Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-425

350 *^* •'"Mégos ülés deczemfoer 6-én, pénteken. 1890. közegei tényleg ügyes uri emberek, de hogy fegyvervizsgálatra feltétlenül alkalmasak nem voltak, az a t. minister ur szavaiból magából kitűnik. Mert fegyvereket, melyeket mint később fogjuk hallani, az arsenál küldöttsége 8 napig vizsgált, a mely fegyverek között olyan is volt, a mely végig jónak bizonyult, (Ellenmondás a jobboldalon) a jegyzőkönyvből ki fogom mutatni, liogy a 19. számú fegyver végig jónak bizonyult, nem lehet egy látásra használhatóságára meg­ítélni. A minister ur szakközegei neki különben azt is jelentették, hogy az anyag, melyet a závártokok részére használtak, nem felelt meg és a félhivatalos közleményekben, melyek a t. minister ur által kiadattak, ez constatálva is volt; még jegyzőkönyvet is vettek tel erről. Ekkor a fegyvergyár kérte, hogy küldjön az arsenál vizsgáló bizottságot és az lejött és sza­kítógépekkel bebizonyította, hogy igenis az anyag tökéletesen megfelelő. Ezt a jegyzőkönyvet a minister már nem akarta kiadni. Azt is mondták a minister ur közegei, hogy a szuronyokat nem lehet átvenni és midőn az arsenál megvizsgálta, kitűnt, hogy a szuronyok teljesen megfelelők. És a fegyvergyár igazgató tanácsának jelentésé­ből még azt is meg lehet látni, hogy a honvé­delmi minister ur megbízottjai olyan idomszere­ket is, melyek a bécsi arsenál bélyegével voltak ellátva,, mint haszonvehetetleueket visszautasítot­ták. (Derültség a bal- és szélső baloldalon és fel­kiáltások: Jóakarat!) Ebből én csak azt akarom levonni, hogy azokat a közegeket, kiket a hon­védelmi minister ur a fegyvervizsgálatra kikül­dött, nem tekinthetjük feltétlenül competenseknek, hogy egy fegyverre első látásra kimondhatták volna, hogy az nem használható. (Helyeslés bal­felől.) A mi pedig az igen t. honvédelmi minister urnak azon nyilatkozatát illeti, hogy ö azt a húsz fegyvert azért nem vette át, mert a fegy­vergyárnak 1000 mintafegyvert kellett volna beszállítania, hát ebben jogilag teljesen igaza van a t. minister urnak; de hogy méltányos volt-e meg sem vizsgálni azt a 20 fegyvert, melyet a fegyvergyár beszállított és a melyek talán utólag egészen jóknak bizonyultak volna, az megint más kérdés. Én azt hiszem, semmi ecetre sem mondható, hogy a t. minister ur e tekintetben méltányosan járt volna el. S erre aztán jön az igen t. honvédelmi minister ur s egyszerűen azt mondja, hogy meg­tett mindent, a mit a kérdéses ügyben hatás­köréből kifolyólag megtehetett. Igenis a t. hon védelmi minister ur megtette azt az egyet, hogy adott a fegyvergyárnak 2 hónap és 18 nap halasztási időt a szállítás megkezdésére, de ezt is csak azon az áron, hogy 24.500 fegyvert a fegyvergyártól elvont és másutt rendelte meg. Ez volt az egé%z. Egyéb előzékenységet az igen t. honvédelmi kormány a fegyvergyárral szemben nem tanúsított, (Ugy van l Ugy van! oál­felől.) Az igen t. minister ur tehát a fegyver­gyárnak, gondolom, Julius 2-án felmondta a szer­ződést, de tudatta a fegyvergyárral, hogy 75.000 fegyver szállítása iránt kész a fegyver­gyártól ujabb ajánlatot elfogadni. Azon kivül a t. minister ur beleegyezett most abba is, hogy a fegyvergyár 20 fegyvere a bécsi arsenál által megvizsgáltassák és ez Julius 7-én tényleg meg is történt. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a fegyvereket át nem vehetőknek qualificálták. Időközben azonban a társulat elkészített más 50 fegyvert és ezt 12 nappal később szintén beterjesztette az arsenál­hoz. Ezekkel Julius 19-én kezdték meg a pró­bákat. Ezen 12 nap alatt a fegyvergyár oly előmeneteleket tett, hogy ez maga megnyugtat­hatta volna az igen t. minister urat és arra fe­llátta volna őt, hogy legalább ezen hetvenötezer fegyvert, a melynek szállítása segítségével a fegyvergyár — mint maga mondja — valahogy csak megélhetett volna, hogy, mondom, legalább ezt a hetvenötezer fegyvert rendelje meg a. fegy­vergyártól. De mi volt az eredménye ennek a Julius 19-én eszközölt vizsgálatnak, a melyet én oly nagy előmenetelnek nevezek a Julius 7-én történt vizsgálathoz képest? A minister ur azt mondja jelentésében, hogy első sorban és főleg kifogásoltatott az, hogy az alkatrészeket ezek­nél a fegyvereknél nem lehetett kicserélni a steyri fegyvergyárbeli fegyverek alkatrészeivel, a mi pedig szerződésileg a honvédelmi minister és a fegyvergyár közt ki volt kötve. De, t. kép­viselőház, mit mond arra az igazgatóságnak a jelentése? (Malijuk. 1 Halljuk!) Ez nagyon érde­kes, t. képviselőház. Magam is belátom, hogy nagyon száraz dologról szólok, de az igazság felderítéséhez szükségesnek tartom erről szólani. (Halijuk! Halljuk!) Azt mondja az igazgatóság jelentésében: „A mi a felcserélhetőséget, nevezetesen a mi puskáink alkatrészeinek a steyri gyárban készült puska-alkatrészekkel való felcserélheté­sének kérdését illeti, ugy nem kímélhetjük meg a vizsgáló bizottságot azon szemrehányástól, hogy e kérdésben nem járt el igazságosan. A honvédelmi minister úrral kötött szerző­désünknek IV. pontjában megállapíttatott ugyanis — a mint az különben másként nem is képzel­hető — hogy a felcserélhetőség a steyri gyár­ban készült puskaalkatrészekkel csak annyiban követelhető, a mennyiben utóbbiak a mintapus­kákuak és a szerkezeti rajzoknak stb. meg­felelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents