Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-432

482. iipgzAges ülés deczember 15-én, liétffin. Í89Ö. 151 tehetne —- annak hozzá kellene nyalni az elnyomásnak, az üldözésnek, az erőszakoskodásnak fegyvereihez. (Helyeslés.) Már pedig Magyarországon ezen fegyverhez csak az nyúlhat, a ki állami életünk talapzatának legerősebb két oszlopát: a jogegyenlőséget és alkotmányos szabadságot előbb romba döntené. (Helyeslés.) Ugy gondolkoztak az erdélyi eulturegylet irányadó férfiai kezdettől fogva, hogy a népek történetének, a népek psychologiájának bizonyítása szerint, a nemzetiségből való kivetkőzés egyik fajnak másikba való olvasztása erőszak utján sohasem sikerült, hogy az assimiíatio mindig a viszonyoknak, az időnek, az intézményeknek morális hatása alatt, észrevétlenül, lassankint jött létre. (Helyeslés jóbl és halfelől.) Ha tehát támadólag léptek volna fel, már csirájában megfojtották volna az egyesületet és a több mint 600 ezer forintnyi vagyon, melyet a magyar társadalom gazdagjainak filléreiből, a magyar társadalom szegényeinek jelentékeny áldozatából hozott össze az egylet, soha nem jött volna össze, hogyha e veszedelmes, hogyha e helytelen, kalandos mezőkre téved az egylet. (Helyeslés.) Nem is volt ez, t. ház, soha ezélja a cultur-egyletnek. (Élénk helyeslés.) Megmondom egy pár szóval, hogy minő czélok lebegtek az egylet előtt. (Halljuk,! Halljuk!) Az Unió-törvény immár 22 éves; e törvény a volt Erdély és Magyarország között a politikai egyesülést létrehozta, végrehajtotta, ezen politikai egyesülés immár teljesnek mondható, de a társadalmi egyesülés még nem történt meg. (Halljuk! Halljuk!) Az érdélyrészi románok még ma is csak Erdélyt ismerik és tartják hazájuknak. Ok az uniót nem egy végleges közjogi megoldásnak tekintik, hanem csak ideiglenes kísérletnek. Egész közéletük a külön Erdély számára van berendezve; ők egy elkülönített tár- \ sadalomban élnek külön aspiratiókkal, külön I törekvésekkel, külön társadalmi szervekkel, egyszóval külön levegőben. (Halljuk! Halljuk.) Más nekik a nyelvük, más az egyházuk, más a?. iskolájuk, más a históriájuk, más a litteraturájuk; még a pénzintézetük is más mint a mienk. (Mozgás.) Mert mig a magyar pénzintézetek j pénze ép ugy, mint az egész világ pénzintézeteinek a pénze, eosmopoliticus természetű : addig az övék — holott ezen pénzintézetekkel máiErdély egész területe be van hálózva a nagyobb városoktól a kisebb városokig — határozott román nemzetiségi characterrel bir. Ezen elkülönített társadalmat, annak különböző szerveit í állandóan és naponkint ápolja, fejleszti és félrevezeti a politikai sajtó. (Mozgás.) Ezen politikai sajtó, jólehet a koronázás immár 23 éve megtörtént, merev következetességgel emleget osztrák esászárt, fejedelmet, trónt, koronát, de soha egyetlen egy alkalommmal sem említette még a magyar királyt. (Mozgás.) Ezen sajtó hangjára nézve, mintán egy po litikai barátom immár két év óta számomra szemelvényeket gyűjt belőle, hogy igy együttesen valami úton egy alkalommal felhasználható legyen — és én remélem, hogy alkalmam is nyílik ezen szemelvényeket egy alkalommal a maguk összességében a magyar igazságügyminister urnak átadni tudomás és miheztartás végett — és miután ezen szemelvényekbői véletlenül épen tegnap is kaptam egy jő adagot, ezen szemelvényekből a román sajtó hangjára nézve bátor vagyok három sort felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Egyik lapjuknak 221-ik száma igy szól: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): „Október 6-ika az a nap, a melyen negyvenegy év előtt tizenhárom katonaszökevényt (Mozgás) és a forradalmi hordák vezéreit kivégezték". (Élénk mozgás. Egy hang a szélső baloldalon: Gyalásat!) Nem folytatom tovább. Ez a hangja ennek a sajtónak. A tartalmára nézve bátor vagyok hosszasabb idézetet olvasni fel. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanazon lapnak 226-ik száma igy ir: (Olvassa): „A magyar uralom alatt álló románok helyzete nem normális helyzet, A magyar kormány, sajtó és társadalom odavitték a dolgot, hogy a román nép már nem tudja, minő útonmódon védelmezze érdekeit és juttassa nyilvánosságrajogos elégületlenségét. Teljesen kizárva a nyilvános élet minden teréről és megfosztva a lehetőségtől, hogy üldözött nyelvének és nemzeti intézményeinek védelmére akár parlamentáris, akár közigazgatási úton módot találhasson : a Magyarországban élő románoknak csupán nemzeti sajtójuk maradt meg, mely ha nem is egészen szabadon, de mindig élénk kifejezést adott a nép igazi érzelmeinek". Méltóztassék csak meghallgatni, hogy ebből minő consequentiákat vonnak le. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): „Az üldözés ennélfogva e sajtó ellen irányult s hat év óta a nemzeti sajtó iróit magyar esküdtszékek elé hurczolják és börtönbe vetik. Bizony nem tudjuk, a világ mely népe nem vesztené el, ide jutva, meggondoltságát és türelmét s szenvedné ugy, mint a román, az üldöztetést és elnyomatást, melyben Szent-István koronája országainak jelenlegi hatalmasai részesítik. Magyar polgártársaink hasonló helyzetben — bár ők akkor is feudális urak voltak, mi pedig rabok és elnyomottak — fegyvert ragadtak és felkeltek a törvényes rend és trón ellen. Igaz, leverettek, de mindamellett tizenkilencz év multán akkori működésük alapján lettek uraivá a legnagyobb részben nem magyarok által lakott országnak. Azt akarják tán megmutatni nekünk is: minő utat kell követnünk, hogy