Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-416

418. orsiágos ülés november 25-én, kedűen. 1890. igcj gyár közjogunkba ; de ma, midőn egész Európa fegyverkezik; midőn ott van a határon 127 lovas ezred, (Hosszas zajos derültség) akkor nekünk nem szabad dédelgetnünk olyan vallást, a mely az adott viszonyokkal nem számolva, az állampolgári kötelességeknek nem tesz eleget. Ezt nem szabad, hogy tűrjük. A mi már most a polgári házasságra vonatkozik, (Mozgás a jobboldalon) erre nézve volt szerencsém nyilatkozni a Mózes vallású urakra vonatkozólag Grünwald Béla képviselő ur beszédének méltatása alkalmával. 1875-ben, midőn e házban először felszólaltam e tárgynál, tapasztaltam, hogy a t. többség dagályos feliratot tervez ő Felségéhez, de nem volt abban megemlítve a kenyér, pedig a nemzetnek először kenyérre van szüksége. Akkori felszólalásom alkalmával elmondtam, hogy a magyar faj nem tudja nélkülözni az egyházi ténykedést a házasságban és legyen rá készen a t. ház, hogy lehetnek olyan ur fajta emberek, a kik a feleségöket ugy szeretik változtatni, mint a zsebkendőjüket (Derültség) és ezek igénybe is fogják venni a polgári házasságot; de a mi népünk józau felfogása megmarad az egyházi ténykedés keretében. Én akkor e nézetenmek kifejezést adtam s ahhoz most is ragaszkodom, mert nem látom az időt elérkezettnek annak megváltoztatására, habár elismerem, hogyha mint jó katholieus mérlegelem az állapotokat, egyházamra veszélyt látok abban, ha igea sok intelligens ember elhagyja hitvallását uj házasságköthetés miatt. De ezzel mi ne törődjünk, mert avval, a ki olyan könnyen elhagyja hitvallását, ugy vagyunk, mint a szél a polyvával, had fújja el s csak a tiszta búza maradjon meg. Ezek után, t. ház, egyik határozati javaslathoz sem járulhatok hozzá, hanem ismételten azon kérelemnek adok kifejezést, hogy a t. cultusminieter ur vonja le következtetését az eddig mondottakból, ismerje be, hogy törvénytelenséget követett el, mert cultusministernek büntető jogszolgáltatási rendeletet kiadni nem szabad és még megengedem, hogy bizonyos rokonszenvből, bizonyos hozzátartozandóságból, talán a felmentési sanetiót is meg fogja kapni a minister ur. (Derültség.) De hogy Magyarország birói kara és ügyvédi körei ezt a rendeletet a törvényességbe ütközőnek mondják, ezt állítom és állítja min denki, a ki behatóbban foglalkozik a rendelettel. Ezek alapján kívánom a rendelet visszavételét és kérem a minister urat, hogy nyújtson be törvényjavaslatot az 1868 : Lili. törvényczikk 12. §-ának megváltoztatása tárgyában oly irányban, hogy a szülők természeti jogát semmi néven nevezendő törvény m* gátolja és ez által a vallásszabadságnak adjon kifejezést, mert a 12 KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XX. KÖTET. millió keresztény lélek velem együtt érez. (Helyeslések a szélsb' baloldalon,) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Ki következik? Madarász József jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpád: T. ház! A most folyó vita harmadik napján a ház egyik legtiszteletreméltóbb tagját, a valódi szabadelvííség egyik legtekintélyesebb régi bajnokát volt szerencsénk hallhatni. őszintén megvallom, hogy Temesvár érdemes képviselőjének megjelenése e falak között, hangjának belevegyülése vitáinkba engem mindig lehangol, de sietek hozzátenni, hogy aztán mindig meg is örvendeztet. (Halljuk! Halljuk!) Lehangol, mert hangja e teremben hasonlítani kezd a vészharanghoz, (ügy van! balfelől.) Horvát Boldizsár igen t, képviselőtársunk ugyanis már évek óta csak akkor jelentkezik szólásra, a mikor komoly veszély fenyeget, n mikor nagy baj mutatkozik. (Ugy van! a siélső baloldalon.) Aztán meg is örvendeztet, mert beszédei nemcsak a vitát emelik fel mindenkor, de a bajból való kibontakozás útját is többnyire legjobban megmutatják. (Ugy van! jobbfélől.) Én is azon nézetben vagyok, hogy ezúttal is az ő általa proponált utat fog kelleni követnünk: a polgári anyakönyvvezetés és a polgári házasság behozatalát. A mélyen t. képviselő ur azzal kezdte volt beszédét, hogy csak néhány szóval akar belevegyülni a vitába. Ugyanezen kijelentéssel kezdhetném én is mai felszólalásomat — csakhogy a mig a Horvát Boldizsár t. képviselőtársunk kilátásba helyezett néhány szava egy nagyszabású beszéddé nőtte ki migát — addig az én mostani felszólalásom igazán csak néhány szóból fog állani. A t. cultusminister ur mindjárt a vita, kezdetén egy olyan nyilt és önérzetes — és a mi a legfőbb — egy olyan alapos argumentumokkal megrakott beszédet mondott, hogy abban minden felhozh itó ellenvetésre már előre is megfelelt. Azt lehetett volna várni, hogy ezen igazán nagy hatású beszéd után a vita rövid lesz és ellenkezőleg nagy mérveket öltött. De mi által? Nézetem szerint lejj-inkább az által, hogy többen a t. szónokok közül igen sok olyat is belekevertek ebbe a vitába, a mit jobb lett volna elhagyniuk. (Igaz!) Tudom, hogy ezen nézetemet sokan nem osztják. Hiszen Grünwald Béla t. képviselőtársam múlt pénteken még keveselni látszott a vita 17