Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-421

421. országos ülés deezember 1-én, hétfőn. 1890. 251 adjak kifejezést, hogy a nemzet a büntető codex­nek a csalásra vonatkozó intézkedései revisióját sovárgcn várja s örömmel fogja üdvözölni. Még csak az 1880 : XXXVH. t.-czikk az életbeléptetési törvénynek a birói hatáskörre vo­natkozó egy szembetűnő és a gyakorlatban sok visszsásságot szülő rendelkezésére kérem fel a tisztelt ház figyelmét. A büntetőtörvénykönyv 41. §-ában minősülő más ingó vagyona megron­gálásának vétsége az életbeléptetési törvény szerint a törvényszékek elbírálása alá esik. Mig tehát a lopás, sikkasztás, orgazdaság, súlyos testi sértés vétsége és más súlyosabb fajú bűncselek­mény a kir. járásbíróságok által büntettetnek : az ingó vagyon rongálása, ha a dolog csak egy kraj­czárt ér is, törvényszéki eljárás, bűnvizsgálat, v ég­tárgyalás alá kerül. Ha tehát valaki egy 50 frtot érő tárgyat eltulajdonít, azt megfenyítheti a kir. járásbíróság, de ha csak 1 krajczárt érő dolgot eltör szándékosan, arra már a nehézkesebb tör­vényszéki apparátus szükséges. Valóban néha curiosus jelenetek fordulnak e tekintetben elő a törvényszékek előtt. Tudok rá esetet, hogy egy házi nyúl agyonütéseért bűnvizsgálat és törvény­széki végtárgyalás volt. Ezen anomáliát tehát meg kell szüntetni akként, hogy az ingó vagyon rongálás elbírá­lása bizonyos érték erejéig szintén a kir. járás­bíróságok hatáskörébe utaltassák. Egyébként az igen tisztelt minister ur sze­mélye és tevékenysége iránt a legnagyobb biza­lommal viseltetvén, a költségvetésnek a központi igazgatásra felvett tételét megszavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalolon.) Balogh Géza jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy én az igazságügyi tárcza költségvetését ugyan nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, (Helyeslés a szélső baloldalon) ele fő és irányadó indokom erre, a mi t. barát limnnk is általában indokuk, hogy oly cabinetnek, mely a ma fennálló változatlan közjogi alapon áll, előterjesztéseit mi megszavazni egyáltalán nem vagyunk hajlandók. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) De midőn ezen kijelentést megteszem, mégis kötelességemnek tartom, hogy az ezen tárcza keretébe t irtózó néhány kérdésre nézve véleményt nyilvánítsak. (Halljuk! Halljuk!) Az kétségtelen, t. képviselőház, hogy az a párt, a melyhez szerencsém van tartozui, de maga az egész parlament is azon intézmények megteremtésében és ápolásában, melyek igazság­szolgáltatásunk javítására vannak hivatva, soha­sem takarékoskodott, sohasem volt fukar sem a pénzben, sem a bizalomban, mikor t. i. oly fér­fiak állottak az igazságügy élén, a kik a pénzt okosan tudták felhasználni és a bizalmat meg­érdemelték. (Helyeslés a szélsőbalon.) És én azt hiszem — egyéni nézetemet nyilvánítom főleg e tekintetben — hogy ma még nem érkezett el az ideje annak, hogy a t. igazságügyminister úrral szemben szigorúbb mértékét alkalmazzuk a parlamenti kritikának, mint a milyen mérté­két szoktuk alkalmazni oly államférfiakkal szem­ben, kik még csak oly ideig vezetik az ország ügyeit, a mely alatt egész képességüket sem az alkotásokban ki nem fejthették, sem a már meg­levő alkotások javítására, vagy helyes fentar­tására nem érvényesíthették, sem pedig idejük nem volt a jelentkező szükségek által igazán indokolt kisebb vagy nagyobb reformok meg­teremtésére, szóval még mindig vannak fontos indokaink, a melyek bennünket a t. minister úrral és vele együtt a eabinettel szemben e téren a jóindulatú várakozásra indítanak. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Áz a 15 évi kormányzat, mely a jelenlegi cabinet megalakulását megelőzte, nagyon sivár az igazságügyi politika terén, sivár volt és tar­talmatlan; iránya egyáltalában nem is volt, sőt még azt az irányt, melyet elődjétől készen ka­pott, sem tudta tisztán, egy vonalban megtar­tani, ingadozott jobbra-balra. Nem mondom, hogy pár nagyobb alkotás nem jött létre, de azon alkotásokhoz — minő a büntető és kereskedelmi törvény — a csaknem teljesen kéaz munkát elődjétől kapta. És valóban ezen 15 év alatt annyi bajnak jöttünk nyomára, részint egé­szen megalkotott, részint kezdeményezésben levő igazságszolgáltatási intézményeinknek oly sok hibája, azok kezelésének és alkalmazásának oly sok gyengesége tűnt elő, hogy én egyál a­lában nem csodálkozom azon, ha az új cabinet és az új igazságügyminister a czélszerűnéS, minden­esetre a szükségesnél nagyobb, lázasabb tevé­kenységgel, mintegy munkássági mohósággal látott minden irányban az igazságszolgáltatási intézmények javításához, javításához részletekben is és rendszeres reformokban is. De a mit az előttem szólottak ismételten hang­súlyoztak, hogy az alkotásokban bizonyos egymás­utánt meg kell tartani és a reformok életbe­léptetésénél azok hatását ki kell kémlelni és új reformok alkotásához ezen tapasztalatokból szabni meg az irányt és mértéket, e tekintetben én is velük teljesen egyetértek és én azért, hogyha a t. minister urat az ország igazságkereső vagy jogász közönsége részéről, vagy a jogi szak­irodalom részéről szemrehányásokkal illetik, azo­kat a szemrehányásokat, melyek azért támadtak, hogy eddig hangoztatott összes reformjai még itt a ház előtt nincsenek, vagy életbe nem lép­tettettek, egyáltalában alaposaknak és igazságo­saknak nem tartom, nem tartom azért, mert ellenke­zőleg, ha mind az a reformjavaslat, mely részint 32*

Next

/
Thumbnails
Contents