Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-440
440. ©magos ülés január 20 -án, kedden. 1891. 229 a csenged kerületi 34 polgárának, az óvári község19 polgárának Irányi Dániel, Bojt község 139, Bors község 100, Csökmő község 26, Fúrta község 169, Kis-Szántó község 39, Konyár község 114, Mező-Saas község 92, Nngy-Kereki község 100, Puszta-Ujlak és Mező-Telegd község 23 polgárának Csanády Sándor képviselő által beadott kérvényeit, melyekben az önkormányzatnak, illetőleg a tisztviselők választási jogának fentartása iránt kérvényeznek. A felsőhámori bars-rudnai, dóezi-fürészi, pálos-nagymezői, szénás-falusi és zsarnóczakohói népiskolák tanítóinak, a nyitramegyei központi járás általános tanítóegyesületnek Jónás Ödön, a Torontál-Nagy-Szent-Miklós tanítótestületnek gróf Nákó Kálmán képviselő által beadott kérvényét, melyekben a tanítói fizetés felemeléseért és a nyugdíj-törvény revisiójáért esedeznek. Mindezen kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén, következik a napi rend: a kisdedóyáj ról sz óló törvényjavaslat általános ^tárgyalásának folytatása. Szólásra ki következik? Balogh Géza jegyző: B. Salmeu Jenő! B. Salmen Jenő: T. ház! A szőnyegen lévő törvényjavaslatnak czéíja, a mennyiben annak első szakaszában kifejezést nyert, oly nemes és hazafias, hogy nem képzelhetem azt az embert, kinek a magyar haza jóléte szívén fekszik, ki a haza felvirágzását, erősbödését óhajtja, ki ezt a czélt örömmel ne üdvözölné, ki egész lélekkel ne kívánná, hogy a szép czélt elérjük, Komo'y megfontolás után azonban meggyőződésem az, hogy a törvényjavaslat a kitűzött üdvös czélt nem fogja elérhetni. Nagyon is érzem, hogy milyen kényes dolog az reám nézve, oly törvényjavaslat ellen felszólalni, melyet a magyar közvélemény oly tekintélyes része örömmel, sőt lelkesedéssel fogadott. De ugy vélem, hogy az, ki elfogulatlanul ítél, ezért nem fog engem hazafi atlansággal vádolni. (Halljuk! Bálijuk!) Az, ki szerény egyéniségemet ismeri, a ki tudja, hogy az évek hosszú során át buzgón és lelkiismeretesen igyekeztem hazám iránti kötelességemetteljesíteni, (Helyeslés) érdekeit szerény erőmhöz és hatáskörömhöz képest előmozdítani, az őszinte, nyilt szavaimat féreérteni nem fogja. (Halljuk! Halljuk!) Boldognak, virágzónak, erősnek kivánom hazámat, a meggyőződésnek őszinte, nyilt kifejezése pedig, ha valahol, e teremben kötelesség. (Igaz! Ugy van!) A törvényjavaslat mindenekelőtt azt a nagy bajt kívánja orvosolni, mely hazánkban a gyermekek roppant halandóságában rejlik. Ezért első feladatául ttízi ki a 3—6 éves gyermekeket ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni; figyelmen kivül hagyja azonban, hogy Magyarországon az annyira aggályos halandóság a 3 éves kort még el nem ért gyermekeknél fordul elő; hogy az ezen kor előtt elhalt gyermekek száma hazánk halottainak 40 százalékát meghaladja, mig az idősb korú gyermekek halandósága távolról sem oly túlságos. Ezekre a gyermekekre pedig, kiknek érdekében terveztetett a törvényjavaslat, illetékes szakemberek, hazánk legjelesebb szakemberének orvosi szaklapban megjelent fejtegetése szerint ragályos betegségek s nagyobb halandóság fokozott veszélyét hozza a törvényjavaslat, mely megengedi, hogy 80 gyermek csupán egy óvónő és egy dajka felügyelete alatt legyen elhelyezhető egy teremben, melyben egy-egy gyermekre csak 0'8 négyszögméternyi tér esik. Ez az arány a hygiéna követelményeinek korántsem felel meg, távol a mögött marad, mit más míívelt országokban követelnek és egyszersmind lehetetlenné teszi a gyermekek kellő gondozását. A törvényjavaslat nagy számú községet, a fizetendő egyenes állami adó összegének mérvéhez képest, arra kötelez, hogy esetleg óvodát vagy menedékházat állítson fel. Ezek közt lesz elég olyan, mely már a népiskola fentartásának költségét is nehezen viseli, az iskolás gyermekeket is egészségtelen szűk helyiségekbe szorítja. Ezek, ha óvodát vagy menedékházat fel kellend állítaniuk, nem fognak a törvény által megengedett legszűkebb és legegészségtelenebb helyiségeknél nagyobbakat engedni át az óvodának vagy menedékháznak; a kisdedek nagy csoportja számára nem fognak több óvónőt vagy dajkát fogadni, mint a menynyit a törvény okvetlenül meskiván. De lesz sok olyan óvoda vagy menedékház felállítására jogosult község, mely nem fogja szükségesnek tartani többet tenni, mint a mit a törvény okvetetlenül követel. S vájjon lehet-e mindenütt eléggé bizni a felügyeletre hivatottakban, hogy a törvény által megengedett kedvezőtlen viszonyok közt, az óvodák és menedékházak egészségi állapota felett őrködni fognak ? S vájjon nem fogják-e ők sok helyütt elnézni még azt is — nem fordul-e ez elő hazánkban elég gyakran — hogy az óvodák és menedékházak a törvény amúgy is elégtelen követelményeinek sem felelnek meg? Ilyen körülmények közt fokozott mérvben aggályos a törvényjavaslatnak az a határozmánya. mely a szülőket és gyámokat arra
