Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-439

489, országos ülés január 19-éa, hétfőn. 1891. 209 ékre, melyek nélkül törvényhozásunk intézke­dései értelmében az életbe kilépni nem volna szabad, a mely ismeretek népoktatási tanintéze­teinkben taníttatnak. De ha beismerjük, hogy ezen ismeretek megszerzésére és a szellem ily módoni kifejtésére mindenütt szükség van, két­szeresen nagyobb szükség mutatkozik hazánk­ban. Ha, t. ház, hazánk területi, társadalmi vi­szonyain és egyéb körülményein figyelemmel végig tekintünk, ugy műveltségben, mint feleke­zetben, élethivatásban és anyanyelvben oly sokaságát látjuk a heterogeneitásnak, melynek, ha tovább is tápot adunk, illetőleg ha némi homogeneitásra bármi módon nem törekszünk, valószínű, hogy a dissolutionak elemeit is ma­gukba fogják rejthetni. Szükséges tehát, hogy hazánkban, a hol ann}d a heterogeneitás, homo­gén nevelési módszerrel igyekezzünk oda hatni, hogy azon eszmények, melyek képesek vala­mennyi — bármely nyelven és bármely feleke­zeten lévő — egyént áthatni, a hazaszeretet általában minden ember kebelében meghonosod­jék. Ezt a szükséget kívánja a törvényjavaslat kielégíteni. Ha e törvényjavaslatot a többi euró­pai államok hasonló intézményeivel egybevetjük, önérzettel constatálhatjuk, hogy a t. ház előtt fekvő törvényjavaslat nem áll mögötte egyik európai állam hasonló intézményeinek sem. Hi­szen Francziaországot kivévén, Európa egyik államában sincsen még a kisdedóvás eddigelé tör­vény által szabályozva. Azon államokban, a melyekben a legtöbb kisdedóvoda létezik, mind a községek, testüle­tek, a társadalom kezében van. Francziaország az egyedüli, mely erre tör­vényt hozott. Mint tudjuk, azonban ez a törvény sem öleli fel a kisdedóvás egészét, nem terjesz­kedik ki mindarra, a mit az előttünk fekvő törvényjavaslat magában felölel. A kérdés az lehetne, hogy meg fog-e felelni e törvényjavas­lat a kitűzött czélnak? A javaslat gondos át­olvasása mindenkit meggyőz arról, hogy azt a feladatot, melyet vázolni iparkodtam, a törvény­javaslat által tökéletesen meg lehet oldani. Nagy előnye a javaslatnak az, hogy nem kül­földi államok mintáját kívánja lemásolni, hanem hazai, nemzeti viszonyainkból indul ki és ezen kisdedóvó intézetek beíviszonyait szabályozza részben törvényileg, részben pedig a közokta­tásban szerzett tapasztalataink nyernek abban érvényesülést és igy ez a törvényjavaslat azon előnynyel bir, hogy annál inkább végrehajtható, mert nem idegen intézkedéseket kivan utánozni, de a meglevő viszonyok lesznek ezzel tör­vénynyé téve. A mi a törvényjavaslat főbb elveit illeti, bátor leszek azokat röviden a következőkben ismertetni. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXI. KÖTET. Ez a törvényjavaslat lehet, hogy talán nem elégít ki minden igényt, azért is, hogy csak a három és hat éves gyermek neveléséről szól; azonban a három éven tul vissza nem mehet, mert akkor a bölcsődék ügykörébe vágna. Már pedig ez idő szerint főképen nevelésügyi szempontból ez az óvodák kérdésével szorosan össze nem függ; viszont, fellebb, mint az óvoda ismét nem mehet, mert akkor oly térre lépne, a hol már a népoktatási törvények körébe vágna. A báromtól hat éves korbeli gyermekek szellemi fejlesztéséről, azon kisdedek testi meg­óvásáról és erkölcsi fejlesztéséről van tehát szó a javaslatban, a kik többé nem csecsemők, kik­nél szellemük megnyilta folytán a fejlődés meg­kezdődött, de az iskolára még nem érettek és arra előkészítendők. Az e czélból felállítandó intézeteknél a tör­vényjavaslat alapelvét és kiindulási pontját a község képezi. A község van első helyen hivatva arra, hogy kisdedóvodákat, gyermek-menedékháza­kat felállítson. Tehát egyrészről teljes liberalitással mód nyujtatik a felekezeteknek, jogi személyeknek és egyeseknek, hogy ép ugy, a mint iskolákat fel­állítani jogosítvák, ily kisdedóvó intézeteket is felállíthassanak; másrészről pedig mód nyujtatik az államnak is, hogy ott, a hol sem a község, sem magánosok, jogi személyek, vagy felekeze­tek óvodákat fel nem állítanak: az állam a maga nagyobb tehetségével tehesse azt meg. Nagy fontosságú elvet rejt magában ezen intézkedés. Lehetővé válik ez által, hogy nemcsak a nagyobb városokban, a népesebb központokon, hol a kö­rülmények arra kedvezők, óvodák felállítassanak; de kiterjesztetik ez intézmény jótékonysága a legkisebb falura s hazánk legtávolabbi zugára is, hol a hiány kétszeresen érezhető, ha a rendel­kezésükre álló erőkből nem képesek önmaguktól óvodát felállítani. Nehogy azonban ezen intéz­kedés a községekre oly terhet rójon, a melyet elviselni azok képtelenek volnának, a törvény­javaslat épen a tekintetből az óvodák három categoriáját különbözteti meg. Első helyre teszi azokat a kor színvonalán álló, minden paeda­gogiai igénynek megfelelő óvodákat, melyek nagyobb városokban, fontosabb központokon fel­állítandók. Másodszor, ott, a hol ez nem történ­hetik meg, azonban a község ereje megbírja, állandó menedékházak létesítését contemplálja; végül pedig a hol sem az egyik, sem a másik nem eszközölhető, ily községekben nyári menedék­házak létesítésével is megelégszik. T. ház ! Ha azon körülményt veszszük figye­lembe, hogy Magyarország, fájdalom, a népesség számának szaporulata tekintetében az európai államok között igen hátul áll, ennek okát nyo­mozva, nem azt találjuk, hogy a születések 27

Next

/
Thumbnails
Contents