Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-439

489. országos ülés január 19-én, hétfőn. 1891. § J | kerülendő óvónők bizonyára megfognak a hozzájuk kötött igényeknek felelni. Ezek a javaslat főbb vezéreszméi. Felötlik előttünk most az a kérdés: mit remélhetünk e javaslat megszavazásától? Remélhetjük-e első sorban, hogy e javaslat, ugy a mint itt van, a legrövidebb idő alatt a gyakorlati életben is végrehajtatik? Nem vélek a közoktatásügyi bizottság felfogása ellen véteni, ha kifejezem, hogy ezt részemről nem remény lem. Mert tekintve, hogy a népoktatási törvény, mely már 23 éves, még ma sincs oly mértékben életbe léptetve, mint a javaslatban eontempláltatott, talán túlvérmes volna azt várni, hogy ez a törvényjavaslat sokkal gyorsabban lesz életbe léptetve. De gondoljuk meg: mi volna Magyarország ma, ha ezelőtt 23 évvel a népoktatási törvény meg nem hozatik? Bírtunk volna-e a mai cullura vívmányainak csak felével is, melyeket a népoktatási törvény folytán elértünk? Ha csak azt érjük is el az óvodákkal, hogy a nemzet művelődését oly fokban emeljük, mint emeltük a népoktatási törvénynyel, már akkor is oly alapot raktunk le, mely egy szebb, erőteljesebb Magyarország képét tárja elénk. Várhatjuk e törvénytől azt, hogy Magyarországon az említett heterogeneitás közepette bizonyos homogén érzületet teremtsünk s hogy valamint a különböző vallásfelekezetek különböző rítusa szerint lehetséges mindenkinek ugyanazon egy Istent imádni: ugy legyen lehetséges a különböző nyelveken is ugyanegy haza szeretetét kifejezni. E meggyőződésben és reményben kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfélől) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyon t, képviselőház! (Sálijuk! Halljuk!) Az előadó ur oly behatóan tárgyalta a törvényjavaslatot és oly részletesen adta elő annak tartalmát, (Malijuk! Halljuk!) hogy majdnem felesleges, hogy én azt a vita kezdetén, a magam részéről is bemutassam a t. háznak. De teszem ezt még azon veszélylyel szemben is, hogy itt-ott ismétlem, a mit a t. előadó ur mondott — hogy röviden összefoglalva előadhassam a t. háznak azon főindokokat, melyek engem a javaslat készítésében vezéreltek és hogy összefoglalva bemutassam azon fő-momentumokat, melyeket e javaslatban érvényesíteni akartam és remélem, érvényesítettem is, hogy azután a t. ház annál behatóbban bírálhassa és — a mint remélem —- annál nagyobb megnyugvással magáévá is tehesse e javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban felemlítem azt, a mi szerintem bizonyos tekintetben nevezetes körülmény, hogy, midőn a kisdedóvásról törvényt készülünk alkotni, e tekintetben megelőzzük a többi európai államokat úgyszólván mind. Mert az egy Francziaországot kivéve, a többi európai államoknak nincsenek e tekintetben törvényeik. De még a francziaországi példa sem illik mi reánk; mert Francziaországban a törvény által megállapított kisdedóvás egészen más téren mozog, mint a hogyan azt e törvényjavaslatban én contemplálom, a mennyiben a kisdedóvás ott az elemi oktatással egybe van kötve, az úgynevezett Écoles maternelles-ben ; holott nálunk, ezen törvényjavaslat szerint, az elemi oktatás teljesen ki van zárva s a kisdedóvás csak a kisdedek gondozásával foglalkozik. (Halljuk! Halljuk!) De én régen azon meggyőződésben vagyok, hogy nem kell mindig a külföldi példák után indulni. (Általános helyeslés.) Jónak, czélszerünek tartom a külföldi példát követni akkor, mikor az a mi viszonyaink közé beillik, mikor az megfelelő eredményekre nálunk is vezethet; ellenkező esetben azonban nem, mert saját viszonyainkat kell mindenekfölött mérvadókul tekintenünk (Általános helyeslés) és összes berendezéseinket, saját igényeinkés saját szükségleteinkhez mérten kell megállapítanunk, (Általános helyeslés.) Es hogy ez jó sikerrel lehetséges: erre nálunk már több példa is van. A legújabb időben például a vasúti zónarendszert legelőször is nálunk honosították meg és most már — azt gondolom — mindenki belátja, hogy az teljes sikerrel lett keresztiüvíve. (Helyeslés.) Már most az a kérdés merül fel, t, ház, mik azok a speciális viszonyok, melyek bennünket arra késztethetnek, hogy megelőzve a többi európai államokat, a kisdedóvás ügyét törvény által szabályozzuk? (Halljuk! Halljuk!) Általánosan tudvalevő dolog, hogy a gyermekhalandóság nálunk igen-igen nagy mérveket öltött. (Ugy van!) Statistikai adatok állanak rendelkezésünkre, hoiry az öt éven aluli gyermekek majdnem 50%-a elpusztul. Kétségen kivül a gondozás hiánya okozza nagy részben ezt a bajt. (Ugy van!) Intézkedni kell tehát, hogy a gyermekek ezen korban kellő gondozásban részesüljenek, hogy azoknak az eddiginél sokkal nagyobb részét megmenthessük a hazáaak. (Élénk helyeslés.) De azután a 3—5 éves gyermekek gondozásának hiányos volta még más mindenféle igen kellemetlen következményekkel is jár. (Halljuk! Halljuk!) A gyermekeknek erkölcsi és szellemi képességei nem fejlesztetnek ki és nem idomíttatnak eléggé, minek a következménye azután az, hogy ha az elemi iskolába érkeznek, ott kellő előmenetelt elérni nem tudnak. Kisdedóvo-