Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-427
Jg 4äí. országos fllés deezember 9 én, kedden. 189Ö. írásával ellátott jelentést sem tartom annyira semmibe veendő dolognak, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) a melynek állításai még csak a felvilágosítást, még csak a megmagyarázást sem érdemlik. (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon) És hogyha, a mint gyakran történik, két jó hiszemű tényező közt, melyek azonban ugyanazt az ügyet más-más érdek szempontjából, talán kissé egyoldahílag fogják fel, eltérések mutatkoznak, én abból nem vonom le a következtetést, hogy éu az egyiknek feltétlenül hitelt adjak, a másikat pedig füstnek tekintsem, hanem abból az a következtetés foly, hogy részrehajlaflan tényező az eltérések okát és a valódi tényállást felderítse. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Visszatérve a megkezdett fejtegetésre, a fegyvergyár igazgatóságának Bolgár Ferencz t. barátom által itt ismételt előadása szerint az 50 puska megvizsgálásánál a következő dolog történt. (Halljuk!) Effészen eltekintek attól a rigorosítástól, a melyet az igazgatóság jelentése túlságosnak nevez, de nem tehetem, hogy meg ne említsem, hogy a minister ur szombati beszédében nrntegy megerősítette a fegyvergyár igazgatóságának ezen egyenesen felhozott megjegyzését. Mert mikor minket arról akar meggyőzni, hogy a vizsgáló-bizottság kiküldése felesleges, mert jelesebb, lelkiismeretesebb szakerőket, mint a minők az ő közegei voltak, nem találhatók : ennek indokolására azt hozza fel, hogy maguk a steyri fegyvergyár emberei mondották, hogy sohasem láttak fegyverátvételi bizottságot, mely ennyi fegyvert visszautasított volna és mely ily drákói szigorral járt volna el. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ezt csak mellesleg jegyzem meg. Azt is mellesleg jegyzem meg, hogy midőn a t. minis ter ur oly kicsinylőleg nyilatkozik a fegyvergyár műszaki közegeiről és azoktól minden teehnícai képességet megtagad: (A honvédelmi minister tagadólag int) épen az imént hallottuk és azoknak még a hadvezéri képességét is inkább hajlandó elismerni, mint technioai képzettségét: akkor itt is a teljes reciprocitás áll fenn a fegyvergyár igazgatóságának álláspontja és az övé közt. Mert a fegyvergyár igazgatósága viszont azon véleményben van, hogy a t. minister ur szakközegei mindenesetre igen kifogástalan jellemű hazafias egyének, de a technicus ezímet meg nem érdemlik. Nem vagyok illetékes sem az egyiknek, sem a másiknak szakképzettségéről ítéletet mondani, csak annyit constatálok, hogy itt is állítás áll szemben állítással, ugy, hogy itt sem lehetséges, ha az ember méltányosan és igazságosan jár el, az egyik vagy másik egyoldalú informatiójának feltétlen hitelt adni; hanem itt is kiderül, hogy a vizsgálat minden ponton feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a megnyugtatás elérhető legyen. (Helyeslés a bal- és és szélső baloldalon.) De mindez mellékes kérdés és csak a minister ur azon eljárásával szemben bir fontossággal, a melylyel Ő következetesen minden állítását az azzal szemben felhozott érv teljes czáfolatának veszi. A t. minister ur igy szól: „a mit Polónyi, Ugron Gábor és Bolgár Ferencz t. képviselő ur mondanak, nem felel meg a valóságnak" és egy ilyen állításokból összeállított beszéd végén azután azt mondja: „miután sikerült megczáfolnom" (Hosszantartó zajos derültség és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) „kiderült ezen képviselő urak állításainak alaptalansága: quod erat demonstrandum." (Derültség.) Csak azért vagyok bátor a t. minister ur és a t. ház figyelmét erre felhívni, nie^t állításokkal szemben akárhány állítást állíthatunk és ezekből nem lehet az igazságra rájönni, ha nem jövünk abba a helyzetbe, hogy az acták ismeretével a dolgot objective megvilágosíthassuk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hanem a punctum saliens szerintem ezen 50 fegyver megvilágításánál az, hogy a fővád, tudniillik a felcserélhetőség hiánya a steyri fegyvergyár gyártmányainak alkotó részeivel nem alapittatik a magyar fegyvergyár 50 puskájának összehasonlítására a 20 mintapuskával, hanem összehasonlításra a későbbi steyri gyártmányokkal. Már pedig, t ház, nem arra hivat kozom, hogy a felcserélhetőség szerződésileg csak azzal a 20 puskával volt kikötve, a steyri gyár többi gyártmányaival pedig csak abban a föltevésben s azon feltétel mellett, ha ezek a 20 mintapuskával felcserélhető fegyverek. Nem hivatkozom erre, mert a minister ur azt mondhatja, hogy akkor, a midőn az 50 puska megvizsgáltatott, a szerződés már fel volt bontva. De hivatkozom a dolog természetére. (Halljuk! Halljuk!) Lehet e egy gyártól azt követelni, t. ház, hogy gyártásában, gyártásának minőségében, alkatrészeiben, szóval egész működésében alkalmazkodjék egy előtte ismeretlen tényezőhez? (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és ha azután az ő gyártmányai azzal az előtte ismeretlen gyártmánynyal össze nem vágnak, lehet-e ebből a gyártási képességre vonatkozó hátrányos következtetést vonni ? (Élénk helyeslés balfelől.) Pedig addig, a míg ez megczáfolva nincs, a tényt valónak kell elfogadni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsó' balfelöl.) A t. minister ur mindenhez hozzászólt, a mi a vitában felhozatott, csak erre a pontra, a mely szerintem a legfontosabb, nem volt eddig szava. Lesz talán ezentúl. És én ennek azért tulajdonítok oly nagy fontosságot, mert magának az arsenalban működő vegyes bizottságnak
