Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-421

421. országos ülés deczember 1-én, hétfőn. 1890. 241 annyira kiemelkedik, mondhatnám kidomborodik, hogy arra nézve az őszinte vélemény, legyen az akár helyeslő, akár helytelenítő, már most is nyilvánulhat. Én részemről azt, hogy a birósági szervezet rendszeres törvény által szabályoztassék, a jó törvénykezés egyik főfeltételének tekintem s a lépést, mely ennek megvalósítására irányul, őszintén üdvözlöm. De van egy komoly aggályom, melytől szabadulni nem tudok, valahányszor e tervezet következményeit és esélyeit átgondolom. E tervezet egy lépéssel sem hozza közelebb a magyar bírót az élethez, a társadalomhoz s félő, hogy oly merev válaszfallal veszi körül a birói testületet, a mely mögött a testület kaszttá. még pedig a társadalomra nézve veszedelmes kaszttá változik. (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy az alsóbb birói testület fölött a felügyeletet, a eensurát mindig a felsőbb, a felébbviteli fórum gyakorolja, a szabad eszmefejlődést veszélyeztetheti; hogy a kijelölés joga a bíróságnak adassék át, egyrészről a nepotismust teremtheti meg, másrészről pedig illusoriussá teheti a birói függetlenséget, de a mi a legfőbb, meggyengítheti a kormány minden igyekezetét, haladási törekvését és a minister felelősségét. S ezért elmondtam volna, a mit ez alkalommal előadni szándékoztam. Az igazságügyi reform munkája még oly kevéssé bontakozott ki az átalakulás choaticus homályából, hogy a fölött határozottan nyilatkozni, többet mondani, azt felmagasztalni, vagy elítélni, ez idő szerint teljességgel lehetetlen, (Ugy van! Ugy van .'balfelöl.) Egy, a mit határozottan látunk, az tudniillik, hogy a munka serényen foly s hogy annak élén oly ember áll, a kinek nagy tehetségében mindnyájan meg is bizhatunk. A mit én egyébként felhoztam, az egy constitutionalis ember olyan aggálya, mely a constitutionalis magyar minister előtt közönyös, vagy épen feltűnő nem lehet. Hiszem s reménylem is, hogy a minister ur az én aggályaimat vagy megczáfolni, vagy elenyésztetni fogja; hiszem továbbá és remélem, hogy a minister ur az általam felolvasott kérdésekre nézve megnyugtatólag és kielégítően fog válaszolni, hogy a birói szervezetnek oly alakot adand, mely a birák életviszonyait megjavítani, tekintélyöket pedig emelni fogja, a nélkül, hogy ez által az igazságkereső közönség érdekeit koczkáztatná. A mit pedig főleg hiszek és elvárok, ez az, hogy a minister ur nem fogja megengedni, hogy a jelen országgyűlés — a reformok országgyűlése — eloszoljék, a nélkül, hogy a büntető eljárást rendbe hozta volna. (Helyeslés halfelöl.) S miután mindezt hiszem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon) KÉPVH. NAPLŐ. 1887 — 92. XX. KÖTET. Báró Roszner Ervin jegyző: Matuska Pctör' Matuska Péter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen elismerem az előttem szólott képviselő ur, Veszter t. barátom azon jogát, hogy 5' ellenzéki szempontból bírálja az előttünk fekvő költségvetést és az igazságügyi politikát; de egyáltalán nem tartom igazságosnak és méltányosnak azon felfogását, mely szerint a reformokat tisztán az ellenzéknek vindicálja. Csanády Sándor: Hangosabban beszéljen, hadd halljuk mi is. (Derültség.) Matuska Péter: Azon váddal illet bennünket, mintha mi a reformoknak ellenségei lettünk volna és különösen a szóbeliséget, az ellenzék által sürgetett szóbeliséget, elleneztük "volna. Két megjegyzésem van ez irányban, t. ház. Mint az igazságügyi bizottságnak talán 18 év óta tagja, hivatkozom az itt levő veteránokra, hogy az igazságügyi bizottságban a politikai pártok állása soha ki nem domborodott. Az összes reformkérdések, melyek ott szőnyegre kerültek, minden pártszempont nélkül lettek tárgyalva, sőt a kormánypárt oly méltányos volt, hogy egy ülésszak alatt épen egy jeles jogászát az ellenzéknek az igazságügyi bizottság elnöki székébe ültette, a mi tagadhatatlanul annak bizonyítéka, hogy soha pártszempontok igazságügyi kérdésekben nem domináltak. így van ez, t. ház, azon kérdésekkel is, a melyeket t. barátom megemlített. En hivatkozom szintén ugyanazon jelesére az ellenzéknek, Horváth Lajos t. barátomra; 1868-ban nem ő ellenezte-e a szóbeliségnek behozatalát? Hivatkozom a multak történetére. Nem e ugyanazok az indokok vezették akkor a tábla decentralisatiójának ellenzőit, mint a szóbeliségnek ellenzőit, a mely indokok ma hála Istennek, már nem léteznek? Akkor a tábla decentralisatiója azért elleneztetett, mert az állam nem volt consolidálva, mert veszélyek támadtak volna ezen intézkedésnek a keresztülviteléből és épen oly veszélynek lehetett volna az igazságszolgáltatás kitéve a szóbeliség behozatala által is. Ezen veszélyek elhárultak és az országgyűlésnek jogászai közt legalább nincs különbség arra nézve, hogy a szóbeliség általános óhajtás, hogy a szóbeliség behozatala közérdek. (Ugy van! jobbfelöl.) Másik megjegyzésem, t. ház, a t. képviselő ur előadására az, hogy a kormánypárton levő jogászok, midőn akár belügyi, akár pénzügyi törvényeket bírálnak és az azokban foglalt igazságügyi intézkedéseket teszik mérlegelés tárgyává, nem csupán theoreticus álláspontra helyezkedtek. Mi nekünk igen gyakran voltak theoreticus aggályaink egyes intézkedésekre nézve, a melyek vagy belügyi, vagy pénzügyi törvények alkotásánál felmerültek, de ha az ember az ilyen 81