Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-412
Í12. országos ülés november 20-án, csütörtökön. 1890, 35 a melynél leginkább találunk akadályra ezen intézmény behozatalánál; felhívom arra a körülményre, hogy a polgári házasság behozatala — mellőzve azt, a miit Irányi t. képviselőtársam első felszólalása alkalmával jelzett — hogy az semmiként nem áll útjában az egyházi áldásnak, mert mindenütt, a hol a polgári házasság be van hozva, vagy az egyházi áldással egyidejűleg, vagy azt megelőzőleg, vagy utólagosan köttetik meg a polgári házasság, de rendesen követtetik azon eljárás, hogy a municipiiimtól egyenesen átmennek a templomba, vagy megfordítva, tisztán katholicus egyházi szempontból is sokkal fontosabb ránk nézve, mint az elkeresztelés kérdése. Összehasonlítva a statistikai adatokat, hogy hány lélekkel szaporodik a katholicus egyház az illetéktelen elkeresztelések által, ezen szaporodás távolról sem fogj'a ellensúlyozni a lelkek azon számát, melyet elveszít az által, hogy a polgári házasság nincs behozva; mert abból, hogy a törvény megtiltja bizonyos felekezetek között a házasságot, nem az következik, hogy házasság nem jön létre vagy elválás nem történik, hanem megtörténik az, a mit másutt majdnem naponkint tapasztalunk, hogy az illető elhagyja azt az egyházat, a mely útjában ál], hogy újabb frigyet köthessen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt az elkeresztelési rendeletre áttérnék, csak egy rövid megjegyzést vagyok bátor tenni, Hock János t. képviselő urnak imént hallott igen szép és szellemes beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy szellemes volt; volt benne sok olyan dolog, a mit helyeselni is lehet, de egészben véve hiányzott belőle egy fődolog: hiányzott belőle a logika. Mert általában benne lehet találni mindent: hallottuk tőle, hogy ő az állam törvényei előtt meghajlik, de hallottuk egyúttal azt is, hogy a mi lelkiismeretébe vagy különösen dogmájába ütközik, annak nem engedelmeskedik. Hallottuk, hogy elismeri általában az állam nagy tekintélyét; de egy pár perezczel később kijelentette, hogy akármit mond a püspöki kar, a mely iránt tisztelettel viseltetik, akármit rendel a minister. a ki előtt tisztelettel meghajlik, előtte egy tekintély van; Eóma. És mindezek után jön arra a conolusióra, hogy pártolja a vallásszabadságot, Megvallom, elismerem a t. képviselő urnak éles eszét, hanem ezeket az ellentétes elveket és kijelentéseket a magam részéről összeegyeztetni nem tudom. Magát az elkeresztelési rendeletet illetőleg én minden további bevezetés és habozás nélkül kijelentem, hogy azt ugy formájára, mint lényegére és tartalmára nézve teljesen legálisnak tartom. (Helyeslés több oldalról) Annak tartottam I az első percztől fogva, tartom még inkább most, miután a pro és eontra érveléseket meghallottam. Megvallom egész őszintén, hogy a mi én bennem ezt az erős meggyőződést szülte, nem azok az ei-ős érvek, a melyeket e cultusminister ur és tegnap Horvát Boldizsár t. képviselő ur felhozott, hanem inkább azon igen egyszerű tények, melyekre törvénykönyvünkben különböző szakaszok nincsenek. Megerősít engem e meggyőződésben először az a legfőbb tény, hogy akár tetszik valakinek, akár nem, a most létező 1868: LIII. t.-ez., a mely ellen természetesen nekem, mint a vallásszabadság hívének van kifogásom és óhajtanám annak a vallásszabadság értelmében való módosítását, de akármi legyen és lehet ÍR bárkinek egyéni felfogása, de a törvény létezik és a mig a törvény létezik, az illető ministernek első kötelessége annak végrehajtásáról gondoskodni. (Helyeslés.) És miként gondoskodott a t. minister ur'? Gondoskodott, intézkedett és rendelkezett oly eszközzel, a mely törvényeink szerint határozottan a minister hatásköre alá esik. (Helyeslés több oldalról.) Mert nem lehet tagadni — bármiként csűrjék csavarják — az anyakönyvek vezetése egyházi functio is, de egyúttal, ha nem első sorban, mindenesetre állami functio is. Ha állami functio, az illető, a ki azzal meg van bizva, alá van vetve ilyen minőségben az illető minister hatáskörének. De ezek felett is azt mondom, ha valaki be tudná nekem bizonyítani, hogy abban a rendeletben volt valami törvénytelen, vagy a törvényszerűség elleni formai hiba, annak is azt mondanám, hogy „Suprema lex salus reipublíeae". (Egy hang szélső balfelöl: Ez zsarnokság!) Engedelmet kérek, itt nem zsarnokságról, hanem létező törvényről van szó. (Ugy van! jobb- s szélső balfelől.) Ha a törvény rossz, ezért még nem lehet zsarnokságról beszélni, főleg akkor, mikor a törvényhozás bir azzal a hatalommal, hogy létező törvényt megváltoztasson. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A meddig tehát a törvényhozás e hatalommal bir, addig mindnyájunknak , kormánypártnak és ellenzéknek egyaránt érdekünkben áll követelni, hogy az illető minister ezt a törvényt végrehajtsa. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azok, t. ház, a kik a rendeletnek legalitását kétségbe vonják, azt kérdezik, hogy hát melyik paragraphusban, melyik törvényben gyökerezik az? Hát én erre azt mondom, hogy van erre még paragraphus is. Azon időben — és ez nem kivétel, ez nemcsak az 1868 : LIII. t.-czikkre, hanem a többi azon időszakból származó törvényeinkre is áll — még nem volt szokásban, legalább nálunk nem volt alkotmányos gyakorlat az, hogy a törvények végére oda tétessék, hogy 5*
