Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

430. orsíágos ülés deczeinfoer 12-én, pénteken. 1990. JQ9 dem: kinek van ebben legtöbb érdeme ? Felfogásom szerint mégis csak azon férfiúnak, (Hosszantartó zajos éljenzés a jobboldalon és felkiáltások: Éljen Fejérváry!) a ki ezen honvédség szervezése és fejlesztése körül 18 éven át működött (Nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon) és a kinek, mint önök sem tagadhatják — ha igazságosak akarnak lenni — ezen a téren annyi érdeme van. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a széls'J baloldalon.) Ezt a férfiút nyíltan, az ország szine előtt hazafiatlansá<rgal vádolni, az, méltóztassék megengedni, legalább is méltánytalan. (Igaz! ügy van! jobbfelől. Nagy nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon.) Én annak, a mi méltányos, kívántam kifejezést adni, daczára a túloldal ellenmondásának. (Élénk helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház! Többen foglalkoztak máigróf Apponyi Albert képviselő ur felszólalásának politikai részével . . . (Nagy zaj és közbeszólások a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy Kemény Pál kép viselő ur meghallgatta Polónyi képviselő ur beszédjét és igy méltán követelhetem, hogy az én beszédem alatt is türelemmel legyen. (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk !) Mondom., t. ház, többen foglalkoztak már gróf Apponyi képviselő ur beszédének politikai részével; mindamellett annak két pontjáról én is nyilatkozni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy azok, a kik a delegatio tárgyalásaiban részt vesznek, tudják, mennyire nem bírjuk elérni azt, hogy a közös hadseregnek nagy katonai intézetei részben Magyarország területén helyeztessenek el; felhozta, hogy Magvai ország e tekintetben oly elhanyagolásnak van kitéve, melyből az a gyanú támad, hogy ez rendszeres, átgondolt terv kifolyása. Ezt az állítást két irányban hangoztatták. Azt mondják, hogy a katonai intézetek, épületek nagyobb számban vannak a monarchia másik részében elhelyezve, mint Magyarországon. Erre nézve már tegnap megjegyeztetett, hogy ezt el kell ismerni, de ez nem az utolsó évtizedben követett, hanem már százados eljárásnak következménye, mert már századokkal ezelőtt ezek az intézetek Austriában nagyobb mértékben létesültek, mint Magyarországban; ezt a hosszú idő óta követett eljárást azonban rövid két évtized alatt teljes mértékben kiegyenlíteni természetszerűleg nem lehet, (ügy van! ügy van! jobbfelől.) De épen azok, a kik, mint a képviselő ur is, a delegatiónak tagjai, tudják, hogy — eltekintve az erődítésektől, melyeket természetesen másutt, mint ott, a hol azok stratégiai szempontból szükségesek, felállítani nem lehet — tudják, hogy azoknál az építkezéseknél, melyeket a delegatiók szavaznak meg, mindig figyelemmel van a kormány és a delegatio arra, hogy azok lehetőleg kedvező arányban Magyarországban helyeztessenek el. (ügy van! ügy va,n! jobbfelől.) Gróf Apponyi képviselő ur felszólalásának második része vonatkozhatik arra is, hogy a hadsereg felszerelésének és ellátásának beszerzésénél Magyarország nem részesül kellő arányban. Megengedem, hogy a múltban ez igy volt; de hogy e részben igen nagy a haladás, arról különösen annak, a ki a delegatio tagja, van alkalma meggyőződni, (ügy van! ügy van! jobbfelől) Áll ez az ipari czikkeket illetőleg, melyeknek ma már igen nagy részét itt gyártják és áll ez a hadsereg ellátására szükséges czikkekről, melyeknek beszerzésénél a hadügyminister ur a legnagyobb előzékenységgel jár el, és a hol nagyobb eredmény nem éretett el, az nem a badügyministeren múlik, de múlik azon — a mint tudomásom van erről ugy is mint az országos gazdasági egyesület volt elnökének, ugy is, mint volt földmívelésügyi ministernek — hogy a magyar gazdaközönség e tekintetben nagy indoleutiát tanúsít. A hol tehát ily előzékenységet tapasztalunk, ott azt mondani, hogy egy Magyarország érdekeivel ellenkező rendszerrel állunk szemben, még sem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tudom, t. ház, hogy e téren ezentúl is vár kötelesség a kormányra s ez az, hogy Magyarország érdekét a hadsereg részére történő szállításoknál és építkezéseknél megvédelmezze. (Helyeslés jobbfelöl.) A magyar kormány meg is fogja tenni kötelességét és meg vagyok győződve az eddig szerzett tapasztalatok alapján, hogy a közös kormány részéről e tekintetben Magyarország érdekeivel ellentétes politikát semmiféle irányban tapasztalni nem fogunk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak van egy másik állítása is. Azt mondja ugyanis, hogy van-e magyar ember, kinek szivéből kiirtható azon gyanú, hogy a fegyvergyárral szemben követett eljárás csak egy lánczszeme az előbb jelzett rendszernek. Igaz, hozzá tette, hogy ő azt nem hiszi, de a rumor publicus ezt tartja. Engedelmet kérek, ezen állítások igy egymás után elmondva, mégis csak igen jellemzők; mert a rumor publicus ily módon való értelmezése igen hasonlít ahhoz, hogy a rágalom mikép kezdődik és mikép terjed. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azokban, a kik gróf Apponyi Albert t. képviselő ur szavaira súlyt fektetnek, ezen előadott nézet folytán mindenesetre felkeltetik a gyanú, hogy kell egy titkos rugónak lenni, mely a fegyvergyár megsemmisítésére működött. Ezek tehát azt tartják, hogy ki kell deríteni, hogy e rugó