Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-439

430. orsz&gos ülés január 19-én. hétfőn. 1891. <g|3 analógiák szerint eljárni. (Helyeslés.) Első sorban az iskolaszékek vagy gondnokságok, kiegészítve női tagokkal, másodsorban pedig a tanfelügyelők fogják az ellenőrzést gyakorolni. (Helyeslés.) A mi pedig az óvóképző-intézeteket illeti, itt az állami felügyeletet a középiskolai törvény analógiája szerint kívántam szabályozni; mert a középiskolákról szóló törvényben lefektetett rendelkezések a törvény fennállása óta ezélszerfíeknek, jótékonyaknak bizonyultak. Ezekbe belenyugodtak most már azok is, a kik akkor, mikor ezen szabályzatok készültek, némi féltékenységgel fogadták azokat. Egyébként, t. ház, a javaslat a lehető legszélesebb, legliberálisabb alapon nyugszik. (IIelyeslés) A mint már ezelőtt is volt szerencsém jelezni, nemcsak a községek lesznek kötelesek óvodákat felállítani, hanem az állam is köteles lesz óvodákról gondoskodni ott, a hol a többi tényezők nem képesek azt tenni. Sőt jogában lesz ez mindenkinek, a ki magát hivatottnak érzi erre. (Helyeslés.) Egyedül az állam érdekei által lesz e jog megszorítva és én azt hiszem, hogy ezeket az érdekeket mindenütt és mindenesetre kötelességünk megóvni. (Általános helyeslés.) Nem ringatom magam, t. ház, azon illusióban, hogy ha ezen javaslat törvényerőre emelkedik, hazánk egyszerre kisdedóvodákka] lesz ellátva s hogy 3—5 év közötti gyermekeink mindenütt kellő gondozásban fognak részesülni. Az ily állapotok nem varázsütésre támadnak. Hiszen a népoktatásról szóló törvény, mely pedig ezelőtt 22 évvel hozatott, még a mai napig sincs mindenütt tényleg és teljesen keresztülvive. Linder György: Elég baj! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi lllinister: De másrészről nem tagadhatjuk, hogy a népoktatás terén mutatkozó rendkívüli haladás épen azon törvénynek tulajdonítható, olyannyira, hogy a jelenlegi állapotot nem is lehet összehasonlítani az 1868-ikival, mikor e törvény alkottatott. (Általános helyeslés.) Ugyanezt remélem én ezen javaslattól. (Élénk helyeslés.) Lerakjuk most az alapot és ha ezen alapon tovább fogunk építeni, remélem, bekövetkezik azon idő, a midőn üdvös és áldásos lesz annak az eredménye és sikere az egész országra. (Élénk helyeslés.) Remélem, be fog következni itt is Jean Paul azon szép mondása: „Vitt egyszer egy madár egy vetőmagot puszta távol földre és ime lett belőle egy egész teremtés". (Élénk tetszés és helyeslés.) Ajánlom a javaslatot a t. háznak általánosságban elfogadásra. (Általános élénk helyeslés.) Balogh Géza jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház! Ennem hiszem,hogy ezen t. háznak sok tagja volna, a ki nálamnál őszintébb és melegebb barátja lenne azon intézménynek, melyet az előttünk fekvő törvényjavaslat rendezni kivan. Nézetem szerint, azon dicsénekkel, melyet a t. előadó nr az óvodai intézménynek tartott, nyilt ajtót tört be a t. előadó ur; hiszen mindnyájan és különösen én meg vagyok győződve az iránt, hogy az óvoda az értelmesebb és vagyonosabb néposztály gyermekeinek ugy összes szellemi, mint testi erejének harmonicus előképzésére, a menedékházak pedig különösen a szegényebb néposztály gyermekeinek legalább testi fejlesztésérc és egészségének megőrzésére nagyon alkalmas, üdvös, sőt teljesen nélkülözhetlen intézkedésnek lesz eszköze. Különösen a mi engem illet, hiszen képviselem itt egy vidékét az országnak, a mely nem szóval, de áldozatkész tettekkel bebizonyította, hogy mennyire tudja becsülni a kisdedóvás ügyét. Brassó város és Brassó megye gondoskodott arról, hogy a megye és a város egész területén kellő számban és kellő fokon meg legyen a kisdedóvás. Magában a városban az ottani szász értelmiség a maga nagyon szűk vagyoni viszonyai között öt teljeben felszerelt, helyesen vezetett óvodát tart fenn ; e mellett az egyik községben óvodát és minden többi községben menedékházat állított. Ez bizonyítja, hogy mi nagyon is szivünkön hordjuk az óvodák ügyét és nemcsak hogy szivünkön hordjuk, de a mi tőlünk kitelik, azt meg is tettük áldozatkészen, ezen üdvös intézménynek nálunk való meghonosítására. Én tehát csak kész örömmel üdvözölnék egy törvényjavaslatot, a melyről meg lehetnék győződve, hogy az óvodai intézménynek üdvös fejlesztésére alkalmas. Nem akarom mondani, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, különösen szakszerű szempontból, néhány igen helyes és üdvös intézkedést ne foglalna magában, de nagyban és egészben véve és különösen alapeszméjét tekintve, érett és lelkiismeretes megfontolás után — fájdalom — ki kell jelentenem, hogy szilárd meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat azon módok és eszközök által, melyekkel az óvoda ügyét rendezni akarja, csak veszélyeztetni fogj óvoda intézményét és sok más fontos culturális érdeket Magyarországon. (Ellenmondások.) A t. minister ur természetesen egészen ellenkező véleményben van; igen tetszetős szavakkal fejtegette, hogy mennyire reméli ezen intézmény által fejleszteni a eulturának jelenlegi állapotát. És annak daczára, a mit a minister ur felhozott és szemben azon hangulattal — ki kell jelentenem — a melyben a t. ház túlnyomó nagy többsége teljesen osztozik, én iparkodni fogok az ellenkező nézetet kifejteni. Iparkodni fogok azt szakszerűen, higgadtan és