Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-441

ül. országos Illés január 21-én, szerdán. 1891. 261 véve annyit, mint a mennyit a törvény congrualiter kimond. Tessék megnézni népiskoláink külső vagy belső felszerelését, a legtöbb helyen botrányosak. (Ugy van '. a hal- és szélső haloldalon.) Magyarországon, csak hozzávetőlegesen mondva, még 800 község van teljesen iäkola nélkül. E téren kellene tehát, t. ház, először javítani és én attól félek, hogy ha uj törvényt alkotunk, ez a törvény illusorius lesz s inkább törvényhozás hangulatának felel meg betűivel, mint tényeivel a nemzeti szükségletnek. (Ugy van! a hál- és szélső haloldalon.) De, t. ház, nem ez a törvény legnagyobb hibája, van még egy másik is, a mire röviden szintén rátérek. (Halljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy ha helyesen akarom megcritisálni e törvényjavaslatot, szükséges tekintetbe venni, hogy vájjon minő szándék, minő intentio ' vezette a t. kormányt akkor, midőn e törvényt construálta. Ezt, t, ház, könnyű megmondani. A t. minister ur tegnapelőtti beszédében megemlítette, hogy az első szempont, a mely a kormányt vezette, a kisded egészségügyi szempontja, yagyis a gyermek épségének, testi egészségének és életének védelme volt. A második szempont, mely végett a kormány e törvényt construálta, a gyermekek kedélyének, erkölcsi képességeinek fejlesztése és a helyes nyelvérzék emelése volt. A harmadik szempont pedig az volt, hogy az idegen ajkú gyermekek részére az állam nyelvének elsajátítása megkönnyittessék és alkalmat nyújtsunk nekik, hogy az államnyelv használatába magukat begyako rolják. Az első szempont tehát a kisded-egészségügyi szempont. De én e tekintetben gróf Károlyi Sándor elvtársammal tartok s azt mondom, hogy e szempontból a törvény nagyon kevés előnyt fog biztosítani. Miért? Azért, mert már az indokolás is kiemeli és beismeri, hogy Magyarország kisdedei abnormis arányban egyéves korukig halnak el. A gyermekeknek 32-6%>-a hal el egyéves koráig. Az egy-öt éves korig azonban a halálozási arány már normálisabb s esak 18°/o-ot tesz ki. (Egy hang johhfelől: Az sem normális!) Az arány ugy áll, hogy az egyéves korig 9°/°-al kedvezőtlenebb a csecsemő halálozás Európa átlagánál, az 1 — 5 éves korig pedig 3°/o-al kedvezőtlenebb. Ez tehát a különbség. (Helyeslés halfelöl.) Ha mi tehát, t. ház, csakugyan a gyermekegészségügyet akarjuk e javaslattal szolgálni, akkor ennek ott kellene intézkedni, a hol legégetőbb a szükség. S itt csakugyan créche-ek, a bölcsődék tennék a legnagyobb szolgálatot; mert a szülők hanyagsága, vagy tudatlansága ellen leginkább a csecsemők életét kell védelmezni. Az óvodába járó gyermek már nem szorul rá annyira a védelemre. De ha mi szolgálatot akarunk tenni a szülőnek, akkor annak a mezei munkával foglalkozó szülőnek nagyobb szolgálatot teszünk, ha csecsemőjét, mint 4 — 5 éves gyermekét veszszük felügyelet alá ; mert azt a 4 — 5 éves gyermeket az anya magával viszi a mezőre s ott a fris levegő illata s a derült napfény többet használ a gyermek testi egészségének, mintha egy homályos, vagy fülledt szobában 80-ad magával egy öreg dajka felügyelete alatt koczkáival játszik. (Ugy van! bal felől.) De van itt egy másik szempont is, a mit főleg kifogásolok. Intézkedik e javaslat azon gyermekekről, a kiknek szülői vannak, vagy a kik gyámi felügyelet alatt tényleg biztonságban élnek, de nem intézkedik az elhagyott gyermekek sorsáról és neveléséről: a leienezekről. Pedig a kinek sem szülője, sem gyámja nincsen, ott a nevelés és gyámkodás kötelességét az államnak kellene magához venni; mert az elhagyott gyermek még nagyobb árvája a társadalomnak, mint a szülőitől megfosztott árva. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Szomorú dolog az, t. ház, hogy, mig Európa összes államaiban a lelenczügy s az elhagyott gyermekek sorsa a humanismus követelményeinek megfelelőleg van rendezve, addig nálunk ezren pusztulnak el évenkint e névtelen szerencsétlenekből. Még északi Oroszországban is jobban tudják felhasználni az emberanyagot, hogy belőle hasznos életrevaló polgárokat neveljenek, és a törvénytelen gyermekek halálozási statisztikája bennünket még a Balkán államok mögé is helyez. Ott van, t. ház, Olaszország, melynek 118 lelenczháza van s magában az egyházi államban 557* millió lirát tesz ki a lelenczházak és az albergo dei poveri alaptőkéje. Maga Paris ós a département de la Seine 40.000 elhagyott gyermeket ós Ielenezet ápol évenkint és az ezek ápolására fordított segélyösszeg több mint 5 millió frank. A világ minden országában találnak e szerencsétlenek menhelyet és otthont, csak nálunk neveltetnek a tolonczházak/an és a kerületi börtönökben; ott nevelik őket, hogy kitépjék szivükből mindazt, a mi nemes és emberi. A társadalom már születésükkor megbélyegzi őket s az állam azután minién képességével hozzájárul, hogy végkép az elaljasodott osztály tagjaivá tegye őket. (Helyeslés halfelöl.) Sajnos, hogy, mivel nálunk morálstatistika hivatalosan nincsen, nem tudjuk biztosan, hány ily szerencsétlen lát a kórházakban napvilágot, a kik azután sötét pinczelakásokban nevelkednek s anyjuk később az utczára löki őket, hogy kol-