Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-423

428. országos Ülés deezember 8-án, snerdán. 1890. 305 tos határozati javaslat csak a minister ur részé­ről beterjesztett jelentés tárgyalása alkalmával kerüljön napirendre, most erről szólni nem kí­vánok. Magáról a költségvetésről csak igen röviden fogok nyilatkozni, de felhasználom az alkalmat a következő határozati javaslat beter­jesztésére: „Utasítsa a ház a honvédelmi minis tért, illetőleg az összes ministeriumot, hogy az országban létező katonai iskolákban a magyar nyelvnek, mint tannyelvnek behozatalára, továbbá egy magyar katonai akadémiának az országban leendő felállítására nézve a szükséges lépéseket tegye meg és ezeknek eredményéről a háznak jelentést tegyen." (Helyeslés a bál- és szäső bal­oldalon.) Ezen határozati javaslatban egy betíí sincs, mely az 1867: XII. törvényczikkel ellenkeznék, sőt szerintem ez annak folyománya. Tehát épen azoknak, a kik az 1867-es alapon állanak, első sorban kötelességük épen az 1867-ki kiegyezés értéke és hitele érdekében mindent elkövetni arra, hogy az abba helyezett bizalom meg ne renrtit­tessék; mert ha abban a 67-iki törvényben ennyi sincsen, akkor csakugyan igazuk van azoknak, a kik annak revisióját sürgetik; akkor beáll egy új kiegyezés kénytelensége, annak minden bajaival, nehézségeivel és veszélyeivel. Ezt pedig kerülni a politikai előrelátás és óvatosság paran­csolja. El is lehet kerülni, ha megadjuk mindazt, a mit 1867-ben magunkra vállaltunk'és viszont meg­kapjak mindazt, amit 1867 részünkre biztosít. Meg­engedem, hogy a külpolitika kritikus állapota miatt, mely egész Európát 20 évig folytonos izgalomban tartotta, a létező védrendszer folytatását alig lehe­tett kikerülni; de azt már nem ismerhetem el, hogy azért el kellett mulasztani azon intézkedé­sek megtételét, melyek a törvényes átalakulás útját egyengetik. Közel 24 év múlt el már azóta és még nem történt e téren semmi. Legfőbb ideje tehát meg­tenni mindazt és megtenni gyorsan, hogy a közös véderőnek kiegészítő része, a magyar hadsereg azzá alakuljon, a minek törvény szerint lennie kell: tudniillik magyar véderővé. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Ezt czélozza az én hatá­tározati javaslatom, midőn alkalmat akar nyúj­tani, hogy ifjaink olyan kiképzést — még­pedig nemzeties kiképzést — nyerjenek a katonai iskolában, hogy majdan legyen elég tisztünk és altisztünk, melynek hiánya szolgál mindig ürü­gyül a magyar hadsereg megmagyarosodásának elodázására. Annyi bizonyos, hogy ez igy sokáig nem maradhat, mert a mostani állapot minden, csak nem törvényes állapot. Van hadseregünk, a mely nek legalább is közösnek kell lennie, de még bizony a dualismus legszerényebb követelményei­nek sem felel meg. (ügy van! szélső balfelől.) Nem a két állam védelmére alakult véderő az, melyben a magyar hadseregnek, mint fő- és egyenjogú tényezőnek kellene elismertetni, hanem osztrák az, mind szervezetében, de még inkább szellemében (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) és az is marad, daczára a becsempészett „és" szócskának. Van honvédségünk, de ez is csak fél hadsereg, mert nincs sem tüzérsége, sem műszaki csapatai; pedig az 1868-iki törvény nem akart Landwehrt, hanem nemzeti hadsereget alkotni, melyet ugy tekintett, mint jövendő had­seregünk alakításának magvát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Senki sem zárkózhatik el s én sem teszem, azon nehézségek elöl, a melyek ily reformok keresztülvitelét gátolják. Hiszen ezt mutatja már az i~, hogy mindig csak szorgal­mazunk és kérünk, mikor bizony követelni teljes jogunk van. (Helyeslés a szélsőbalon.) De én az okot nem csupán azon a multak keserves tapasz­talatain okulni nem tudó bécsi chauvinistákban keresem, hanem keresem magunkban, keresem a többségben magában, a mely, ugy látszik, nem bizik nagyon erejében, nem bizik magában s politikai gyávasággal — ezt ki kell jelentenem— a foly­tonos engedékenység politikáját folytatja. Hasonló bátortalanság jellemzi magát a ministerinmot. Kérem a minister urakat, próbál­ják meg egyszer, azonosítsák magokat a nemzet óhajaival, vessék fel, nem olyan 14. §-félékre, hanem ilyenekre a tárczakérdést és majd meg­látják, (Helyeslés a szélsőbalon) hogy sokkal köny­nyebben fognánk czélt érni, mintsem azt gon­doljuk. (Helyeslés a szélső baloldalon) Tegyen a többség s tegyen a ministerium, a mit akar: én előttem kétségtelen, hogy a magyar hadseregnek Magyarországon létesülnie kell és létesülni fog, létesülni fog, daczára minden ellenzésnek, daczára minden mulasztásnak; arra törekednünk pedig minden eszközzel nekünk határozott szándékunk és kötelességünk; kötelességünk általános politikai tekintetből, de kötelességünk államiságunk biz­tonsága s nemzeti consolidatíónk tekintetéből is. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Elnöki Fel fog olvastatni a határozati ja­vaslat. Balogh Géza jegyző (olvassa a határo­zati javaslatot). Elnök: T. ház! Az idő előre haladván, azt hiszem, méltóztatik a tárgyalás folytatását a hol­nap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirend­jére átteni. Ez ülés napirendje a honvédelmi költség­vetés folytatólagos tárgyalása lesz. I (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 perczkor.) KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XX. KÖTET. •&.

Next

/
Thumbnails
Contents