Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-414

él4. országos ülés november 22-én, szombaton. 1890. 77 akkor csakugyan elköveti a vallási status elleni vétséget, mely büntetendő. Tehát odáig elmegy a concessio, hogy törvényesnek acceptálja a gyermeket és katholieusnak kereszteli meg a pap; de már odáig nem megy el, hogy azt a dogmája ellenére megkeresztelt törvényes gyermeket ki is szolgáltassa a másik lelkésznek, kivel szemben őt a rendelet az anyakönyvi kivonat átküldésére utasítja. Mindezek, t. ház, azt hiszem, eléggé híí képét adják annak, hogy itt oly felekezeti villongással állunk szemben, mely a dogmát állítja ugyan előtérbe, de tényleg a tilos propagandának oly nemét folytatja, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbalon és jobb felöl) melyet a törvényhozásnak tűrnie és megengednie egyáltalában nem lehet. (Igásig TJgy van! a szélsőbalon és jobbfelöl.) Ep azért, t. ház, nem érzek magamban legkisebb hajlandóságot sem arra, hogy a kérvényekben jelentkező mozgalmat részemről csak egy hajszálnyit is támogassam. (Helyeslés a szélsőbalon és jobbfelöl.) Már most áttérek beszédem befejező részére. (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről kijelentem, hogy Irányi Dániel mélyen t. képviselőtársam határozati javaslatát igen is elfogadom, de azon indokolással csak röviden jelzem, hogy én a vallás-szabadságot nem azon ideális mértéktelenségében akarom behozatni, a mint a határozati javaslatban foglaltatik, hanem azon mértékben, a hogy az t. képviselőtársam beszédében ki volt fejtve, vagyis, t. ház, én meg akarom adni a módot arra, hogy mindenki, a kinek vallásfelekezeti elvei a magyar törvényekbe nem ütköznek, itt ez országban szabadon gyakorolhassa vallását, a saját lelkiismerete szerint szabadon imádhassa istent. De ha a vallás-szabadságnak oly értelem tulajdoníttatik, hogy köztük — nem tudom — mohamedánok, nazarénusok, arianusok stb. gyakorolják szabadon vallásukat, akkor én ily értelemben nem volnék hive a vallás szabad gyakorlatának. Én csak a bevett és oly vallásfelekezetek közötti vallás-szabadságnak vagyok hive, a melyeknek vallása előre bocsátott confessio mellett az állam törvényeivel összhangzásban van. (Helyeslés a szélsőbalon.) Jól tudom, hogy ugyanezt az intentiót fejezte ki igen t. Irányi Dániel ur és s azért bocsátottam előre, hogy én határozati javaslatát a beszédben foglalt indokolással szavazom meg. De másrészt, t. ház, én a határozati javaslatnak második részét magamra nézve kevésnek tartom; én a polgári házasság általános kifejezésével megelégedve nem vagyok. (Mozgás a szélsőbalon.) Én, t. ház, a kötelező polgári házasságnak (Élénk helyeslés a szélsőbalon) voltam, vagyok és maradok őszinte igaz hive. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mert, t, ház, hogy csak az előbb említettem esetre utaljak, mely előáll az által, hogy az egyházi czélra használható anyakönyvekkel megtörténhetik, hogy valaki törvényesen katholicus házasságot köthet, holott ő az állam törvényei szerint protestáns — ha csak ezt az esetet akarom is kizárni — nem elégedhetem meg sem a facultativ, sem a szükségbeli polgári házassággal, mely az ily kérdéseket meg nem oldhatja, hanem csak egy kivezető út van számomra s ez a kötelező polgári házasság. (Helyeslés.) A kötelező polgári házasság sürgős volta szempontjából csak két momentumot hozok fel, hogy eddig is nagyon igénybe vett szives türelmüket hosszasan ne fár.iszszam. (Halljuk! Halljuk!) E momentumok az életből vannak véve s megtanítanak arra, hogy e téren minden késedéimezes bűn. Különösen bűn az, t. ház, mikor előállnak a kormánypárt padjairól egy határozati javaslattal, a melyben fenyegetés foglaltatik, de nem intézkedés. Én, t. ház, az állam méltóságának megőrzése okából tudom azt, hogy a törvényhozás parancsol vagy tilt, de intézkedik-, de hogy fenyeget, ezt nem ismerem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez egy Istenben boldogult ministerelnöki iskolának az a tana. (Derültség a bal- és szélsőbalon) midőn a főrendiházban bizonyos törvényjavaslatok tárgyalásánál megfenyegetjük a felső derűst a secularisatióval, de a közbenjött választásoknál az erkölcsi és talán anyagi támogatás fejében kibékülünk, elfeledkezünk a fenyegetésről és elviseljük a zsidók és keresztények közötti házasságot tárgyazó javaslat megbukásának kétszeres szégyenét. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezt az iskolát én nem követem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fenyegetni a törvényhozáshoz nem illő, nem méltóságteljes. Ha elérkezettnek látja a törvényhozás az időt arra, hogy intézkedjék, ha ennek szüksége beáll, ám tegye, de ne fenyegessen! (Igás! TJgy van! a szélsőbalon.) Épen azért én, t. képviselőház, nem fogadhatom el a benyújtott határozati javaslatot, melynek még az a sajátságos közjogi mellékíze is van, hogy a véderő vitából származó hagyományokat is tiszteletben akarva tartani, most már nem törvényt, hanem ministeri rendeletet akar határozati javaslat alakjában fentartani. Ezt, t. ház, én Magyarország közjogával megegyeztethetőnek és kibékíthetőnek egyáltalán nem tartom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mert h ministeri rendelet töryényes, akkor fennáll az a nélkül is, hogy egy határozati javaslatban a t. ház helyeselje a minister ur rendeletét; de hogy egy határozati javaslattal,