Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-439
438. orwágos ttlós jannár 19-én, hétfőn. 1891. 217 nyerjenek; csak arról akar gondoskodni, liogy alkalom adassék a kisdedeknek, hogy már zsenge korukban tanulhassák meg a magyar nyelvet. Legyen szabad, t. ház, erről a tárgyról teljes őszinteséggel és higgadtsággal beszélnem és legyen szabad reményinem, hogy ha ebben az irányban kifogásokat és megjegyzéseket teszek, ez talán nem fog félreértésekre, gyanúsításokra okot szolgáltatni. Mert én egy oly fajnak, a szász fajnak vagyok a fia, a mely faj egész politikai és gazdasági létét azonosítja a magyar állammal és a mely faj a magyar államnak és az azt vezető magyar fajnak megszilárdításában, fentartásában hiszi és látja saját boldogulásának garantiáját. (Élénk helyeslés) Nem lehet tehát teltenni rólunk és különösen rólam, hogy mi fáznánk a magyarnyelv elsajátításától; sőt ellenkezőleg, a hol ezt saját anyanyelvünk elhanyagolása nélkül tehetjük, szívesen megteszszük és mir meg is tettünk minden intézkedést a saját magunk elhatározásából a magyar nyelv tanítására. Jól tudjuk, hogy mennyire szükséges a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek elsajátítása ; de ennek tudása már azért is kell, hogy ennek a nyelvnek közvetítésével kö zeledjünk a magyar testvérfajhoz, a mely fajjal ebben a hazában közös feladatunk van, a mely faijai együtt akarjuk a magyar állam felvirágoztatására és, ha kell, védelmére jó és rossz napokban hiven leróni hazafiúi szent kötelességünket, (Élénk helyeslés.) Ha tehát kijelentem, hogy nekünk aggályaink vannak azon intézkedés ellen, a melylyel a t. minister ur a magyar nyelv tanulását már a kisdedóvodákban akarja behozni, méltóztassanak ezeket őszinte, komoly loyalis aggályoknak tekinteni és méltóztassanak, ha lehet, bennünket meggyőzni arról, hogy aggályaink nem indokoltak; de ne méltóztassanak ezen aggályoknak komoly, őszinte és loyalis volta iránt bárminemű kételyeket támasztani. Kiemelte a minister ur, hogy már az 1879 : XVIII. törvényezikk, mely a magyar nyelvnek a népiskolákba való behozataláról intézkedik, gondoskodott arról, hogy a nem-magyar ajkúak már a népiskolákban sajátíthassák el az ország nyelvét. Ha a népoktatási törvény valójában végrehajtatik, nincs ember Magyarországon, a ki a magyar nyelv oktatásában ne részesüljön már a hetedik évétől kezdve a tizennegyedik évéig. Ezzel, azt hiszem, felségesen és állandóan gondoskodva van arról, hogy kiki a maga szükségletének mérvéhez képest elsajátítsa a magyar nyelvet. Mert hiszen a ki arra van hivatva. hogy a felsőbb regiókba szálljon fel, módot fog találni a magyar nyelv elsajátítására; hiszen átmegy az a középiskolákon, majd pedig a felső iskolákon s ott mindenütt folytatja azt, a mit KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXI. KÖTET. már a népiskolában kezdett meg a magyar nyelv elsajátítására nézve. Lehetetlen tehát, hogy a jövő nemzedékben valaki, a ki az értelmiséghez tartozik, a magyar nyelvet ne birja teljesen. S én kívánom is, hogy birja s a magam részéről meg is teszem működési körömben mindazt, a mi ennek elérésére lehetséges. (Helyeslés.) De itt szó van a legzsengébb korról, a három éves gyermekről. Méltóztatnak tudni, hogy ez a három éves gyermek £aját anyanyelvét birja és tudjak, hogy minden paedagogiának, minden nevelésnek alapeszméje az, hogy az ember fejlődjék a maga anyanyelvében, hogy lelkületének mozgalmait a külvilág előtt a t maga anyanyelvén kifejezésre birja juttatni. És ezt előmozdítani. paedagogiai feladata a kisdedóvó intézménynek. Arra van hivatva minden paedagogia, tehát a kisdedóvó paedagogia is, hogy legelőször képezze ki a kisdedet saját anyanyelvében és szoktassa saját érzületének értelmes kifejezésére. Ha már most ebben a stádiumban, midőn a gyermek a kifejezések ezen legelemibb nehézségeivel küzködik, egy másik nyelvre is megakarjuk tanítani a kisdedet, le<z belőle olyan zűrzavar, melyben a kisded elveszti fogékonyságát saját anyanyelve tulajdonságai és jellemvonásai iránt, a nélkül, hogy egy másik anyanyelvet elsajátítana, és fejlődnének ebből a zűrzavaros intézményből olyan emberek, a kik semmiképen sincsenek tisztában önmagukkal, a kik saját anyanyelvöket nem birják, de nem tanulták meg a másik nyelvet sem. Hogy az nem egész férfi, a ki anyanyelvét nem birja, azt önök a legjobban tudják; mert önök csak lenézéssel beszélnek arról a magyar emberről, a ki a magyar nyelvet nem birja. Ez természet adta jog s méltóztassanak megengedni fajomnak is, hogy zsenge korunkban fejlődhessünk teljesen anyanyelvünkben; hiszen remélem, eredménydusan történik gondoskodás a magyar nyelv elsajátításáról. A minister ur azt mondja, hogy nem azt követeli, hogy a? óvodákban csakis magyar nyelven történjék foglalkoztatás; dehogy aztán mit kivan és hogy képzeli magának a további eljárást, ezt eddig még sejteni nem engedte. Hát lesznek felekezeti, községi, állami s esetleg magán-intézetek is. A magán és felekezeti intézetekre nézve megengedi a minister ur, hogy azokban a foglalkoztatási nyelv, valamely nem-magyar nyelv is lehessen; de hogy a községi és állami intézetekben mi lesz a gyakorlat, az iránt a minister ur nem áll jót. Pedig én figyelmeztetni kivánom őt azokra a tapasztalatokra, melyeket én tettem s ő is tehetett volna a népiskolai törvény végrehajtása terén; mert tudtommal nem létezik az állam 28
