Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-434

434. országos üiés flePKemlter 15-én, szerdán. 18ÜÖ. 183 hanem — miután nincs elég beojtott szőlővessző — azon területeknek is adjuk meg a mentes­séget, melyek közönséges, előre be nem ojtott amerikai szőlővesszőkkel ültettettek be s a be­ültetés után fog a beojtás a már megeredt vesszőkbe történni. (Helyeslés.) A mi Bernát Béla t. képviselőtársam két nemű indítványát illeti, a t. képviselő ur elő­ször is azt kívánta, hogy a második szakasz első bekezdésében a „6" év helyett „10" év, a „10" év helyett pedig „15" év tétessék. Indít­ványának második része, melyhez aztán hozzá fogok járulni, más tárgyra vonatkozik. Az amerikai közönséges szőlővesszőkkel való beültetésre vonatkozólag az [adómentesség­nek „6" évről „10" évre való felemelését, nem tartom helyesnek. Midőn e kérdést a pénzügyi és közgazda­sági bizottságban tárgyaltuk, már merültek fel nézetek, hogy itt egyáltalában nem kell kedvez­ményeket adni, mert az amerikai szőlővesszők­kel való beültetés lucrativ üzlet lesz, ugy hogy nem lenne indokolt adókedvezményeket adni. De nemcsak azért, mert az érdekeltek nem kivan­nak nagyobbmérvű kedvezményt, hanem azért is, mert ez egyszersmind lucrativ üzlet is lesz, azt hiszem, elég argumentum hozható fel a mel­lett, hogy adókedvezmény egyáltalán ne legyen. És akkor, t. ház. nem kapaszkodtam ezen fel­vetett eszmébe, hanem azt mondtam, hogy mi­után kívánatos, hogy nálunk ne csak közvetlen termőültetvények történjenek, hanem a szőlő­vessző-cultura is minél nagyobb terjedelmet nyerjen, a 6 évi adókedvezményhez szívesen hozzájárulok. De viszont, igen kérem a t. házat, hogy ezen adómentesség 10 évre ne emeltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársam másik indítványára nézve, melyben a 10 évnek 15 évre való fel­emelését kívánja, már tegnap voltam bátor nyil­vánítani, hogy a 10 évi adómentességet elégnek tartom s erre nézve is kérem a t. házat, hogy további kedvezményeket engedni ne méltóztassék. (Helyeslés.) De van még más különös indok is, a melynél fogva nem tudnék a 15 évi adó­mentességhez hozzájárulni. Nem szeretném ugyanis azt az álláspontot fentartani a törvényben — már az általam elmon­dottaknál fogva sem — hogy nagyobb kedvez­ményeket adjunk az új szőlő ültetvényeknek, mint azoknak, melyek az elpusztult szőlők regenerá­lására vonatkoznak. Már pedig, ha elfogadnék ezt az indítványt, ennek következése az volna, hogy ott, a hol elpusztult szőlőterületek regene­rálásáról van szó, adunk 10 évi adómentességet, a hol pedig egészen új szőlő-ültetvényekről van szó — a mi, megengedem, szintén nagy köz­gazdasági érdek, de még sem képez olyan emi­nens érdeket, mint a másik — ott nagyobb adó­kedvezményt nyújtsunk. (Helyeslés.) Képviselőtársam indítványának második része arra vonatkozik, hogy az adókedvezményt ne csak a jövőre nézve adjuk meg, hanem bi­zonyos időtől kezdve a múltra nézve is. Hivat­kozik e tekintetben a franczia törvényre. Megengedem, hogy a franczia törvényben ez igy van; de ott sokkal rövidebb tartamú, mindössze 4 évre terjedő adómentesség adatik. Nem szeretném, t. ház, pénzügyi törvényeinkben ezen elvet meghonosítani; mert az adókedvez­mény emelésénél a főmomentum mindig az,hogy ögztönül szolgáljon valamely cselekmény végre­hajtására. Minthogy azonban — épen azért, mert a mi viszonyaink közt védekezésekre nagyobb direc't segélyt nem nyújthatunk — kizáróla­gos álláspontot elfoglalni, hogy ez ösztönzésül szolgáljon, nem lehet, mert ez az állami segély­nek egy módja kivan lenni; másrészt, mivel az ezen adókedvezmények iránti kívánalmak már 1888-ban felmerültek és sokan azon hiszemben ültették be szőleiket, hogy ezen kedvezményben részesülni fognak; végre, mert a legutolsó évek­ben ültetett szőlők oly pótlásokat igényelnek, a melyek nem ritkán az eredeti munka terhével érnek fel: szivesen hozzájárulok, hogy azon területekre nézve, a hol régi szőlők regenerálá­sáról van szó és a melyeket 1889. január 1-től ültettek he, ezen időtől kezdve adassék meg az adómentesség. (Helyeslés.) Recapitulálom tehát, t. h általam el­mondottakat. {Halljuk! Halljuk!) Kérem Szeder­kényi Nándor képviselő ur indítványát elfogadni de nem ugy, a mint beadatott, hanem külön szakaszkép. Hasonlókép elfogadandó volna Ber­náth Béla módosításának második része, mely a szakasz első bekezdésében lenne közbeszúrás­ként beiktatandó. Ellenben az indítvány második részét, a mely a második szakasznak 6 és 10 évi adókedvezményét 10 és 15 évre akarja kiterjeszteni, mellőzni kérem. Végre elfogadom Tisza Kálmán t. képviselőtársamnak lígy az első, mint a második szakaszra vonatkozólag tett indítván}-ait. (Helyesléi jobbfelől) Dárdai Sándor jegyző: Jókai Mór! Jókai Mór: T. ház! Midőn a t. pénzügy­minister urnak előterjesztése után (Halljuk! Halljuk!) még szót kérek, teszem ezt azon kényszerűségből, mert azon practieus szőlő­tenyésztő képviselőtársaim, a kik a legeompe­tensebbek lettek volna teljesen kimerítő ismer­tetést adni, nem szól dtak fel és igy utoljára is reám, kis szőlőbirtokosra — úgyszólván di­lettánsra — hárul azon nehéz feladat, hogy némi felvilágosítást adj.ik arról, hogy miről van tulajdonképen e törvényjavaslatban a szó ? (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Thumbnails
Contents