem a pillanatnyi kényel­met keresik, azoknak ezen tényeket nem szépít­getni, azok előtt nem szemet hunyni kell, hanem azoknak eme tények módosítását és a hiányok­nak kijavítását kell követelni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es most e háttér mögött végre-valahára létesülni akar Magyarországon egy elsőrendű nagy katonai etablissement; végre­valahára a törvényhozás neki indul, remélni kezdünk, a közönség lelkesedik, de a vállalat két év múlva tönkremegy és a képviselőház ezen túlteszi magát egy vitával, a melyben töredékes felvilágosítást nyer, de a dolog mé­lyére nem képes senki belátni. Hol van, t. ház, az a magyar ember, a kinek szivéből ki fogják irtani azt a gyanút, hogy ez is egy íánczszeme egy egész politikának? (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ne csúfolódjék t. barátom, az elő­adó ur, hogy ez a felfogás borbélyműhelyekben és kávéházakban nyilvánul. Én szeretném tudni, hogy a túloldalon hány képviselő ül, a ki le Ike mélyében e kételyek érintését ne érezze. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) A nimor publieus, a közönségben elterjedt felfogá­sok is alkotmányos országban olyan indokot, olyan tényezőt képeznek, a mely miatt, ha az káros, annak megszüntetésére, megezáfolására a törvényhozásnak érdemes, a ministernek köte­lessége törekedni (Élénk helyeslés a bal-és szélső haloldalon.) Én, t. ház, az összefüggést a jelenlegi eset és azok közt az esetek közt, a melyekre utaltam, nem hiszem és nem állítom, de kívá­nom, hogy senki se állíthassa, kívánom, hogy megczáfolva legyen; hogy a kételynek egyetlen egy vékony gyökere se maradjon, a melyből a bizalmatlanság plántája kinőhessen. Kívánom ezt következetesen, politikai rendszeremnél fogva, a mely —• igaz — a t. túloldal által követett rendszerrel ellenkezik. Mert ott a kényes kérdé­seken átsiklanak, azok elől kitérnek és pusztán formai megoldásokkal iparkodnak elfedni a nem­zet bensejében létező nyugtalanságokat. Ez az önök lendszere. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal-és szélső baloldalon és zajos fölkiáltások: Ugy van! Ugy van!) Az én politikai rendszerem más. Lehet, hogy helytelen, lehet, hogy helyes; de az én politikám az, hogy nem akarok benső betegségeket a nem­zet kebeléhen, a nemzet organismusában elhara­pózni engedni és ha látom, hogy balfelfogás, hogy, reménylem, alaptalan, de elterjedt gyanú rágódik a közbizalom életfáján ; hogy annak az épületnek szilárdságán, melyet Deák Ferencz emelt és a melynek én híve vagyok, repedések keletkeznek: hát akkor én nem dobok rá egy porczió maltert, hogy azzal azt elsimítsam, nem iparkodom a repedéseket, melyeket látok, egy tapétával elfedni, hanem iparkodom azokat erős sziklaépítménynyel kijavítani, helyreállítani; (Élénk tetszés a baloldalon) a hol nincs benső meg­nyugvás, kívánok megnyugvást; a hol nincs világosság, kívánok világosságot és ezen köte­lességszerűleg követelt világosság nevében aján­lom Polónyi Géza t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Hosszantartó, meg-megújuló zajos éljen­zés és taps a bal- és szélsőbalon. A szónokot számosan üdvözlik. Ismételt zajos félkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Apponyi!) Elnök: Tarnóczy Gusztáv képviselő urat illeti a szó. (Zajos felkiáltások a bal- és szélsőbalon: öt perczet kérünk! Felkiáltások jóbbfélöl: Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. (Hosszan­tartó zaj a bal- és szélső baloldalon; élénk félkiál-

Next

/
Thumbnails
Contents