Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-416
122 41<>. országos ülés november 2S-én, kedden. 1890. az államnak kell kezébe vennie. De viszont nem akaihatja az állam megfosztani az egyházakat és felekezeteket a közreműködéstől, midőn ezek közreműködése egyáltalában sem az állammal való controversiákat, sem más felekezetekkel összeütközést nem idézhet elő, a mikor nincs is lehetőség arra, hogy lelkiismereti kényszerítés támadhatna. Én nem vagyok annak a theoriának a hive, mely az állani és egyház elkülönítését olyképen kivánja, hogy az egyház közegeitől az állami tekintély minden támogatását megtagadjon. Én nem vagyok annak a felfogásnak a híve, a mely meg akarja akadályozni az egyház érintkezését a híveivel és azon nagy cselekményekben, a melyekben a hívek időnként, az egyházzal kapcsolatban érintkezésbejutnak, lehetetlenné akarja tenni, vagy meg akarja nehezíteni ez érintkezést és az élet fontos mozzanatainak vallási tekintetekből való szentesítését. Nem ezen felfogásnak vagyok én hive, t. ház, nem azt akarom, hogy elvonjuk az alkalmat a lelkészek és híveik közti érintkezéstől, csak azt az alkalmat akarom megszüntetni, melyben a lelkész érintkezése a. hivőkkel sem az állam, sem az egyház tekintélyének öregbítésére nem szolgál, hanem, súrlódásokra és mind a két tekintély csökkentésére vezet. (Helyeslés a jobból iálon.) E szempontból voltam bátor ezen eszmét felhozni, a mely különben, meg vagyok róla győződve, újra és újra fel fog merülni a kérdés további megvitatása alkalmával. Es minthogy Szivák Imre igen t. barátom határozati javaslata kifejezést ad oly módoknak, melyekben ez, sőt ezen túlterjedő felfogás is involválva van; mivel másrészt tökéletesen bizom a ministerium elszántságában, egyenességében, őszinteségében és politikai tapintatában, melyet e kérdés tárgyalásánál már is tanúsított, Szivák Imre határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: T. ház! (Nagy mj.) En a szőnyegen forgó ministeri tárcza költségvetését nem fogadom el és pedig azért, mert abban az igazság teljes felderítésével nem találkozom. De nem fogadom el azért sem, mert ugy látom, hogy a cult urális czélok megvalósítása iránt az igen t. minister ur érzékkel nem bir s oly csekély összegeket irányoz elő e ezélokra, melylyel népnevelést alkotni, teremteni nem lehet. Hogy többet ne mondjak, van a költségvetésben egy tétel — mely a szegény elaggott, sok idő óta népneveléssel foglalkozó tanítók segélyezésére lenne fordítandó — 5000 frt. Ugyan kérdem, mennyit fog ebből a minister ur egy szegény tanítónak adni, a ki élete alkonyán még mindig kénytelen tanítani, mert különben éhen kellene vesznie. Talán 2 frtot? Ilyen összeggel odaadó rokonérzetet és I valami nagy kedvet a tanítóban gerjeszteni nem : lehet. Tapasztaltam is, t. ház, hogy a t. eultusI minister úrban és általában közegeiben, kik a I néptanítók sorsát intézik, nincs meg az ügyhöz megkívántató odaadó lelkesedés, mert 45—50 év óta szolgáló oly tanítók fordultuk már hozzájuk, a kiknek évi fizetése, mint rector, tanító, kántor, nem üti meg a 160 frtot és irgalmatlanul elkergették őket; a kik pedig a népnevelés mezején több hasznot tettek, mint némely ministeri vagy osztálytanácsos. Midőn ezt constatálni kívánom a t. ház előtt, kijelentem, hogy nincs a ministeriumnak helyes érzéke a népnevelés magasztos ügye iránt, mert ha volna, akkor erre a czélra vagy nem irányozna elő semmit, mert ez az 5.000 frt édes kevés szegény öreg tanítók segélyezésére, vagy a népnevelés magasztos eszméjének megfelelő oly összesrgel jönne a t. ház elé, a mely megmutatná azt, hogy a minister úrban van érzék az ország népneveiésének ügye iránt. De másrészt azért sem fogadhatom el a költségvetést, mert a minister ur a vallásfelekezetek iránt sem igazságos. Mert kérdem, t. ház, az a 9 millió katholicus, ki egész adójával az állam fentartásához járul, nem méltó-e arra, hogy ott, a hol kisebb egyházközségek vannak s ott, a hol bevételeikből nem képesek kellően eulturalis czéljukat elősegíteni, az állam pénztárából ép ugy, mint a többi vallásfelekezetek bizonyos segélyezésben részesüljenek? Lám a t. minister ur 30.170 frtot vett fel a különböző felekezetek segélyezésére, de a katholicus hiten lévő magyar egyházak részére csak egy fillért sem. S e -mellett kezeli alapítványainkat ugy, a hogy akarja s kiadja kortesjutalmakul bérbe és lehetetlenné teszi, hogy a katholicus hitélet felvirágozzék. Ha már e kétszempontból bírálom is csak meg e költségvetést, lehet-e, szabad-e, illő-e, hogy én jó lélekkel megszavazzam a ministerium részére a költségvetést? Nem, ezt semmi szín alatt nem teszem. De, t. ház, ép így vagyunk a középiskolákkal is. Bőkezű a t. minister ur más felekezetekkel szemben, csak egygyel szemben nem akar méltányos és igazságos lenni. A középiskolák czímén 112.300 frt van az egyes felekezeti középiskolák segélyezésére előirányozva, de ebből az összegből csak a szegedi és jászberényi katholicus gymnasiumokra 15.000 frtot ad. Nem örömest veszem tudomásul, hogy a minister ur behozta e házba azt az áldatlan harczot, a melynek nyomása alatt vagyunk; nem örömest veszem tudomásul, hogy a miuister ur, hogy költségvetéséről a figyelmet elvonja, ©gy
