Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-420

420, országos Ülés'november 29>én, szombaton. 1880. 213 Én buzdítottam őt, hogy látogassa meg Budapestet is, van ott is nézni való, ID 11*6 íd zt mondta: már voltam ott és nagyan meglepett ennek a fővárosnak gyors fejlődése. És tőle, a ki erős szenríí ember volt, a ki ismerte Európa összes tárlatait, azt az observatiót hallottam, a mi reánk nézve örvendetes, hogy; engem az önök fővárosában nem annyira az Andrássy-ut szépsége, nem a Dunapart, nem a gyors fejlődés lepett meg, mert ezt láttam évtizedek előtt is, noha ez is mind meglepő; hanem meglepett és feltűnt nekem egy dolog és ez az, hogy midőn egy vasárnap a nemzeti múzeum egyik tárlatába mentem, elbámultam azon a sűrű látogatottságon és a közönség azon osztályán, mely azt látogatta. Láttam embereket a legalsóbb néposztályból ; nyári idő volt, voltak ott mezítlábas emberek és látogatók a legelső osztályból. Én ámultam ezen, mert a külföldön az ily osztályú emberek a muzeumokat látogatni nem szokták és kíváncsi voltam arra, hogy vájjon ez a nép érti-e azt, a mit néz és van-e öröme benne? Utánuk mentem és tisztelet és becsület a magyar nép culturhajlamainak, nem tréfálkozással töltötték az időt, hanem látszott arczaikon, hogy mily tudvágygyal, mily figyelemmel nézik a gyűjteményt Ezt a magyar nép dicsőségére fel kell említenem; ezt a külföldön sehol nem láttam. Jártam Nápolyban, Rómában, ott sem láttam azt, a mi az önök múzeumának tárlataiban vasárnap látható. Ez az idegen ember jól fogta fel a dolgot. Én is figyelemmel kisértem ezt a körülményt és tapassztaltam, hogy népünknek ezen osztálya mint óhajt magának szemléleti úton ismereteket szerezni. Ugyanazért azt az óhajtásomat fejezem ki, hogy a t. minister ur intézkedjék az iránt, hogy például vasárnapon, midőn a régiségtár, fegyvertár és állattani múzeum nyitva van, bizonyos órákban a tisztviselők népies előadásokat tartsanak, a melyekben a tudnivágyó közönségnek egyet-mást megmagyaráznának, hogy igy a közön ség még inkább hasznára, szellemi kiművelésére fordíthassa e tárlatokban látottakat. Azt gondolom, hogy ez annak útja-módja szerint könnyűszerrel megvalósítható. Ha már ily örvendetes a múzeum látogatottsága, hogy külföldiek jönnek el hozzánk a római és praehistoricus tárgyak tanulmányozására és tömegesen tódul oda a magyar nép is egészen a mezítlábas emberekig, a kik szintén szeretnek elmerengeni nemzeti dicsőségünk műtárgyain, igen kérem a t. minister urat, mint a ki a magyar cultura iránt nagy fogékonysággal bir és annak terjesztésére hivatott férfiú, méltóztassék azon lenni, hogy ezen tárlatok még inkább fejlődhessenek, hogy különösen a természetrajzi épületnek megvalósítása, mit az enqjtéte is ajánlt és a t. minister ur — hiszen ez nem titok — szintén helyesnek talált, mentől előbb megtörténjék. Talán lehetne már a jövő évi költségvetésben e czélra bizonyos összeget felvenni. Sőt talán a t. minister ur már meg is kezdte ez érdekben a tárgyalást a fővárossal ; de nem tudom minő stádiumban van ez az ügy. Én itt azért szólaltam fel, hogy szélesebb körökben is gondolkozzanak e tárgy felől, a melyről talán azt hiszik, hogy nem sürgős. Az igen t. minister ur nagyon helyesen járna el, hogy ha ezt az ügyet minél előbb megfontolás tárgyává tenné és pedig kapcsolatban legyen a múzeum és a történelmi képtár elhelyezésének is nagj^on szükségessé vált kérdésével. A fegyver-múzeumról itt hosszasabban szólani nem akarok, hanem majd a honvédelmi tárcza költségvetésénél fogom azt megemlíteni, hiszen ugy is oda tartozik, mert hasznát főleg aLudovika-akadémia növendékei s általában a honvéd tisztikar fogja venni. Az anyag erre nézve is megvan, bár szanaszét az országban és csak egy kis része van itt a fővárosban. Tudom, hogy a minister ur figyelmét e részben sem kell ösztönöznöm, mert már megtette a lépéseket arra nézve is, a mire felkéretett, hogy szakembert küldött ki a külföld nevezetesebb fegyver-gyűjteményeinek tanulmányozására. Magamnak is volt szerencsém legutóbb is három fegyver-muzeumot áttanulmányozni privát buzgalomból, hogy csekélységemmel is közreműködhessem a felállítandó magyar fegyver-múzeum minél czélszerübb elhelyezéséhez. A kormány is iparkodik ezen ügyet a maga szakembereivel, részint pedig a múzeum enquéte egyik-másik tagjával előmozdítani, sőt a magyar tudomáynos akadémia hadtudományi bizottsága is részletes előterjesztést fog tenni ez ügyben a t. minister urnak. A mikor katonai irodalmunk is fel kezd lendülni s a magyar nemzet ifjúsága a modern hadtudomány szellemében neveltetik, akkor szükséges, hogy parallel a szemléltető tanítás egyik nevezetes módja, a fegyver-múzeum is megvalósításához közeledjék. A történeti képcsarnokra vonatkozólag pedig csak azt bátorkodom kérdezni, hogy miután a jelenlegi helyiség falai nedvesek és a képek a megromlás veszélyének vannak kitéve, nem volna-e hajlandó a minister ur addig is, mig az általam contemplált múzeumi kiegészítések, illetőleg separatiók létesíttetnének, legalább valami ideiglenes intézkedést tenni a történelmi képcsarnok elhelyezésének javítására, vonatkozólag, mert ez olyan sürgős dolog, a mely sokáig nem halasztható. Igen óhajtanám, hogy e részben is megnyugtató választ nyerjek. Különben, mint előre is jelzem, a tételt tel-