Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-440
440. orsíágos ölés január 30-án, kedden. 1891. 231 közt egészen ágy jártak volna, mint a szászok, ők nagyobb türelmet, higgadtabb magatartást nem tanúsítottak volna. Akárhogy van is a dolog, a szászok most törvényen alapuló méltányos, igazságos elbánást kivannak és óhajtják, hogy jövőbeu is oly támaszai lehessenek a magyar államnak, minők őseik voltak az ős magyar királyok idejében, mikor a legnagyobb áldozatokkal a hareztéren és culturmunkával szerzett érdemeik a legdicsőbb magyar királyok fényes elismerését vívták ki maguknak. A szászok huzamosb idő óta aránylag szép sikerrel sokat tettek gyermekkertek, óvodák létesítésére; főleg a szász nőegyletek által saját erejükből önként felállított gyermekkertek és menedékházak száma a legbiztosabb, de nem legújabb adatok szerint 31, jó forrásból nyert legújabb adatok szerint pedig már 36, úgy, hogy a szászoknál már legalább 6450, de talán már 5500 lélekre esik egy gyermekkert vagy óvoda, inig Francziaországban az ottani kényszerítő törvény daczára, csak 6300 lélekre, egész Magyarországon csak 21.000 lélekre. A szász gyermekkertek és óvodák megfelelnek a jogosult és méltányos követelményeknek s aránylag mérsékelt költségbe is kerülnek. Ha a kisdedóvás ügye vidékünkön kényszerítő törvény nélkül, csupán az annyira üdvös czél kedveért, aránylag elég szépen fejlődhetett, még pedig egyedül a társadalom tevékenysége folytán, mely el van határozva arra, hogy ezt, az üdvös ügyet jövőben is még inkább fejleszsze: miért ne legyen ugyanez lehetséges egész hazánkban, főleg, hogy ha a tiszta magyar vidékek ugyanazt a buzgalmat, azt a tevékenységet fejtik ki, mint a nem-magyar ajkú polgárok által lakott vidékeinek, ezen vidékek magyarosítására törekvő társadalma? Kívánom, kívánjuk mi szászok a magyar állam lehető felvirágzását, erősbödését; kívánjuk, hogy a törvény és a dolog természeténél fogva abban vezénylő, honalkotó magyar faj is lehetőleg fejlődjék, erősbödjék; elismerjük a magyar állami nyelv törvényes és természetes előjogát s nem vonjuk kétségbe azt, hogy a művelt osztályhoz tartozó minden magyar állampolgárnak magyarul kell tudni: (Helyeslés) népiskoláinkban a gj^ermekek a törvény értelmében magyarul is tanulnak. Az utolsó két évtizedben azelőtt alig sejtett hódításokat tett a magyar nyelv. Soha sem volt Magyarország a nyelvre nézve olyan magyar, mint most; soha sem beszélt lakóinak, müveit osztályainak olyan nagy része magyarul, mint most. De mi azt kívánjuk, hogy a további fejlődés lehetőleg természetes úton, azaz kényszer nélkül történjék. A természetes út az, hogy az állam minden polgára, akármelyik fajhoz tartozzék is, minden irányban teljesítse a haza iránti kötelességét; hogy dolgozzon, fáradjon a haza jólétének előmozdítására, örömmel elismerjük kitűnő államférfiaink e részben szerzett érdemeit; de szükséges, hogy az állam vezénylő férfiait az állam összes polgárai lehető legszívósabb, legbuzgóbb munkával támogassák. A honalkotó, vezénylő magyar faj szép feladata, hogy kitűnő tehetségeivel, SZÍVÓS, kitartó munkával az ország többi polgárainak minden irányban példát adjon, azon elv szerint „noblesse obiige". Legbiztosabban lesz az ipar, a kereskedelem, a polgári tevékenység minden ága nyelvre nézve is lehetőleg magyar, ha lehető legtöbb magyar ajkú polgár annak szánja magát és szorgalmas, jeles munka által abban kitűnik. Ez az út — főképen és első sorban — a melyen a nyugot nagy culturnépei, államaiknak koránt sem egyöntetű népelemeiből kiemelkedtek, nyelvüknek tért hódítottak, virágzókká, hatalmasakká váltak. Legbiztosabb, legjogosnltabb sikerrel fog mindinkább tért hódítani magának a magyar nyelv is. Túlzások azonban jóra nem vezetnek. A most szőnyegen lévő törvényjavaslat a kitűzött czélhoz — véleményem szerint — vezetni nem fog. Igen sokat követelnek a kisdedektől, fejlődésüknek előnyére tehát nem lesznek. A gyermekek nagy halandóságának gátot vetni nem lesznek képesek, sőt új veszélylyel fenyegetik azokat. Belenyúlnak a családi élet oly kényes körébe. A törvényjavaslat kényszerítő intézkedései üdvös hatással nem lesznek. Annak az államnak jövője nyugszik a legbiztosabb alapon, melynek polgárai a legbuzgóbban törekednek üdvös, magasabb czélok felé, mely polgárainak ily czélokra irányuló tevékenységét legkevésbé szorítja meg, mely polgárainak a lehető legmagasabb czélok elérését könnyíti, biztosítja s így összes polgárainak ragaszkodását, hazaszeretetét, hűségét a lehető legnagyobb mérvben szerzi meg és biztosítja magának. Hazánk több vidékének, valamint a külföldnek is példája mutatja, hogy a kisdedóvás üdvös ügye a törvényhozás intézkedése nélkül is a társadalom kellő tevékenysége által biztosabb és egészségesebb alapon szép lendületet vehet. Az ügy nagyon kényes természetű, annak általános rendezése az ország különböző vidékei egymástól nagyon is eltérő viszonyainak kellő figyelembe vételét igényli; a viszonyoknak meg nem felelő intézkedés pedig könnyen igen káros hatással lehet. Ilyen körülmények közt a nem épen szerencsésen intézkedett Francziaországon kivül, melynek mintáját a törvényjavaslat követte, egy nagyobb európai állam