Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-419

419. országos Illés november 28-án, pénteken. 1890. 187 Azonban a minister ur azzal az ismeretes rendeletével — melyről különben ezúttal bővebben szólni nem akarok, csak amennyiben tárgyamra vonatkozik — nagyon is megszigorította a német nyelv tanítását középiskolánkban. Ennek eredménye aztán az, hogy a tőzsgyökeres magyar vidékeken levő középiskolákon oly nagy nehézségekkel küzdenek tanáraink, de legkivált a tanulók a német nyelv tekintetében, hogy a legjobb tanulók közül is sokan minden igyekezetük mellett is rossz, illetőleg kevésbé kielégítő osztályzatokat nyernek e nyelvbäl és a mint a minister ur jelentésének egy passusában maga hangsúlyozza, ez látszik okának lenni azon általános arány-roszabbulásnak, hogy t. i. a középiskolák magyar tanulói között a múlt évben kevesebb volt a jeles tanuló, mint az előző években, mert a német nyelvből való gyengébb ealculusaik lerontják máskülönben jó osztályzataikat. Ha már a t. minister ur ennyire megy a német nyelv terjesztésében és taníttatásában az iskolákban, hogy ez a magyar tőzsgyökeres vidéken gymnasiumok ifjúságainak ealculusaira vissza hat s azokat rosszabb színben tünteti fel, mint a minők voltaképen: akkor joggal intézhetem a minister úrhoz azt a kérést, hogy legalább is hasonló szigort — de többet is, mert ezt törvény rendeli — fejtsen ki a magyar állami nyelv tanítására nézve a középtanodákban. Mit tapasztalunk ugyanis a t. minister ur saját jelentéséből, melynek őszinteségét elismerem és dicsérem s épen ezért nem is veszek máshonnan adatokat, mint azokat, a miket a t. minister ur maga nyújt. Azt, hogy a nemzetiségi középiskolákban, különösen a románajkuakban, de Erdélyben is a szászoknál, a magyar állami nyelv és magyar irodalom tanításának ügye rosszul, de nagyon rosszul áll. Nem akarok én erővel senkit magyarosítani, a mint hogy a minister ur is kijelentette, hogy az erőszakos magyarosítástól távol áll s nem is kivánom ezt tőle, hanem a magyar civilisatio hatalmával, a mennyiben törvény rendeli, óhajtom ez országnak különböző ajkú lakosait s azoknak épen művelt elemeit, már, a kiknek ifjai középiskolákba járnak, azon helyzetbe juttatni, hogy a magyar állam hivatalos nyelvét ismerjék s igy azt ne tartsák valami barbár nyelvnek és ismerkedjenek meg a VII. és VIII. osztályokban a magyar genius irodalmával, a mint azt törvény rendeli ée a középiskolai tanterv előírja. Óhajtom tehát, hogy a törvény e részben valósággal és pedig szigorúan végrehajtassák. Nem lesz ama román és szász ifjaknak kárára, ha a magyar nyelvvel és irodalommal megismerkednék, mert hisz államhivatalokra nem juthatnak el, ha nem bírják a magyarnyelvet, továbbá, ha a magyar irodalommal megismerkednek, ugy ezen irodalom termékeiből a saját, irodalmuk javára meríthető tanulságokat haszonnal fogják értékesíthetni. (Helyeslés.) Saját művelődésük érdekében is kívánatos tehát, hogy ők a magyar nyelvet ismerjék, a kik e mellett szászok vagy oláhok akarnak maradni, ám maradjanak Isten nevében, de én azt hiszem, hogy ha a magyar nyelvvel megismerkednek: nem fognak a magyar nemzet iránt ellenséges innulattal viseltetni s én c*ak ezt kivánom elérni. Azért kérem a t. minister urat, hogy — a mint jelentésében maga is hangsúlyozza : gondja lesz, hogy ez a viszony javuljon — méltóztassék legalább hasonló — bár én nagyobbat óhajtanék — szigort tanúsítani a magyar nyelv- és irodalom köteles taníttatására nézve az idegen ajkú gymnasiumok illető osztályaiban, mint a minő szigorral a magyar ifjakat gyötrik a német nyelv tanításával. Mert hogy miképen állunk ma e dologgal, erre nézve csak egy pár adattal akarok szolgálni. A minister ur jelentésében maga mondja, hogy pl. a naszódi román gymnasium 210 tanulója közül csak 24 van, a ki magyarul ért. Hát nem botrányos, nem kétségbeejtőleg csekély arány-e ez, holott a 7. és 8. osztály hallgatóinak száma együttvéve is több 24-nél. Vannak tehát érettségit tett ifjak, kik nem ismerik az állam nyelvét. Azt is, hogy e 24 „rara avis" ott Naszódon miként tud magyarul, csak a saját tanáraik bizonyítványából ítélhetjük meg, kik maguk is románok levén, bizonyára nem veszik valami szigorúan a magyar nyelv ismeretét. így vagyunk a szászokkal is. A medgyesi gymnasium tanulóinak száma valamivel kisebb a naszódiénál, de aztán sokkal kevesebben vannak azok is, kik magyarul tudtak: csak 12-en. Meglehet, hogy még ezek között is néhány azon környékre való magyar vagy székely fiu is van. Marad tehát a medgyesi gymnasiumban vagy 6 szász fiu, a ki magyarul ért. Azt hiszem, ity körülmények közt teljesen fel vagyok jogosítva arra, hogy fölkérjem a minister urat, mint kitől e téren is minden jót várok, méltóztassék az állami nyelvnek a középiskolákban való taníttatását egész erélylyel elrendelni, hogy már a jövő évben is kedvezőbb legyen az eredmény. Mert különben igazat kellene adnunk azoknak, kik bennünket azzal vádolnak, hogy nincs érzékünk a civilisatio iránt, ha még a saját nemzeti művelődésünk törvényszerű teljesítését is megfoghatatlan közönynyel elhanyagoljuk. (Élén'i helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Csáky Albin, vallás és köz oktatásügyi minister: T. ház! Csik röviden akarok válaszolni a t. képviselő urnak, remélve, hogy sikerülni fog őt megnyugtatna in. Az a 24-