Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-433
488. országos ülés deczeiHfcer Ifi án, kedden. 1890. 171 löxera-pasztítás nem constatálható, a tartozások fenmaradnak. A törvényjavaslat intézkedése tehát praemium arra, hogy hagyják pusztulni az illetők a szőlőt és a gyümölcsfákat vágják ki. A t. földművelésügyi minister ur a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával különös figyelmet igért fordítani a gyümölcsfatenyésztésre. Nem tudom, ezt értette-e ezen különös figyelem alatt; mert hiszen az ő hozzájárulásával készült ez a törvényjavaslat éa ő felelős első sorban annak intézkedéseiért. A földmívelésnél, t. képviselőház, két tényező jön főleg figyelembe: az egyik a termőföld, a másik a munkaerő, mely a termelést előidézi. Mind a kettőnek conserválása az első és fő feladata volna ezen törvényjavaslatnak. Már most, mint tudjuk, azon laza talajú maradék hegyoldalaknak a termő rétege igen sok helyen csak nagy culturával tartható fenn. Hiszen látjuk, hogy ily szőlőkben több helyen úgynevezett aank-gödrök vannak kiásva, melyek évenkint többször megtelnek, melyekből a földet folyton kiszedik és a sorokba visszahordják. Ha már most ezeket cultura nélkül hagyjuk a nélkül, hogy befásítanók, akkor lassankint lehordják a szikla- vagy a kemény agyagtalajról a termő földet a zápor és a hóolvadások és ekkor ott olyan vidék lesz, mint az országban sok helyen a vízmosás következtében van, a mely szomorúan és visszataszítóan néz ki, mint egy nagy sivatag. Már most a szép szőlőhegye • ket szintén ilyen vidékké akarják-e alakítani ? Ezen földeket megmenteni szép feladat volna, nagy conceptio, méltó egy földmívelési ministerhez. Tekintsük a termelés másik tényezőjét, a munkát. T. ház/A legtöbb borvidéken ugy lesz, mint nálunk, hogy a borművelő népnek nagy része már a dézsmaváltság folytán elszegényedett nagyon, a phylloxera pedig tökéletesen koldusbotra juttatta. Most ezeken akarják behajtani a régi tartozásokat? Hisz akkor sem tudtak azok fizetni, midőn még teljes termésben volt a szőlő. A t. pénzügyminister urnak tessék megkérdezni közegeit, azok meg fogják mondania megyében; én csak a jegyzőktől hallottam, hogy szomorúság látni, hogy az elpusztult szőlővidékeken sorrólsorra járnak a pénzügyigazgatósági tisztviselők és a jegyzőket, a kik nem tudták eléggé exequalni a szegény népet, sorban bírságolják. Egyáltalán olyan méltányos és jogos-e most ezeket a szőlődézsma-tartozásokat követelni? Nézzük rövideri a dézsmaváltság történetét. 1868-ban egyszerre, ugy könnyedén, kimondták, hogy nem fizettek dézsmát, majd később megválthatjátok. A népnek még emlékében volt a jobbágyok felszabadítása, csak húsz év múlt el azóta. Azt hitték, ennek kiegészítő része lesz a dézsmaváltság; hogy azt is majd az ország fizeti, mint a földtehermentesítést és a legkevesebb helyen jöttek egyezkedni, hanem sok helyen el lettek marasztalva in contumatiam. De még rosszabbul jártak azok, a kik folytonosan apelláltak; mert összehalmozódott 5—10 részlet és azután behajtották rajtuk. Közbejött a bor árának roppant csökkenése. Azon években, melyeketa törvény tekintetbe vett, 5—6—8 frtba került a bor akója; midőn pedig a behajtás legjobban virágzott, 3—5 frt volt hektoliterje. Ennek következése az volt, hogy kénytelenek voltak az illetők hitelhez folyamodni és minőhöz ? 30—50°/o-os hitelhez. S ezért ezen időtől kezdődött minden borvidék elszegényedése és sok helyen a phylloxera már csak a kegyelemdöfést adta meg a vagyonilag tönkrement embernek. Most pedig mit kell a szegény embernek tapasztalnia? Felét már lefizette tartozásának és azt látja, hogy a szőlőterület többé nem szőlő, hanem egy darab meglehetősen haszontalan föld; azt kapálgatja, dolgozgatja és régi tartozását még ezentúl is kell fizetnie, ha nem is keres, de zaklatják. Vájjon olyan túlságos nagylelkűség volna-e az állam részéről a hátralevő részleteket elengedni? Hiszen ha valahol, ugy itt áll a német példabeszéd „Wo nichts iat, dórt hat der Kaiser sein Reeht verloren. 0 Beöthy Ákos: Aber der Finanzminister nieht! (Derültség.) B. Andreánszky Gábor: A mi már nem szőlő, attól szőlődézsmaváltsági adót követelni valóban nevetséges volna, ha nem volna olyan igazságtalan. Hiszen a váltságkötelezettek is magyar honpolgárok. De természetesen ezek itt képviselve nincsenek személyesen.Nem világos-e, hogy jogosult a panaszuk? Hiszen, midőn a regále-váltsági törvényt beadta a pénzügyminister ur, mily nagy zsivaj támadt magában a kormánypárti clubban ; hogy támadták meg annak egyes részleteit és hogy változtatták is meg azokat! Nem mondhatná-e a nép keserű GalgenHumor-ral: most már érti, hogy miért beszélnek a t, képviselő urak annyit a szóbeliségről és közvetlenségről; mert csak akkor szólalnak fel, ha közvetlenül az ő érdekeik is érintetnek. (Igazi Ugy van! balfelöl.) De miért ne engedné ezt el az állam, mikor financiális eredmény ebből ugy sem lesz? Csak le kell mondani egy bureaueraticus czopfról, mert ugy is hiába való munkát végeznek. Tekintsük csak, t. ház, egy kissé azt a munkát. A legkisebb szőlőket gyakran mind az a) b) c) pont szerint kell osztályozni, mert az alját 20 négyzet ölet fel lehet használni a rétművelési ágra — a) pont; a középső darabot valahogyan nyomorogva fentartják szénkéneggel — b) pont; a teteje pedig, mely egészen elpusztult a e) pont alá jut. Most már aztán a 22*
