Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-423
3QQ 42S. orsüágoti ftlég deezember 8-án, szerdán, 1890. iránt vezérel s csak természetes, ha a tényleges állapotot ismerni óhajtjuk és az iránt tájékozást kívánunk, hogy az összegből az egyes cathegoriák szerint mennyi osztatik ki. Van a honvédelmi ministerium költségvetésének még egy czíme, melyhez hozzá akarok szólni. Ez a czím az átmeneti kiadások 7. czíme: Ismétlő fegyverek átvétele és a csapatokhoz kiszállításának költsége á 1 írt 90 kr. 500 darab után 95.000 frt, a melyre kérném a t. minister ur figyelmét. Ha malitiosus lennék, a ház határozata ellenére előhozhatnám az egész fegyvergyári kérdést, de koránt sincs bennem erre hajlam s nem is volt soha, E czímben van az egész fegyvergyári kérdés s az, hogy Steyrből rendeltettek meg a szükséges fegyverek s hogy átvétetett 90.500 darab s hogy a fegyverek után a minister ur, a ki a fegyverek darabjáért 34 frt 28 krt fizet, külön rovatban minden darab után i frtot kér e fegyverek szállítására. Hát bocsánatot kérek t. minister ur, ezt egy kissé sokallom. Egy-egy katonai puskának Steyrből a csapatokhoz való szállítása 1 forintjával kh ; sé drága árra van szabva. Ha Budapesten állíthattuk volna elő a puskákat, akkor a szállítást megkímélhettük volna, de ezt csak zárójel közt mondom, mert én a fegyvergyár kérdéséről most nem szólok. Én tehát ez összeg megszavazásánál egy kissé habozom és csodálkozom a pénzügyi bizottság eljárásán, hogy ezt megszavazta minden észrevétel nélkül; mert én egy katonapuska szállításáért 1 forintot mégis kissé soknak tartok. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Ez annyira sok, hogy eszembe juttatja azt a körülményt, hogy a t. minister ur most két éve, mikor az ujabb tölténytáskákhoz szükséges katonai szíjazatnak, tudniillik a borjúnak s különösen a tölténytáskákhoz való szíjazatnak átalakítását megkezdette, egy-egy legény szíjazatának átalakítására 18 forintot vett fel és szavaztatott meg. Én akkor is csodálkoztam ezen s azt mondtam, hogy igen kíváncsi volnék, ha a f. minister ur részletenként kegyes volna előterjeszteni, miért kerül ez átalakítás 18 forintba. A minister azt mondta, sajnálja, de nincsenek nála az adatok. De nekem most is motoszkál fejemben az a 18 forint és ezt juttatta eszembe az 1 forintos szállítási ár is. Egyáltalában az uti költségeknél sokat meg lehetne takarítani. Midőn például egy törzstisztnek el kell mennie bizonyos dolgok megszemlélése végett Kolozsvárra, Brassóra, Kassára, Szatmárra, Pozsonyba, Nyitrára: nem úgy átázik, hogy előbb elvégzi Kolozsvárt és Brassót, aztán Kassát és Szatmári, aztán Pozsonyt és Nyitrát együtt, hanem elmegy Kolozsvárra, onnan visszajön Pestre, aztán elmegy Kassára, megint visszajön Pestre és igy tovább. Azt gondolják, hogy az a kincstár feneketlen valami és csak bele kell nyúlni. Ez a rendszer nemcsak az uti költségek miatt, hanem a napidíjak miatt is elvetendő, melyek — minthogy itt magasabb rangú törzstisztekről van szó — igen busásak. Sokat meg lehetne takarítani a felülvizsgálati utazásoknál is. Minden hóban van egy és a honvédtiszteknek akár van ott a honvédséget érdeklő ügy, akár nincs, oda kell utazgatniok, Ezek nem valami nagy dolgok, de azt hiszem, a honvédügy administratiója körül figyelembe veendők. (Helyeslés a szélsőbalon.) Áttérek most kissé fontosabbakra: oly tünetekre, melyek a honvédség szellemét, érzületét jellemzik és némileg a kiképzéssel is összefüggésben vannak. (Halljuk!) A minister urat eléggé ismerjük. Tudjuk, hogy be akarta olvasztani, be is olvasztotta a honvédséget a közös hadsereg hadrendjébe. Bevitte a tiszti kaiba a német nyelvet és a Ludovika-akademiába norinbergai tölcsérrel is betölcsérezteti az ifjak fejébe. Törzstisztté nem lehet senki, ki az ős teuton, arminicus nyelvet lehető sehilleri tökélylyel nem beszéli. Annyira ment a minister ur a közös hadseregből nagy számmal áthelyezett tisztek segítségével, hogy a közönségnél általános az az observatio, sok helyütt panasz, hogy a honvédtisztek társalognak egymással magyarul, de a hadgyakorlatok alkalmával a hivatalos érintkezéseket és az értekezéseket az általok kedvelt ős teuton nyelven tartják úgy a szolgálati szabályzatok, mint a törvén} ellenére. Odiosus dolog példákra hivatkozni; tudom, hogy ha a honvédség derék főparancsnoka, a magyar érzelmíí főherczeg ezt megtudja, ennek utána néz, sőt tudom, hogy az Ő jelenlétében nem is mernek németül beszélni, niig az igen t. minister ur jelenlétében nagyon felbátorodnak és előveszik Goethét meg Schillert. Sokan vannak, elismerem, vannak ellenkező érzelműek is, hála Istennek, legyenek is minél többen: de sokan vannak, kik csak akkor érzik magukat fidel és unter uns, mikor a gyakorlati értekezleteket és a táborozásokat egymás közt németül beszélhetik meg. Természetes, hogy ezt azért teszik, hogy, mikor a hadrendbe be lesznek osztva és a közös tisztekkel közösen fognak értekezni, benne legyenek a gyakorlatban és azok őket mint magyarokat ki ne gúnyolják azért, mert nem birják kellőkép a közös hadsereg nyelvét. Egyik példája annak, hogy a honvédség germanisalódik, történt legközelebb az őszi hadgyakorlatok alkalmával Nyitrán; ez már egyenesen törvénybe ütköző példa. A nyitrai hadgyakorlatok alkalmával a csapatok egy része a táborban, a másik része pedig a városban volt
