Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-420

420. országos ülés november 29-én, szombaton. 1890. 215 rajzi gyűjtemény is, hanem első sorban könyvtáraink hiányossága. Mint tavaly részletekben kifejtettem, Budapesten naponkint mindössze c^ak 500 olvasó hely van nyitva a nagy közönség számára. Ennek is több mint két harmada az egyetemi könyvtárra esik, mely első sorban az egyetemi tanulóknak van szánva nem a nagyközönségnek, ugy, hogy ez utóbbi számára alig marad több, mint hatszáz hely. Ez ugy a fővárosnak, mint a magyar tudományosságnak lényeges baja, mondhatnám, szégyenletes állapot. Es ha arról van szó, hogy nagy költségek fektettessenek be közművelődési intézetekbe: első sorban nagy könyvtári helyiségeket kell megnyitni a közönség Bzámára, még pedig nem oly órákban, a mikor a közönség életkeresetével, napi foglalkozásával van elfoglalva, hanem az esti órákban. Nagy sajnálattal hallottam a t. előttem szólottó], hogy szinte a képzőművészeti gyűjtemények tárának fölépítése tán csak 50 év múlva fog megtörténni. Reménylem, hogy az előbb fog bekövetkezni, ép ugy, mint a természetrajzi gyűjtemények létesítése. De mind e kettőt meg kell előznie egy nagy könyvtár felállításának, mely a magyar közönség olvasni akaró és tudó részének könnyen hozzáférhető legyen. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Szavaim félreértése czímén csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy én is mondt'im, hogy könyvtáraink olvasó-termei szűkek és hogy a nemzeti múzeum olvasó termét is ki kell bővíteni. A részletekre ki nem terjeszkedtem, sem a hivatalos órákra; bár a mi az esti órákat illeti, ott van az akadémia könyvtár, mely este igen is nyitva van és melyet sűrűen is látogatnak. Madarász József jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Azt gondoltam, hogy teli mezőt fogok magam előtt találni, melynek kalászaiba — hogy a t. minister ur hasonlatával éljek — csak bele kell majd nyúlnom. S ime le van tarolva az egész mező és nekem csak az itt-ott maradt kalászokat lehet összeszednem, hogy mégis hozzá szólhassak a vita során felmerült tárgyhoz, kivált pedig a nemzeti múzeum ügyéhez. Mindenekelőtt bátor vagyok kijelenteni, hogy az ily vitáknak nálunk sajátságos charactere kezd lenni. Pulszky Károly t. képviselőtársam nagyon helyesen érintette ugyan a könyvtárak szükségességet különösen arra való tekintetből is, hogy ezek igazán hozzáférhetők legyenek és hogy tehát ne a közönség alkalmazkodjék egy intézet hivatalos óráihoz, hanem élvezhesse ezt az intézetet akkor, mikor ráér, a mi egészen helyes is. De a mi jellemzi ezeket a dolgokat, az mindenkor az, hogy mi mindig csak a főváros, csak a központ szempontjából beszélünk. (Igaz! johbfelöl.) Bátorkodom megjegyezni Pulszky Károly képviselő úrral szemben, hogy én a magyar tudományosság gyarapodását nem ott keresem, hogy csak a fővárosban legyen a hozzá való alkalom, hanem kell, hogy az deeentráltassék és minél több ponton, minél több könyvtár váljék hozzáférhetővé országszerte. Thaly Kálmán tisztelt barátommal szemben megjegyzem, minthogy ő megnevezett, hogy én a galéria-rendszert több oknál fogva hoztam fel. Az első ok egyszerűen az, hogy minden intézetnek első dolga a rendelkezésre álló tért kihasználni és minthogy a múzeum termei igazán olyanok, hogy a galéria-rendszert elbírják, azt hiszem, hogy e helyet fel kell használni. De a galéria-rendszert még más okból is említettem fel. Megvallom, hogy tiszta opportunismus volt; mert valahányszor mi közművelődési dolgokról tárgyalunk, különösen a jelenlegi cultusminister alatt, a refrain mindig egy, t. i. ezek a dolgok szépek, a magyar cuíturára nézve okvetlenül szükségesek, igyekezni kell, hogy megteremtsük, de ezekre pénz nincsen. Ezt tekintve, nem merem kérni a külön képtárt, nehezen kérem a külön természetrajzi muzeumot, mert minél inkább kívánom ezeket az intézeteket, annál inkább kell tartanom attól, hogy sokat kérve keveset nyerünk, hogy még a galéria-rendszert sem fogjuk kihasználni. Legyen szabad, t. ház, hogy ezek után egy reflexiót tehessek. Ez az, hogy a t. pénzügymi nister ur e költségvetés általános tárgyalása alkalmával polemisálva az ellenzék szónokaival, gondolom, a 4.050 forintnyi feleslegre való tekintettel bizonyos büszkeséggel odavetette az ellenzékieknek, hogy beszéltek ugyan mindenről, de a költségvetést magát nem bírálták. Én nem tudom, vájjon a t. pénzügy minister ur bizonyos tételekre czélozott akkor, midőn ezt moudta; nem tudhatom, mert én pénzügyekkel ex professo nem foglalkozom. De mikor a t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy el nem engedte volna a kritikát, ha ő ezen a helyen lenne, magam szempontjából mégis merek hozzászólani és ugy gondolom, hogy a legméltóbb és legtalálóbb kritika az lett volna, hogy rámutassunk arra, a mit a túloldalról Vadnay t. képviselőtársam e költségvetés általános vitájában már felhozott, hogy t. i. nálunk a budget rosszul van berendezve." És én szégyennek és gyalázatnak tartom azt, hogy Magyarországnak közoktatásügyi budgetje a legkisebb; Vadnay Károly t. képviselőtársam, hivatkozva báró Eötvös mondására, felhozta, hogy nálunk minden culturalis kérdés. Én a nélkül, hogy tartanom kellene a meghazudtolástól, magam is ugy tudom, hogy valósággal az. Ha tekintjük a magyar faj számát, akkor tudhatjuk, hogy nem nyers erővel I fogjuk annak haegemoniáját és praepouderan-