Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-423

423. országos ülés (leezemlíer 3-án, szerdán. 1890. §§5 van! balfeUÍ.) E lekintetben tehát jogunk volt felvilágosítást kérni épen azon homálylyal szemben, mely homályt azon nyilatkozat tartalmazott. (Élénk helyeslés balfelől.) Nem állítom, nem is akarom állítani, hogy ezen homály czélzatos volt, sőt az ellenkezőt hiszem és tételezem fel; de a homály igenis fenforgott és midőn ez irányban a törvényhozás vagy annak egyes tagja felvilágosítástkér, teljesen indokolatlan az a felindulás, melyet a minister urnái tapasztaltunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bálon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Mindenekelőtt téved az előttem szólott t. képviselő ur, mintha én felindulással szólottam volna. (Ellenmondás a bal- és szélié balon.) Báró Kaas Ivor: Csak fenh éj ázással! (Derültség bal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Azzal a fenh éj ázással, a melylyel egy önérzetes és komoly férfi mindig bir; mert az ellenzéknek nincs az a joga már előre is azt mondani, hogy a minister mentális reservatát akart; pedig midőn az előttem szólott t. képviselőtársam azt mondta, hogy a határok közt marad a minister akkor is, ha kevesebbet ad, mint a mit igért, nem pedig többet, akkor ez egy neme annak a mentalis reservatának, melyet én nem fogadok el, mint a fölszólalás alapját, mert semmi ok nem jogosítja a képviselő urat ilyent feltenni. Nem is arról van szó: összefügg-e ez a curini bíráskodás kérdésével vagy sem; ez majd annak idején ki fog derülni, hanem arról: hivatkoztam- e tegnapi beszédemben arra a nyilatkozatomra, a melyhen Ígéretet tettem, ígértem annak beváltását azon korlátok közt, a mint tettem. Akkor már megmondtam, hogy lehetetlen a curiai bíráskodás bizonyos praeeisirozások, kiegészítések nélkül. Arról van szó, hogy vájjon tegnapi nyilatkozatomban innen maradtam e azon nyilatkozatomon, a mely nyilatkozatban Ígéretet tettem a törvényjavaslat beterjesztésére nézve. Midőn tegnapi nyilatkozatomban szándékosan és készakarva azzal a szóval éltem, hogy azon határok közt terjesztem elő a törvényjavaslatot, a melyeket megjelöltem, ez jele annak, hogy azon határok közt levő igéretemet beváltom, nem pedig annak egy részét. És mig valaki akár minister, akár képviselő nyilatkozatát komolyan veszi, sem azt nem engedheti meg, hogy az homályos, mert az nagyon világos; sem azt nem engedheti meg, hogy valaki olcsó dicsőségre tegyen szert és hogy a ministert, kit akarva nem akarva el szeretné nyilatkozatától terelni, az illő határokra figyelmeztesse. Én minden nyilatkozatomat komolyan veszem és épen azért mondhatom s mondom, hogy tekintye tegnapi nyilatkozatomat, a felszólalásra ok nem forgott fenn, inert az sem homályos, sem szőkébben értelmezve nem volt, hanem egyedül utalt régi nyilatkozatomra. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Es ezután is fel fogok szólalni mindig nem ingerülten, a mint a t. képviselő ur hiszi, nem is elbizottan, mint Kaas t. képviselő ur hiszi, hanem azzal a komoly önérzettel, mely nélkül kötelességeket vállalni, politikai hitelre szert tenni és azt fentartani, nem lehet, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Maga a tétel meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik és a bizottsági javaslat szerint az átruházás a harmadik és negyedik czímek közt megadatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Királyi törvényszékek és járásbíróságok. Rendes kiadások: XX. fejezet 5. ezím. Rendes bevételek, IX. fejezet 3. czím. Kiadás: Személyi járandóságok 5,475.847 irt, Balogh Géza jegyző: Bernáth Béla! Bernáth Béla: T. képviselőház! Az ország közvéleményét már évek óta foglalkoztatja telekkönyveink rendezésének kérdése; mert telekkönyveink a kor igényeinek többé inog nem felelnek; nem hű tükrei azok a tényleges állapotoknak, a mint ezt a minister ur tegnapi beszédében hivatalosan is megerősítette; más a telekkönyvi tulajdonos s más a tényleges tulajdonos, nincsenek összhangban a katasteri birtokívekkel s így az ingatlan térmértékére, fekvéséie s alakjára nézve megbízható adatot nem szolgáltatnak. Ezáltal, mig ez egy részt ezek hitelképességét csökkenti, más részt ebből sok per s bonyodalom származik, a mint ezt a minister ur igen élénk színekkel kifestette s a baj okaira oly világosan rámutatott, a telekkönyvek jelenlegi állapotukban—- hogy hasonlattal éljek — nem egyebek, mint papírkosárba való foszlányok. Ezen bajok gyökeres orvoslása lebegett a tőrvényhozás előtt, a midőn a telekkönyvi betétek szerkesztéséről az 1886. évi XXIX. törvényczikket meghozta, mely az 1889. évi XXXVIII. törvényezikk által módosíttatott. Ez a törvényhozás legutolsó alkotásai közül a legüdvösebbek egyikének mondható, mivel ennek jótéteményei s előnyei nemcsak a paloták, hanem a kunyhvk tulajdonosaira is kiterjednek egyaránt. A törvény intézkedései azonban — fájdalom — ez ideig részint pénzügyi, részint más természetű okokból nem lettek oly irányban s oly mértékben végrehajtva, a mint ezt jogbiztonságunk és zilált hitelviszonyaink kívánatossá teszik s bár megnyugvással vettem tudomásul az igazságügyi minister urnak kijelentéseit, hogy a hiteltelekkönyvnek minél gyorsabb s kiterjedtebb mértékben való rendbehozása czéloztatik