Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-433

438. országos ülés deczemner 16-án, kedden. 18JK). j^g kilátás kínálkozik. Ez az elárasztás általi szőlőmívelés kisérlete. Az 1883. évi törvény e tekintetben két irányban ad kedvezményt. Az elárasztás azon nemére tudniillik, a mely emelőgépekkel vagy szivattyúkkal történik, tiz évi mentesség, arra pedig, a mely egyszerű öntözéssel történik, hat évi mentesség foglaltatik. Érre a törvényjavaslat nem reflectál, tehát marad ugy, a mint volt és a ki például különösen hegyvidéken megkísérli, hogy ott a régi fajokat fentartsa és egy szőlőt elárasztással betelepítsen és talán épen a víz kedvező folyása folytán nem emelőgéppel kell azt a föld mélyéből felhozni, hanem egyszerű csatornázás által vezetheti szőleire : ugyanazon kedvezményben részesül, mint például a homokföldet telepítő szőlőmívelő. A t. földmívelési minisíer urnak bizonyosan tudnia kell s tudni is fogja, ha bekéri az illető culturmérnökök jelentését, hogy egy példával éljek, mert hisz a culturmérnökök készítették az egész tervezetet, Egerben például egy szőlőtermelő elárasztás alá készített ÓB tervez 10—12 holdnyi területet, A culturmérnökök igazolni fogják azt a munkálatot, melyet csak az öntözési rendszer keresztülvitelére culturmérnökileg kellett ott végrehajtani. Nem képzelek oly területet, a hol az öntözés oly egyszerű volna, hogy csak ugy dőlne reá magától a viz. A culturmérnökök igazolni fogják, hogy ezen öntözési művelethez egy egész rendszeres culturmérnökileg készített tervezet szükséges. Nagy töltéseket kell emelni a szőlők megett; a csatornázások egész rendszerét kell a szőlőkbe bevezetni, hogy a viz 6 hétig fentartható és a szőlőkön megállítható legyen. Ezen culturmérnöki munkálat oly tetemes összegbe kerül, hogy azt a homoki telepítéshez nem is lehet hasonlítani. Azt hiszem, ugy a t. pénzügyminister ur, mint a földmívelésügyi minister ur is meg fogják nekem engedni, hogy ezt nem egyforma munkálatnak tekinteni, ha csak egyáltalában azt nem akarjuk, hogy ne is fogjanak ezen művelési ághoz az emberek; mert hiszen az kedvezményt nem érdemel, minek tehát az ilyen kísérletezés? Én, t. ház, ebben nem osztozom ; én közgazdasági érdeknek tartom, hogy a művelési ágnak minden neme megkisérleltessék és minden tér hasznosittassék ugy, a mint azt legjobban hasznosítani lehet. Ee kérdem, t. ház, hogy nagy vesztesége lenne-e a kormánynak abból, hogyha az ilyen területeknél, melynek culturmérnöki felmérése s átmunkálása tetemes költséget vesz igénybe, az adómentességet nem hat, hanem több évre állapítaná meg. Hiszen, ha az a szőlő beállott, annak idején igen meg fogja hozni adóban azt, a mit beállása idejéig adómentességben élvezett. Én, t. ház, á maga helyén meg fogom tenni indítványomat és reménylem, hogy ezen általánosságban elmondottak után, ugy a t. pénzügyminister ur, mint a földmívelésügyi minister ur meg lesznek győződve arról, hogy itt a kedvezmény és az adómentesség egyformán csakugyan nem osztható, hanem,, ha igazságot s méltányosságot akarunk gyakorolni, a kedvezményt mindenesetre fel kell emelni. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Általánosságban még csak annyit jegyzek meg, t. ház, hogy e törvénynek hivatása volna a szőlőcultura útját egyengetni azon vészszel szemben, melylyel az ország népe a küzdelmet, ha felveszi is s ha igyekezik is védelmezni magát ellenében,. de hogy azt sikerrel fogja tenni vagy nem, azt még senki sem tudja megmondani. F Es hogy minden kísérletezés, a mit e téren teszünk — mert évszázadok kellenek, hogy mindazon munkálatok és tervezetek lehetővé tegyék a szőlőcultura újabbi felvirágozá?át — hogy azok a kíséri élezések sikerre vezessenek, épen azért kell a kedvezményezésekkfcl bőkezűbben eljárni. Mert ezek még mindig kísérletezések, tehát a mely gazda tőkéjét ebbe bele fekteti, bizony risicoval játszik. Fontos közgazdasági érdek tehát, hogy szőlőculturánk mégis virágoztassék fel újra s hogy ne pusztuljon el, és közgazdasági érdek az is, hogy ne tisztán épen arra fektessünk súlyt, hogy teremjen bor; mert hiszen, ha az a kérdés, hogy épen csak legyen valamelyes borféle ital, hiszen a tudomány segít már azon, mert készít olyan bort, hogy bizony a homoki szőlőtermelést aligha túl nem fogja haladni. Magyarország érdeke tehát nemcsak az, hogy bor teremjen, hanem hogy Magyarország azon vidékeinek bortermelése, a melyek a szőlőcultura terén a közgazdaságnak bizonyos specialitását producálták, a mely specialitások egyszersmind az országnak, az ország természetbeni különösségének, hogy ugy fejezzem ki magamat, példányai és feltüntetői voltak, továbbra is megtartassanak. (Helyeslés a szélsőbalról.) így én példának okáért kész volnék Tokaj vidékének megmentésére külön törvényjavaslatot is megszavazni; (Helyeslés szélsőbálról) mert Magyarország, közgazdaságának igen szomorú jelensége lesz egy pár év múlva az, midőn a világ azt fogja hallani, hogy Tokaj bortermelésének vége van. Nem szólok egyéb vidékek bortermelésének productumairól, melyek szintén megérdemlik figyelmünket; hanem csak rámutatok Magyarországnak a közgazdaság terén világhírét megállapító hegyére, a melyet hat évi adókedvezményekkel soha nem fogunk megmenteni, (Igás! Ugy van! a szélsőbalon.) Ezeket kívántam a t. ház figyelmébe ajánlani, kijelentvén, hogy a részleteknél e tekin-