Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-439

438. orwágos ttlós jannár 19-én, hétfőn. 1891. 217 nyerjenek; csak arról akar gondoskodni, liogy alkalom adassék a kisdedeknek, hogy már zsenge korukban tanulhassák meg a magyar nyelvet. Legyen szabad, t. ház, erről a tárgyról teljes őszinteséggel és higgadtsággal beszélnem és legyen szabad reményinem, hogy ha ebben az irányban kifogásokat és megjegyzéseket teszek, ez talán nem fog félreértésekre, gyanú­sításokra okot szolgáltatni. Mert én egy oly fajnak, a szász fajnak vagyok a fia, a mely faj egész politikai és gazdasági létét azonosítja a magyar állammal és a mely faj a magyar állam­nak és az azt vezető magyar fajnak megszilár­dításában, fentartásában hiszi és látja saját bol­dogulásának garantiáját. (Élénk helyeslés) Nem lehet tehát teltenni rólunk és különösen rólam, hogy mi fáznánk a magyarnyelv elsajátításától; sőt ellenkezőleg, a hol ezt saját anyanyelvünk elhanyagolása nélkül tehetjük, szívesen meg­teszszük és mir meg is tettünk minden intéz­kedést a saját magunk elhatározásából a magyar nyelv tanítására. Jól tudjuk, hogy mennyire szükséges a magyar nyelvnek, mint államnyelv­nek elsajátítása ; de ennek tudása már azért is kell, hogy ennek a nyelvnek közvetítésével kö zeledjünk a magyar testvérfajhoz, a mely fajjal ebben a hazában közös feladatunk van, a mely faijai együtt akarjuk a magyar állam felvirá­goztatására és, ha kell, védelmére jó és rossz napokban hiven leróni hazafiúi szent kötelessé­günket, (Élénk helyeslés.) Ha tehát kijelentem, hogy nekünk aggályaink vannak azon intézkedés ellen, a melylyel a t. minister ur a magyar nyelv tanulását már a kisdedóvodákban akarja behozni, méltóztassanak ezeket őszinte, komoly loyalis aggályoknak tekinteni és méltóztassanak, ha lehet, bennünket meggyőzni arról, hogy aggá­lyaink nem indokoltak; de ne méltóztassanak ezen aggályoknak komoly, őszinte és loyalis volta iránt bárminemű kételyeket támasztani. Kiemelte a minister ur, hogy már az 1879 : XVIII. törvényezikk, mely a magyar nyelvnek a népiskolákba való behozataláról intézkedik, gon­doskodott arról, hogy a nem-magyar ajkúak már a népiskolákban sajátíthassák el az ország nyelvét. Ha a népoktatási törvény valójában végrehajtatik, nincs ember Magyarországon, a ki a magyar nyelv oktatásában ne részesüljön már a hetedik évétől kezdve a tizennegyedik évéig. Ezzel, azt hiszem, felségesen és állandóan gondoskodva van arról, hogy kiki a maga szük­ségletének mérvéhez képest elsajátítsa a magyar nyelvet. Mert hiszen a ki arra van hivatva. hogy a felsőbb regiókba szálljon fel, módot fog találni a magyar nyelv elsajátítására; hiszen át­megy az a középiskolákon, majd pedig a felső iskolákon s ott mindenütt folytatja azt, a mit KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXI. KÖTET. már a népiskolában kezdett meg a magyar nyelv elsajátítására nézve. Lehetetlen tehát, hogy a jövő nemzedék­ben valaki, a ki az értelmiséghez tartozik, a magyar nyelvet ne birja teljesen. S én kívá­nom is, hogy birja s a magam részéről meg is teszem működési körömben mindazt, a mi ennek elérésére lehetséges. (Helyeslés.) De itt szó van a legzsengébb korról, a három éves gyermek­ről. Méltóztatnak tudni, hogy ez a három éves gyermek £aját anyanyelvét birja és tudjak, hogy minden paedagogiának, minden nevelésnek alapeszméje az, hogy az ember fejlődjék a maga anyanyelvében, hogy lelkületének mozgalmait a külvilág előtt a t maga anyanyelvén kifejezésre birja juttatni. És ezt előmozdítani. paedagogiai feladata a kisdedóvó intézménynek. Arra van hivatva minden paedagogia, tehát a kisdedóvó paedagogia is, hogy legelőször képezze ki a kisdedet saját anyanyelvében és szoktassa saját érzületének értelmes kifejezé­sére. Ha már most ebben a stádiumban, midőn a gyermek a kifejezések ezen legelemibb nehéz­ségeivel küzködik, egy másik nyelvre is meg­akarjuk tanítani a kisdedet, le<z belőle olyan zűrzavar, melyben a kisded elveszti fogé­konyságát saját anyanyelve tulajdonságai és jellemvonásai iránt, a nélkül, hogy egy másik anyanyelvet elsajátítana, és fejlődnének ebből a zűrzavaros intézményből olyan emberek, a kik semmiképen sincsenek tisztában önmagukkal, a kik saját anyanyelvöket nem birják, de nem tanulták meg a másik nyelvet sem. Hogy az nem egész férfi, a ki anyanyelvét nem birja, azt önök a legjobban tudják; mert önök csak lenézéssel beszélnek arról a magyar emberről, a ki a magyar nyelvet nem birja. Ez természet adta jog s méltóztassanak megengedni fajom­nak is, hogy zsenge korunkban fejlődhessünk teljesen anyanyelvünkben; hiszen remélem, ered­ménydusan történik gondoskodás a magyar nyelv elsajátításáról. A minister ur azt mondja, hogy nem azt követeli, hogy a? óvodákban csakis magyar nyelven történjék foglalkoztatás; dehogy aztán mit kivan és hogy képzeli magának a további eljárást, ezt eddig még sejteni nem engedte. Hát lesznek felekezeti, községi, állami s esetleg magán-intézetek is. A magán és fele­kezeti intézetekre nézve megengedi a minister ur, hogy azokban a foglalkoztatási nyelv, vala­mely nem-magyar nyelv is lehessen; de hogy a községi és állami intézetekben mi lesz a gyakorlat, az iránt a minister ur nem áll jót. Pedig én figyelmeztetni kivánom őt azokra a tapasztalatokra, melyeket én tettem s ő is tehetett volna a népiskolai törvény végrehajtása terén; mert tudtommal nem létezik az állam 28

Next

/
Thumbnails
Contents