Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-414

58 414. orsrágos ülés november 82-én, sMmbston. 1890. bírái nem másutt, hanem csak az ország állam­hivatalaiban keresendők. Azt mondják a ministeri rendeletnek ellen­zői és a katholicus clerus intentióinak helyeslői, hogy ha legális is a ministeri rendelet, legalább is helytelen, tapintatlan, szükségtelen. Fel­hívom a t. ház figyelmét egy körülményre. (Halljuk!) Van nekünk egy nemzetiségi tör­vényünk és van ezen törvénynek egy rendel­kezése, mely bármely nemzetiségnek hozzátar­tozóját feljogosítja arra, hogy az illető köz­gyűlés bármelyik nyelvén intézhessen bead­ványokat a hatóságokhoz. 1873-ban jelent meg egy igazságügyministeri rendelet, mely szerint igen helyesen, a magyar állam hivatalos nyelve magyar lévén, a bíróságok ezentúl csak magyar nyelven szerkesztett beadványokat fogadhatnak el. Ugyan, t. ház, kinek jutott az eszébe vagy jutna eszéhe e háziján e rendeletnek szükséges­ségét vagy helyességét kétségbe vonni, vagy ennek visszavonását követelni? Senkinek, mert e kérdésnek van egy politikai háttere, a melyet szem előtt tartva, mindenki meghajol az állami érdekek és czélok szükségei előtt. Ily politikai háttere van az én nézetem szerint jelen ministeri rendeletnek is. Mindenki, ki igazán szivén hordja az állami és a nemzeti czélokat, nem akarhatja, hogy az állami törek­vések bármely dogom által megakaszthatok legyenek. De, t. ház, nemcsak a ministeri ren­delet szükséges, vagy szükségtelen voltáról, nem tacticáról van itt szó, hanem egyenesen az állami tekintélyről, melyet tacticával fentartani nem lehet. Az állami akaratnak erős és öntudatos megnyilatkozására volt és van a jelen helyzet­ben szükség s azért azt hiszem, mindnyájunk közös kötelessége e kérdésben az államhatalom támogatására sietni és ezért járulok én szívesen Szivák Imre t. képviselőtársam határozati javas­latához. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Balogh Géza jegyzői Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Előre is jelzem, hogy én a magam részéről a jelen tár­gyalást domináló kérdésnek megvitatása elől nemcsak nem zárkózom el, de sőt felszólalá­somnak igazi ezélja épen az elkeresztelések kérdésében folyó vitához hozzájárulni. Hozzá teszem azonban már bevezetésül is, t. ház, hogy nem osztozom azon előttem szólott t. képviselő urak nézetében, a kik odavetőleg és mellesleg azt jegyezték meg, hogy ők ezt a kérdést csak kisszerű, subordinált jelentőségű mellékkérdés­nek tekintik. A magam részéről ellenkezőleg, t. ház, ott. a hol jelentékeny horderejű közjogi kérdéssel állok szemben; ott, a hol a vallás­felekezetek közötti békének, tehát egy elsőrangú államjogi kérdésnek vitatásával állok szemben, azt nemcsak kis jelentőségű kérdésnek nem de­ci arálom, hanem ellenkezőleg annak elsőrangú államjogi fontosságot tulajdonítok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mielőtt azonban magára a F ; tárgyra rátér­nék, méltóztassék megengedni, hogy egy nem kevésbé fontos kérdésre rátereljem a t. ház szíves figyelmét (Halljuk! Halljuk!) A rault évben lezajlott és igazán lélek­emelőén fenséges vita, a közoktatási tárcza körül fölvetette az országos katholicus autonómiának kérdését is. A képviselőház minden padján elhangzott egyetértő nyilatkozatok szerint az országban közös óhaj az országos katholicus autonómiának szervezése. (Igás! Vgy vari! a bal- és szélső baloldalon.) E tárgyban, t, ház —és ez beszédemnek ide vonatkozó lényege — tavaly a t. minister úrtól concrét, positiv Ígéretet nyertünk. Engem a t. minister ur hozzászoktatott ahhoz, hogy csat­lakozzam Irányi Dániel t. képviselőtársam azon kijelentéséhez, hogy a mit az egyéni tisztelet­nek révén egy minister tőlünk megkövetelhet, azzal én egész teljességével adózom személye iránt, adózom a szavahihetőség szempontjá­ból is. És én, t. ház, súlyt fektetek arra, hogy ugyanazon gr. Csáky Albin vallás- és közokta­tásügyi minister, a ki ezen ígéretet tette, a ki hozzáintézett felszólításomra világosan kijelen­tette, hogy ez iránt még a jövő ülésszak alatt intézkedni fog, ezen ígérete beváltásának köte­lezettsége, alól ne csak ne emancipáltassék, ha­nem neki mód és alkalom nyújtassák, minthogy a közvélemény teljességgel nincs tájékozva az iránt, hogy a minister ur kezdeményezéséből ezen nyilatkozat beváltására eddig bármely lépés történt volna, hogy az országgynlé j színe előtt saját ígéretének beváltása s annak erkölcsi érté kének szempontjából számoljon be. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) Én a magam részéről kijelentem, hogy a rigorositásnak épen azon teljességét alkalmaz­nám vele szemben, mint a milyen •' mértékkel mérek tisztelet dolgában, ha igéretét beváltja. Már most, t. ház, térjünk át a napirenden lévő kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Az elkeresz­telések tárgyában 1890. február ^26 án ;kelt rendeletről van szó. Előre is jelzem, t. ház, álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Én ezen ki­bocsátott rendeletben annak első betűjétől utolsó betűjéig a törvénytelenségek egész halmazát látom. (Igaz! Ugy van! Helyeslések a bal- és szélsőbalról.) Törvénytelennek, czéltalannak, (Ugy van! a bal- és szélsőbalról) részben végrehajthat­lannak, (Vgy van! a bal- és szélsőbalról) sőt olyannak tekintem s ezt a vádamat beszédem végén igazolni fogom, melynek intézkedéseivel az általam féltékenyen őrzött vallási béke

Next

/
Thumbnails
Contents