Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-416

4l<S. országos ülés november 25-én, kedden. 1890. 127 sáak szaporodnának. Mert sokkal ügyesebb, szívósabb az az öreg Mózes vallású meggazdagodott ember, semhogy azzal a szegény fiatal emberrel szemben, ugy, a mint akarta a volt kormányelnök ur, hogy ott a szülők állapítsák meg gyermekeik vallását, hogy ki nem kötnék, hogy a Szathmáry fia ne legyen Szathmáry István, hanem Szathmáry Jajteles. (Derültség.) Híigyja el a t. képviselő ur, ne bántsa ezt a polgári házasság kérdését. Van elég kérdésünk, a mit meg kell oldani. Én nem szeretem a múlt hagyományait könnyű szerrel eldobni. Gondoskodni kell arról, hogy

; a jövő jobbra fordul-e, mint a milyen volt. Őseink különböző viszonyok közt az egyházak áldásai alatt boldogok, megelégedettek voltak és őseink egészen az 1867 : XVII. törvényig a pusztaszeri vérszerződésben megirt örök jogokat híven megtartották, mert senki más ez országban ingatlan vagyont nem szerezhetett, ki a keresztény társadalomhoz tartozott. Gondoljuk meg, még tán nem ütött a tizenkettedik óra; de ha már elmúlt, akkor minden késő, minden hiába. Hiszen nem tagadom én, hogy a Mózes vallású urak közt vannak jóravaló magyar emberek; de a kik ilyenek, azokat ugy is elvesztették a mózesvallásúak, mert ceak idő kérdése, hogy mikor lesznek az európai keresztény társadalom tagjaivá. Hiába akarják önök az anyakönyvvezetést a világiaknak átadni, azok ugy fognak vele elbánni, mint sok községi jegyző a lópassusokkal. (Élénk derültség és felkiáltások jobbról: Tapasztalásból beszél!) Hiába akarják az esketési ténykedést a világiaknak is átadni, azért az európai keresztény áramlatot fenn nem tartóztathatják és Európában a keresztény társadalom két factorával le kell számolni, tudniillik az islammal és a Mózes vallásúakkal. Ezt kimondom itt és mindenütt, mert ennek törvényszerűleg és szükségszerűleg meg kell történni és azért intézzék el sorsukat az urak addig, niig ez be nem következik, mert az izgalommal, ezen törekvéssel le fog számolni a kereszt hatalma, mely azt meg nem tűri és a mely ezzel ugy van, mint az új bor a seprővel, előbb-utóbb kidobja magából. Nem az' ember ellen volt ez intézve, mert én szeretem az embert, különösen ha ugy intézi élete sorsát,hogy embertársának nem árt; de azért mondtam ezeket, hogy meggyőzzem Grünwald Béla képviselő urat, hogy oly vetést eszközölt itt e házban, melyből nem lesz aratás soha. Már most, t. ház, áttérek Mocsáry Lajos képviselő ur beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Csodálom és nagy lélektani probléma előttem, hogy e

£7 üyeu képzett, tudományos és a gyakorlati I élettel ismerős ember ezen vallásfelekezeti kérdésben a református egyház ködéből nem tud kibontakozni. (Derültség.) Elismerem én, hogy a református egyháznak van hivatása a magyarosítás tekintetében, de azért nem követelhet olvasmit, a mit a törvény meg nem enged. Es én csodálkozom, hogy a képviselő ur tegnapi beszédében a ministeri rendeletet, a melyet már az élet és józan ész fentarthatatlannak bizonyított, törvényesnek mondotta. Aztán t. képviselő ur felemlíti a mait századok lezajlott nehéz problémáit. Én Istenem! Hát visszavezetem a t. képviselő urat a kereszténység kezdetleges történetébe, maga a vallásalapító nem halt-e meg a keresztfán? Hát Péter és Pál apostolokat nem feszítették-e keresztre ? Ha ma akadna egy vallásalapító, a ki a keresztény felekezeteket a maguk keretéből, szokásjogából, dogmaticus állásából kiforgatni akarná, nem kerülnének e a mostani keresztény papok közt is olyanok, a minők azok voltak? Hiszen emlékszem, mikor a nasarenus nép itt-ott kezdett jelentkezni, az „Egyetértés" ben a leghatalmasabb czikkek j'eientek meg e secta ellen, a melyeket épen egy református lelkész irt és a nasarenusokat csak azért nem vetették máglyára, mert a müveit kor azt nem engedi meg. Hát ha a reformatio nehéz korszakában voltak is, a mint voltak egj^es dolgok, a melyek sajnos, hogy megtöríéntek — szivem vérével borítanám le azokat az emlékeket, hogy ne legyenek — szabad-e azért a most élő embereket bántani és mintegy 9 millió római katholieusnak arczába vágni a multaknak ilyen eseményeit. Azt hiszem, hogy a ki ilyesmiknek ad kifejezést, az nem gondolkozik a magyar állam életérdekéről, az csak bizonyos vallási mythos nyomása alatt áll, hogy a magasahb politikai tekintetet nem veszi figyelembe. Fenyvessy Ferencz ur, az egyesült ellenzék nagynevű szakádárja, (Élénk derültség a szélső haloldalon) a tegnapi napon tartott egy beszédet és volt tanítómesterét, a kinek nem érdemes, hogy sarúsziját megoldja, gróf Apponyi Albert urat akarta leczkéztetni. Én ezzel nem sokat foglalkozom, azt hiszem, hogy van az egyesült ellenzéken elég derék eapacitas, a kik majd kiadják Fenyvessy urnak a Verordnungsblattot. De azt mégis megjegyzem, hogy gróf Apponyi Albert elmondhatja a t, Ferencz úrra: (Derültség) te is fiam Bratus? Most átmegyek Fenyvessy Ferencz urnak egy oly viselt dolgára, melyet szó nélkül hagyni nem lehet, mert megtámadott egy orgánumot, melynek szerkesztői nem voltak itt, hogy magukat az ő vádjával szemben megvédhessék, következéskép azt hiszem, tartozom annyi regarde-dal az itt jelen nem lévő megtámadott