Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-431

481. orsaásres Illés fleezomWr 1& »n, szombaton. 1890. 119 talma; a legnagyobb gondossággal lettek megválogatva az önkéntes osztályok tanárai és a tübbi; szóval az egész vizsgálati procedúra azon benyomást keltette a figyelmes szemlélőben, mintha a t. hadügyi vezetés mintegy demonstrálni akarna az általunk joggal oly élesen támadott 25. §. mellett; mintha csak minden áron ki akarták volna mutatni az ellenzéki részről felhozott aggodalmak alaptalanságát, a miért is elmentek az engedmények tekintetében a legszélső határig. Ha mindezek daczára mégis 1076 jelentkező közül 163-at voltak kénytelenek a bizottságok visszavetni, kik most ismét egy egész hosszú évvel állanak távolabb polgári existencziájuk megállapíthatásának lehetőségétől: akkor nekem a visszavetettek ezen száma is elégséges támpontot nyújt azon nézetem kifejezésére, hogy a védtörvény ezen sérelmes 25. §-ának annak idején leendő módosítására azoknak, kik majdan erre hivatva lesznek, minden tőlük telhetőt el kell követniök; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) nekünk pedig minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy ezen szakasz rendelkezéseinek sérelmes és igazságtalan voltára reámutassunk és akként a talajt annak megváltoztatására már most egyengessük és elkészítsük. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ismerem ugyan eme jogos törekvéseink, ezen indokolt óhajaink hangoztatásakor ellenünk felhozatni szokott ellenérveket; de ma is csak ismételten hangoztathatom, a mit már ezelőtt 10 nappal tartott beszédemben mondottam el ugyan ezen tárgyra nézve, t. i., hogy ismerem ugyan a hadsereg köreiben általánosan elterjedt, ama felette téves felfogási, hogy a hadsereg nyelve más, mint a német nem is lehet; hogy továbbá a magyar tisztivizsga egymagában is elégséges tápot nyújtana a hadsereg egységének megbontására. Mindezen állítások azonban nem egyebek henye szószaporításoknál (Igaz! Ugy van! balfelől) és ellenkeznek kettővel: először is a gyakorlati és dologi jelentőséggel, másodszor a magyar nemzet, mint politikailag consíituált nemzet állami nyelvének fenségével, melynek tiszteletben tartását e nemzet bárkitől joggal követelheti. A gyakorlati jelentőséggel ellenkezik a magyar nyelv ellen felhozatni szokott érvelés azért, mert hisz tudja mindenki, hogy a honvédség is bele van illesztve a maga magyar nyelvével a hadsereg egységébe, mint annak kiegészítő része. Tudjuk továbbá azt is, hogy a mikor a hadsereg tulajdonképeiii létezéljának közvetlen szolgálatába, a hareztérre lép, akkor az ott felbomlik a maga faji egyedeire s ekkor a csapatok tisztjeik által anyanyelvükön szoktak apostropháltatni, buzdittatni. így van ez háború idején mindenkor. Felhoztam múlt alkalommal Meszlényi Lajos t. barátomnak azt az esetét, hogy a boszniai occupátió alkalmával egy ütközet előtt ezzel fordult hozzá kapitánya: „Sie Meszlényi, haranguiren Sie die Leute; die Ungarn lieben das!" Tehát nem volt elégséges a német szó. Látszik tehát, hogy a magyar nyelvnek gyakorlati haszna itt is van. (Igax! (Ugy van! balfelöl.) Az az egész erőltetett okoskodás a német nyelvvel és egységgel tehát csak békebeli hadseregre áll: a paradézásra és a kasztszellem ápolására; katonai komoly jelentősége épen nincsen, de igenis van jelentősége a katonatisztekre, mint osztályra nézve. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem igaz az, t. ház, hogy a hadsereg egységéhez okvetlenül szükséges az egy hivatalos nyelv, még pedig a német; nem igaz azért, mert a sereg egysége legjobb biztosítékát a szervezetnek és a fejedelemnek egységében leli fel. És ha ez idő szerint a német nyelvű vezénylet a közös hadseregben fennáll is, ama néhány német vezényszó sem a német tiszti vizsgát, sem a német nyelv tanulásának erőszakolását, hanem legfeljebb azt követeli, hogy a közös hadsereg törzstiszti karának ép ugy kötelessége tudni a magyar nyelvet, mint a németet; (Igaz! Ugy van! balfelöl) valamint méltányos és jogos követelés az is, hogy a közös hadseregben — mely egyúttal a mienk is, mely a mi pénzünkkel, a mi fiainkkal tartatik fenn — a magyar nyelv, a magyar jelleg méltó elismerésben részesüljön. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) Ezen követelésnek pedig a mostani védtörvény rendelkezései sem tesznek eleget. Senki se ringassa magát többé ama csalfa, hiú reményben, hogy a mai korban a pusztán gépiesen szervezett véderő és annak egységes, hivatalos német nyelve elégséges a győzelemek kivivására. Biztos győzelemmel a felvilágosultság mai korszakában csak lelkesítő eszmékért vivott harezok végződhetnek. Szövetséges hadseregek tízféle nyelvvel is jutottak már diadalra ; mig az egy vezénynyelvvel vezetett hadseregeknek vajmi gyakran kellett már súlyos vereséggel meghátrálniuk. Ma is csak az tehát az én nézetem, t. ház, a törvény ezen szakaszára nézve, a mi azelőtt volt, melynek megváltoztatását azért mindezekből folyói ag elkerülhetlenül szükségesnek ismerem. Ezen meggyőződés kötelességszerű hangoztatása mellett, egyébként kijelentem, hogy a t. minister ur jelentését tudomásul veszem és ezen tudomásul vételt kijelenthetem — pártom megtisztelő megbízatása folytán — egyúttal annak nevében is. Yégül nem volna érdektelen, ha a t. minis-