Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-422

423. orsz&gos ülés deezember 2-án, kedden. 1890. 259 ref rmálja 8 igy, ha apaságról van szó, akkor ezt magának mry szólván az egész jogászközönség vmdicálhatja. Az a körülmény pedig, hogy ő Felsége épen Szilágyi Dezső ur személyében választotta meg azt az egyént, ki a reformok keresztülvitelére hivatva lesz, lehet ugyan dicsősége a mérsékelt ellenzéknek, de ugy gondolom, érdeme nem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Veszter Imre t. barátom felszólalásában feltűnt nekem egy és ez az, hogy ő a büntető ügyekben az ügymenet gyorsítása szempontjából aztkivánta.hogy a ténykérdésekben a törvényszékektől felebbezés ne engedtessék meg. Hát én ezt a nézetet absolute nem oszthatom; (Helyeslés a szélsőbalon) mert én azt gondolom, hogy sokkal előbbkelő elve a büntető perrendtartásnak az, hogy ártatlan ne bűnhődhessek, mint az, hogy minden bűnös megkapja méltó büntetését. Hogyha pedig ténykérdésekben a vádlottól a felebbezés jogait megvonjuk, akkor ezen elven igen könnyen eshetik csorbulás; mert a minden tekintélylyel és hatalommal felfegyverzett vád ellenében az ártatlan vádlott csak igen kevés eszközökkel fog rendelkezni, melyekkel magát megvédelmezheti. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha tehát tőle még a felebbezés joga is megtagadtatik, akkor igen könnyen meg fog sértetni ezen elv. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És most áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára, kijelentvén, hogy én a t. igazságügyminister ur igazságügyi politikáját elítélni nem fogom. Szívesen vettem volna ugyan, ha a t. minister ur, midőn reform-politikájának legszélső körvonalait e házban megvonta, értesített volna bennünket egyszersmind arról is, hogy reformmunkálatait e nagy keretben minő elvek alapján és minő sorrendben kívánja megvalósítani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Megmondtam! Zboray Béla: Csak egyik-másik reformra vonatkozólag. Ha?, ezt Í megtette volna a t. minister ur, akkor azon helyzetben lennénk, hogy az ő reformjainak jogéletünkre gyakorlandott jó vagy rossz kihatását már ma ismerhetnők, megítélhetnők és bizonyos tekintetben felettük bírálatot mondhatnánk. A minister ur azonban ezt nem tette; de azon körültekintő munkásság, a mely jelenleg a ministeriumban a törvényhozás elé terjesztendő javaslatok átdolgozásánál tényleg folyik és miről mindnyájunknak tudomásunk van, megnyugtat engem az iránt, hogy az igen t. minister ur ismert körültekintésénél fogva oly törvényjavaslatokkal fog e ház elé lépni, a melyek a czélba vett reformoknak meg fognak felelni és a melyek jogeletünknek rendezésére kellő módon befolyást fognak gyakorolni. Én ez alkalommal tulaj donkép csak egyetlen egy törvényről kívánok megemlékezni, a melynek megváltoztatását a t. igazságügyminister ur ugyan megigérte itt e házban, de a melyre nézve további felvilágosítást absolute nem adott. Ez az 1875: XXXVII. törvényczikknek a szövetkezetekre vonatkozó fejezete. A mily nagy szerepet játszanak a szövetkezetek az államííazdaság szempontjából az országban; a mily fontosak azok különösen a földmívelö és kisiparos osztály erkölcsi s anyagi érdekei emelése és biztosítása szempontjából : ép oly nagy gonddal kell a törvényhozásnak ügyelni arra, hogy ezen társadalmi intézmény erős s oly alapokra fektettessék, a melyek a szövetkezeteknek életés fejlődésképességét biztosítják és a melyek ezen szövetkezetet a néppel megszerettetik. Fájdalommal kell constatálnom, hogy a szövetkezeti kérdés nálunk ez ideig nemcsak gyökeresen elhanyagoltatott hanem az 1875: XXXVII. t.-ez. megteremtése által oly ferde irányba tereltetett, hogy ma már azuk az egyének, a kik szövetkezetek vezetésében vesznek részt, a szédelgés bizonyos symptomáiban leiedzőknek tekintetnek. A törvénynek, nézetem szerint, két sarkalatos hibája van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a szövetkezetek alakítása körül egész a könnyelműségig szabadelvű; a másik az, hogy a szövetkezetek kezelése, vagyoni viszonyainak rendezése és ellenőrzése körül egész a szűkkeblűsé^ig conservativ. Az első hiba az, hogy a szövetkezetek alakításánál az illetők elé más feltételt nem szab, mint azt, hogy a szövetkezet czégét a czégjegyzékbe bevezettessék és hogy az igazgatósági és felügyeleti tagoknak, a kik a szövetkezeteket lekötelezni jogosítva vannak, aláírása a czégjegyzékbe bevezettessék. A törvény tehát nem számol sem társadalmi viszonyainkkal, sem különösen a földmívelö s iparos osztálynak műveltségi fokával; mert tág teret nyit arra, hogy bárki, minden tőke és risico nélkül szövetkezeteket alakíthasson (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon) és hogy a szövetkezeti ügy nálunk szédelgés tárgya lehessen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Ennek következménye az, hosry ügyészségeink egyes szövetkezetek vezetői ellen megindított vizsgálatokkal vannak elfoglalva és hogy börtönben ülnek olyanok, a kik nagy elvek hangoztatásával életképtelen szövetkezeteket alakítottak és a nép filléreit saját czéljaikra kizsákmányolták. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Egy másik sarkalatos hibája a törvénynek az, hogy a kezelést véghetetlenül megnehezíti és a szövetkezeteknek oly túlmagas költségeket okoz, hogy azok egyáltalán megélni képtelenek; egy egyszerű szövetkezet, a mely akár