Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-419

206 * 19- «rsf A^os ülés november 98-án, pénteken. 1890. eltelt, az alapítvány még a mai napig sincs megvalósítva, sőt ujabban tudomásomra esett, hogy az önző örökösök és az ügyben eljárt közhatóságok közreműködése folytán ezen jóté­kony intézkedés ma már közel a kijátszás és a megsemmisülés stádiumáig eljutott. Hogy ezen czélt elérjék, a lehető legfényesebb viszonyok közt élő örökösök egy sajátságos hagyatéki becslést eszközöltek, a melynek adataira leszek bátor a t. ház és különösen a t. minister ur figyelmét fölhívni. (Halljuk! Halljuk!) Popper Lipót báró körülbelül 46.000 katastralis hold területnyi, Budapesthez 57*. Bécshez 4V«, a német határhoz pedig 2 órányi távolságban fekvő, nagy értékű, jövedelmezőségében évről-évre növekedő, kitűnő eulturában lévő ingatlan bir­tokot hagyott maga után. A tudvalevőleg felette óvatos és eljárásában nagyon is körültekintő bécsi földhitelintézet ezen ingatlant a hozzá tartozó regale jogok nélkül körülbelül 3 millió forintra becsülte. A hivatalos hagyatéki becsű pedig mindezen hagyatéki ingatlanokat az ital­mérési jogokkal együtt, összesen 970 és egy­nehány ezer forintra becsülte. (Mozgás.) Bekö­vetkezvén nemsokára az italmérési jogok kárta­lanítása, a hag\ atéki ingatlanok tartozékát ké­pező italuiérési jogok egy millió és százezer forintért váltattak meg. (Derültség balfelől) Ezen kivül az örökösök még néhány korcsma­épületet is adtak el és ezekért is kétszázezer forintot kaptak. Megmaradt tehát az örökösöknek 46 ezer katasztr. holdnyi birtok érték nélkül, vagyis in­gyen, holott pedig maga az italmérési jog kár­talanítás:; és az eladott néhány korcsmaépület eladási ára az örökösöknek 300 ezer forinttal többet hozott, roint a mennyit az egész hagy a­tékbecsű italmérési joggal és korcsmákkal együtt kitett. És ez, t. ház, történik azért — még pedig történik közhatósági közegek támo­gatásával — hogy a szegény özvegyek, árvák, a szegény tanulók javára rendelt segély azoktól el­vonassék. Mint ide nem tartozó dolgot, nem aka­rom bőven fejtegetni, hogy ezen hagyatéki becsű alapján még az ugyanazon végrendeletből kifolyó, a kiskorú családtagok érdekében fel­állított hitbizományi sübstitutiónak kijátszása is czéloztatik, mert ez a magánjogba vág és én meg vagyok, róla győződve, hogy az igen t. belügyrainister ur, ha ezen ügyben hozzá a kiskorúak részéről apelláta történik, az igazság és egyedül csak az igazság szerint fog eljárni. De visszatérek a becsüre. Ezen hagyatéki becsű alapján az örökösök kimutatták, hogy hagyaték a terhek levonása után nincs, illető­leg, hogy a kötelesrészen felüli tiszta hagyaték nem több, mint 147 frt és néhány krajezár, minek következtében a szegény tanulók, árvák és özvegyek érdekében tett alapítványnak is — vagyon hiányában — el kell esnie; vagyon hiá­nyában ott, a hol 46.000 katastralis hold in­gyen, vagyis értékmeghatározás nélkül maradt meg az örökösöknek. (Mozgás.) így kallódnak el nálunk a magánalapítvá­nyok; igy semmisül meg számtalan jótékonysági végintézkedés, melynek segítségével pedig szá­mos szegéuy tanulóból a hazának hasznos fiakat lehetne nevelni. Hogy a t. minister ur az általam felhozott concret esetben mit tevő legyen: erre nézve indít­ványt nem teszek. Az igen t. minister nr, a ki erélyességéről ép úgy, mint bölcsességéről ismere­tes, bizonyo-an meg fogja találni erre nézve a iegalkalmatosabb és a megfelelőbb utat. Elég, hogy én a t. minister ur tudomására hoztam, hogy itt egy nagy közérdeknek veszélyeztetése forog fenn. Azt hiszem, hogy az ő részéről elég lesz, ha, a t. minister ur a közalapítványi ügy iffaztratóságot, melynek az esetről már van tudo­mása, a leheti! legerélyesebb fellépésre utasítja, mi által azt hiszem, az alapítványt a hagyaték mai stádiumában még meg lehet menteni. (He­lyeslés.) Ezen concret eset kapcsán azonban azt hiszem, hogy helyesen cselekszem, ha a t. mi­nister nr nagybecsű figyelmét ráirányítom ezen magánalapítványi kérdések szabályozásának szük­ségességére, arra kérem a t. minister urat, vegye kezébe ezt az ügyet és intézkedjék többi mi­nistertársaival egyetértőleg, hogy ilyen végren­deletek ne legyenek oly könnyen eltitkolhatok, hogy az ilyen végrendeletekben foglalt alapít­ványok lehetőleg minden esetben effectuáltas­san ik és hogy a már fennálló alapítványok, mihelyt a közjó érdekében tétettek, tehát köz­érdekűek, az államnak, illetve közegeinek ellen­őrzése és felügyelete alá helyeztessenek. (He­lyeslés.) Ennyit kívántam ezúttal elmond ni. (Helyeslések.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közokta­tásügyi minister: T, ház! A t. képniselő ur által felhozott concret esetről semmi tudomásom nincs. Azok után, a miket elmondott, köteles­ségemnek fogom tartani a tényállást részletesen megállapittatni és annak megállapítása után megfeleíőleg intézkedni, (Élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! En nem akarok a tételhez szólani, magam is helyeslem azt, hanem az állami ösztöndíjakról lévén szó, bá­torkodom a t. minister ur figyelmét egy körül­ményié ismételve felhívni, a mennyiben a múlt évben, vagy két év előtt ugyané költség­vetés tárgyalása alkalmával is szóba hoztam e kérdést.

Next

/
Thumbnails
Contents