Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-412

20 412. országos illés novemher 20-án, csütörtökön. 1890. körül hézagok támadtak, elutasíthatlan kötelessége volt ennek végrehajtásáról gondoskodni. A kérdés csak az lehet, hogy helyes utat választott-e? Erre én tisztán jogi szempontból a következő választ adok. Vájjon oszthatjuk-e azt a theoriát, hogy tartozott volna azonnal törvényjavaslattal lépni a ház elé? Ezt nem fogadom el, mert ez az elmélet oda vezetne, hogy mi ma hozunk egy törvényt, melyet nem hajt végre senki s holnap hozunk egy másik törvényt arról, hogy a ma hozott törvény végrehajtassák. (Igaz! jobbfél'ól.) Erre nincs szükség, t. ház. A kormánynak gondoskodni kellett a törvény végrehajtásáról és az 1879 : XL. t.-czikk 1-ső szakasza szerint erre rendelet kibocsátásával joga volt. Az a kér dés támadhatna még legfeljebb, hogy szükséges volt-e büntető sanctióhoz is nyúlni? Igenis. Ha a minister megáll tisztán azon az állásponton, hogy praeventive nem gondoskodik minden adott esetben érvényt szerezni a törvénynek és az egyházak lelkészeit nem helyezi a büntetőjogi következmények súlya alá, bizonyos, hogy az abusus továbbra is megmaradt volna és egyetlen egy pap sem hajtotta volna végre a törvényt, Ha tehát nem azért hozzuk a törvényt, hogy az végre ne hajtassék, akkor a kormány nem tett egyebet, mint a mit mindenki tesz, a mit nálunk is egyes állampolgároknak tennie kell, a törvény iránti tiszteletből érvényt szerezni annak a törvénynek, a mely mint az állam beczikkelyezett morálja kell, hogy érvényesüljön, a mely, ha phrasissal akarnám magamat kifejezni, igy szólanék: „hogyha megvesz, Róma is ledől s rabigába görbed". Ezzel szemben csak egyetlen egy álláspont lehet jogosult, nem a felekezeti álláspont, hanem az állampolgári álláspont. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) És én azt hiszem, hogy nekünk, a kik láttuk azt, hogy a kormány milyen politikai és administrativ szükségletekkel állott szemben és hogyan volt nem egyoldalról jogosult panaszokkal ostromolva, nekünk lehetetlen megtagadni a politikai fölmentést azon kormánytól, mely ezen a téren igy teljesítette kötelességét, sőt azt hiszem, hogy ha ezen panaszok daczára azt nem tette volna, tőlünk érdemelné meg, hogy a törvény végre nem hajtása miatt vád alá helyezzük. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) S eaek után, t. ház, legyen szabad tovább mennem és az 1868 : LM. t.-czikk revisiójára vonatkozólag, a melyet a beadott kérvények czéloznak. röviden előadni megjegyzéseimet. (Halljuk ! Halljuk.') T. képviselőtársam, Győrffy Gyula, a ki a kérvényeknek e tekintetben elfoglalt álláspontját teljesen a magáévá tette, két szempontból intézett támadást az 1868 : Lili. t.-czikk ellen. Az egyik a természetjogi álláspont, a másik a szabadelvííség követelménye. (Halljuk !) A mi a természetjogi álláspontot illeti, azthiszem, azzal röviden végezhetek. Az 1868: LIII. t.-czikk meghozatala alkalmával, tény az, hogy báró Eötvös József, az akkori eultasminister először oly javaslatot terjesztett be, mely a szülők szabad rendelkezését kívánta fölvenni a törvénybe, de a ház akkori előkészítő bizottsága ezt, a gyakorlati életviszonyokra utalva, egyszerűen visszautasította, azt mondván, hogy méltányolja ugyan az elmélet magasabb követelményeit, de mint gyakorlati törvényhozókat, nem vezetheti őket egyéb, mint azon szomorít tapasztalaton alapuló gyakorlat, a mely a törvényt megelőző időben az egész országban a reversalisok tekintetében kifejlett s a mely visszaélések a családi békét a legnagyobb mértékben megzavarták. Már most kérdem a t. házat, hogy a természetjog alapján kinek a részére s mily jogokat követeljünk? A szülők részére nem, mert hiszen nem azok vallásáról van szó, hanem szó van a gyermekek vallásáról. A gyermekek vallását pedig a vallásszabadság szempontjából az 1868 : LIII. t.-czikk eléggé biztosítja, a midőn azt mondja, hogy 18 éves korukban, tehát mikor elég értelmi erővel bírnak, minden befolyástól menten magukat szabadon elhatározni, szabadon térhetnek át bármely vallásra. Ezzel, azt hiszem, a lelkiismeret szabadságának követelményeinek teljesen elég van téve. A mit a szülőknek kívánhatunk, arról az 1868 : LIII. t.-czikk szintén intézkedik, midőn azt mondja, hogyha a szülő vallást változtat, a gyermekek 7 éves korukig nemök szerint követik a szülőket. De, t. ház, az egyenlőség szempontjából is szólott Győrffy Gyula t. képviselő ur a rendelet ellen. Hivatkozott báró Eötvös Józsefre, de nézetem szerint e tekintetben egészen hibásan. Báró Eötvös József, az akkori cultusminister, a képviselőház álláspontjával szemben elismerte, hogy a 12. §. mai szövegezésében igenis megfelel az egyenlőségi eszmének, mert mind a két félnek a család belsejében egyenlő jogokat biztosít Sőt épen Eötvös volt kimindig hangsúlyozta, hogy egy tekintetet kell szem előtt tartani, miszerint nem a szülőknek szabadsága tulajdonképen az, a mit a háznak többsége el nem akar fogadni, vagy el nem akar ismerni, hanem azon visszaélések, a melyek a szabadság ürügye alatt történhetnének. Nem a szülők szabadsága ellen szavaz a ház többsége, hanem az ellen, hogy a szabadság ürügye alatt ismét reversalisok hozassanak be és én részemről általában véve semmit sem tartok szükségesebbnek és nem számítok semmit inkább a törvényhozás kötelességei közé, minthogy a családokat külső befolyástól lehetőségig megoltalmazza. (Helyeslés a jobboldalon.)