Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-433
488. orsnágo* flWs deescember 16-An, kedden. 1890, -J^g liternél. Százezer hectoliterként viszik onnan évenként a bort és viszik a homok-bort ép ugy, mint a hegyi bort és a homok-bort legfeljebb egy írttal vagy 50 kr.-ral olcsóbban fizetik. Ezért, t. ház, nincs mit okoskodni, a homokbornak is van kelendősége és ha egy írttal olcsóbb ig, de kétszer annyi terem, munkája is kevesebb és kevesebb kiadás is van ennél, mint a hegyi szőlőnél. Hiába, fiz egyes ember meg nem változtathatja a viszonyokat. Én végtelenül sajnálom a magam szőlőit, mert nekem nagy hasznot hoznak évenként; de el vagyok rá készülve, hogy tönkre fognak menni és meg sem kisértem az amerikai szőlővesszővel való beültetést. Ha nem volnék öreg ember, kimennék a homokra, ott ültetnék íVj szőlőt; de isry megfeszítem minden erőmet, hogy a mig lehet, megtartsam az adóképességet és a magam jövedelmét, de ha nem lehet, meghajlok a sors előtt. A közönséges bortermelésnél tehát hiába minden okoskodás; mert az amerikai szőlővesszők nem fogják magukat kifizetni soha. És ha nem fogják magukat kifizetni, mi történik azon óriási területekkel, melyek részint el vannak pusztulva, részint mint felkiáltó jelek állanak ? Erre kívánom a, t. ház és a t. minister ur figyelmét felhívni. Igen jól fejtették ezt ki Andreánszky Gábor és Bernáth Béla t. képviselő urak, hogy azok a területek más urú'velés alá nem vonhatók, mint fatenyésztés alá. I)e ennek különféle nemei vannak, mint erdészet, gyümölesészet és itt megemlíthető a selyemtenyésztés is. Három érdekből lehet ezeket a hegyeket értékesíteni; de ha ezt senki sem initiálja, az a nyomorult, szegény polgár, kinek vándorbot van a kezében, nem fogja azokat beültetni, hogy unokája szedje a hasznot; hanem ott hagyja azt a szerencsétlen területet s megy máshová, hogy napi kenyerét megteremthesse. Magam akartam e tekintetben indítványt benyújtani, de elvtársaim azt mondták, hogy az eszme még korai. Azt hiszem, hogy ott, hol több polgár kimondja, hogy 100—-200 hold területet nem képes más művelési ág alá vonni, az állam megválthatná ezeket a területeket az erdő-alapból és elérhetné vele azt, hogy egyfelől más művelési ággal hasznosíthatók lennének ezek a területek, másíelől azt, hogy az a nép, mely koldusbotra jutott, az erdőültetés és mtíveiése által újabb keresethez jutna, Ezzel az erdészeti munkával össze lehetne kötni a gyümölcsészetet; gyümölcsfa-iskolákat lehetne alapítani és a népet rá lehetne szoktatni a faültetés szeretetére. Eperfa ültetvényeket lehetne tenni és a selyemtenyésztést fejleszteni ott, hol a munka és kereset hiányzik ; mert az elszegényedett népnek segítségre van szüksége. Akkor még a földmívelésügyi minister nem volt tagja e háznak, mikor én a selyemtenyésztésről aggodalmaimat s nézeteimet elmondtam. A mióta tagja vagyok e háznak, mindig kifejeztem aggodalmaimat a selyemtenyésztés iránt, bár annak ellensége nem voltam soha. Mindig rámutattam azon túlfeszített állapotra, melyben selyemtenyésztésünk van s megjövendöltem, hogy azon az alapon nem fog az prosperálni soha s meg kell buknia. Szomorú dolog ez, t. ház, de jövendőléseim beteljesedtek. A selyemtenyésztés biztosa beadott jelentésében már jelzi a bajt; elismeri a veszedelmet s felhívja a t. minister ur figyelmét arra, hogy eperfák ültetéséről gondoskodjék ; mert ha ezek nem szaporittatnak, selyemtenyésztésünknek vége lesz, és minden beruházás, a mit e téren tettünk, elvész. Mondhatom, hogy a biztos urnak ezen állításai megfelelnek a valóságnak. Mert, ha t. minister ur a baj orvorslásáról nem gondoskodik, be fog következni az, a mit évekkel ezelőtt jövendöltem. Pedig nem csekélységről van itt szó, t. ház; mert a selyemtenyésztésbe százezreket öltünk. Ott vannak értékes selyemgubó-raktáraink, selyemgombolyító gyáraink, szerte szervező intézeteink. Ezek mind oly óriási összegekbe kerültek, hogy azok megmentéséről okvetetlenül gondoskodnunk kell. Nagyon ajánlom ezen eszméket a t. minister ur figyelmébe. Ezen szőlőterületeken tág tér nyílnék a selyemtenyésztés fejlesztésére. Mert ott, a hol most vannak a selyemtenyésztő telepek, azok prosperálni sohasem fognak. Mert az utak mellett, midőn a leveleket szedik, mikor a gyümölcs érni kezd, rá jár arra ember és állat, a legelésző jószág a fákat kidörzsöli, úgy, hogy pótlással nem győzik. De az elpusztult szőlőtelepeken törpefákat, bokrokat és kerítéseket lehetne neveim és a fákat a pusztulástól meglehetne menteni. Itt nemcsak megmentésről, de a selyemtenyésztésre nézve valóságos fejlesztésről lehetne szó. Ezeket ajánlom a t. minister ur figyelmébe s a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom azon kijelentéssel, hogy az 5. szakasznál egy indítványt leszek bátor tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Bethlen András, földmívelésügyi minister: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Legyen szabad azokra, a miket a t. képviselő urak felhoztak, röviden refleetáiuom. Azt fölösleges bizonyítanom, hogy a kormány melegen érdeklődik \& szőlőtelepítés terve iránt. Ezen javaslat sem egyéb, mint annak tanúbizonysága. Ha a kormány más intézkedéseket nem szándékoznék czélba venni, mint tisztán az adókedvezmények által nyújtandó segélyt, akkor egészen máskép lehetne ezen kérdést és ezen kedvezmény horderejót megítélni. De midőn ezen adókedvezmény csakis
