Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-414
414» országos älés novem szélsőbalon) és ezeket csak ugy látom elérhetőnek, ha a vallásfelekezetek közti teljes egyenjogúsítás törvényileg biztosíttatik, a kötelező polgári házasság és ennek alapján a magyar állami anyakönyvvezetés behozatik, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) mert én, t. ház, felekezeti anyakönyv-vezetés mellett vallási békét nem képzelek, hanem csak kötelező polgári házasság és állami anyakönyvvezetés mellett. Én azért, t. ház, midőn kijelentem, hogy Irányi Dániel igen t. képviselőtársam határozati javaslatához a mondott értelemben, t. i. a kötelező polgári házasság követelése mellett hozzájárulok, egyúttal az általam elmondottak alapján a következő határozati javaslatot terjesztem a t. ház elé: (Halljuk!Halljuk! Olvassa.) „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy: a) a törvényesen bevett vallásfelekezetek teljes, általános egyenjogúsításának szabályozása czéljából; b) az anyakönyvek államosítása, illetőleg állami felelős közegek által leendő vezetése czéljából terjeszszen a képviselőház elé törvényjavaslatot." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helypslés a szélső baloldalon.) Széll Ákos jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert : T. ház ! (Hosszantartó éljenzés balfelöl. Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ámbár én is osztozom a sokak által kifejezett sajnálkozásban a felett, hogy egy, magában véve túlbecsült jelentőségű incidens a vall közoktatásügyi tárcza tárgyalásánál a culturális érdekeket háttérbe szorította és ezen egy incidens körül hoszszú vita fejlődött ki, mégis mindenki természetesnek fogja találni, hogy én erre a pontra vonatkozólag, a melylyel a ház már néhány nap óta foglalkozik és az azzal kapcsolatosan felmerült eszmékre nézve észrevételeimet megtegyem, álláspontomat kifejtsem. (Halljuk! Halljuk!) Két irányban indtüt meg a gondolkodás, két irányban a vitatás az úgynevezett elkeresztelés kérdésének alkalmából. Foglalkoztunk ezekben a napokban először magának ennek a kérdésnek az érdemével, a kormány e körül tanúsított eljárásának megbiiálásával és részint a ház traditióinak követésében, de részint ezen incidens világában is azon általános egyházpolitikai kérdésekkel, melyek vélekedésem szerint ugyan sokkal nagyobbak, sem minthogy azoknak elintézése, az azok iránti állásfoglalás ezen incidenshez legyen köthető, a melyek terén létező viszásságok azonban ezen incidens által is élénk világításba helyeztettek. (Ugy van! ügy van! halj dől.) Én is mindkét téren követni akarom az itt hallottakat és a ház asztalára letett javaslatokat. (Halljuk! Halljuk!) 79 Mindenek előtt a szűkebb körre magára, az úgynevezett elkeresztelési vitára és annak tárgyára szorítkozom és igen örülök, hogy a vitára a t. többség részéről beadott határozati javaslatban substratumot nyertünk. A t. többség által benyújtott határozati javaslat három pontból áll, melyeknek elseje a kormány eljárásának ugy törvényességi, mint czélszerííségi szempontokból való helyeslésére hivja fel a házat. A második pont magában foglalja az 186S: LHI. törvényezikk rendelkezéseinek fentartására irányzott akaratot, illetőleg az abban kifejezett elvnek újbóli megerősítését. A harmadik pont pedig a kormány-nyilatkozatok helyeslése alakjában kifejezést ad annak, hogy az állami törvények tekintélyének és igy az 1868 : LHI. törvényezikk érvényének minden körülmények közt tiszteletet kell szerezni és helyesli a kormánynak azon kijelentését, hogy ezt a. lehető legalkalmasabb módon eszközölni fogja, ha kell, a polgári anyakönyvezésnek behozatala által is. Én, t. képviselőház, a sorrendnek némi módosításával először is a második pontot veszem tárgyalás alá és erre vonatkozólag igen röviden nyiktkozkatoni, mert tartozom ugyan ezzel szemben is egyéni meggyőződésemnek teljesen őszinte kifejtésével, de azt actualisnak nem tartom. Előre bocsátom, hogy a mit erre vonatkozólag mondandó leszek, tisztán egyéni meggyőződésem és azért a felelősség kizárólag engem terhel, nem pedig azon pártot, melyhez tartozni szerencsém van. Nem csinálok abból titkot, t. ház, hogy én az 1868 : LHI. törvényezikk 12. §-ának rendelkezéseit elvileg nem helyeslem; (Helyeslés balfélől) nem csinálok abból titkot, hogy én ezt a rendelkezést sem arra a czélra alkalmatosnak nem tartom, hogy ez által a vallási béke biztosittassék, sem a szabadelvű felfogásokkal európai értelemben véve nem tartom összhangzónák. (Helyeslés balfelöl.) Ezen nézetemnek bővebb indokolásába nem bocsátkozom, de minthogy e kérdés fel van vetve és a felvetett kérdésekkel szemben állást foglalni mindenkinek kötelessége, a ki az ország ügyeinek vezetésébe befolyni kivan, (Helyeslés) csak azt jegyzem meg röviden, hogy mindazok a veszélyek, melyeket a szülők szabad intézkedési jogának fentartása kapcsán felemlítettek, hogy a családi viszálynak azon képe, a melyet ezzel kapcsolatosan, mint lehetőséget élőmbe állítottak, igenis beállhat, construálható lehetőség, mint minden törvényes intézkedésnek lehet elméletileg mindenféle következményei eonstruálni. De hogy tényleg ezeknek a veszélyeknek magvát tartalmazza-e, arra nézve döntő momen er 22.én, szombaton. 1890,
