Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-411

( 411. országos ülés november 19-én, szerdán. Í8TO. kiadással emelkedett. Ebből kétszáz egész forint arra esik, hogy a főváros VII. kerületében fekvő állami főgymnasiumnál alkalmazott két helyettes tanárnak évdíját kilenczszáz forintról ezerre lehessen emelni, mert — mint az indokolás elmondja: noha a fővárosban nehezebb a megélhetés, az itt lévő középiskolákhoz pedig a reményekre leginkább jogosító okleveles tanárjelölteket szokták alkalmazni, a kik e minőségben rendszerint hosszabb ideig kénytelenek szolgálni, mint vidéken levő társaik: mégis fizetésük kedvezőtlenebb arányban áll a rendes tanárokéhoz képest, mint vidéken. Angol példaszó, hogy néha kis résen sok világosság ömlik be. Ez a pár sornyi indokolás is nemcsak azt az egy példát világosítja meg, melylyel bizonyítani kívánok, hanem azt az aggasztó jelenséget is, hogy miért kezd apadni a tanárjelöltek száma? Tudjuk, hogy az 1883-iki középiskolai törvény 30. szakasza igy hangzik: „Okleveles tanárjelöltek egytől három évig terjedő időszakra csak helyettes tanári minőségben és helyettes tanári fizetéssel alkalmaztatnak, ha ez idő alatt hivatásuknak kellőleg megfeleltek, léptethetnek elő rendes tanárokká. < Ha ezt a helyettesek ilynemű szolgálatuk maximumának tekintették, azt következtetve, hogy tehát három év multán okvetlenül rendes tanárokká lesznek, bizonyára csak illusiót csináltak magoknak, mert a törvény arra a ministert nem kötelezi. Ez igaz, de az is igaz, hogy a komoly becsvágya s reményekre leginkább feljogosító tanárjelölteket ép az buzdíthatta hivatásuk kellő betöltésére, mert három év multán rendes tanárokká lehetnek. És én azt hiszem, hogy az ilyen igyekezetet, a tanügy fejlesztése érdekében, miben a kedvvel működő tanárok mindenesetre elsőrendű tényezők, legalább is igen czéíszerű lehetőleg honorálni. Szárnyat kell adni a jó törekvésnek, nem pedig szárnyát szegni, mert egy csomó tanerő elkedvetlenülése a tanügyre hat ki hátrányosan, menynyiben a pálya vonzó erejét is csökkenti. A szakministerium, mely testületi kérvényt is kapott a helyzet nyomasztó voltáról, legjobban tudja, hogy a főváros helyettes tanárai közt vannak többen, kik habár jól megfelelnek hivatásuknak, nemcsak három, hanem hat év multán is helyettesek maradnak. Ez pedig azt teszi, hogy némely tekintetben a hivatalszolgáknál is hátrább helyezvék, mert állásuk nem végleges s lakbérök nincs. Pedig az indokolás szerint; „reményekre leginkább jogosító tanárjelöltek". Mivel pedig a fővárosban 900 vagy ezentúl 1000 forint évi fizetéssel bajos megélni, kivált ha a tanár becsvágygyal bir, hogy magát képezze, a mihez könyveket is kell vennie, ezért vannak utalva, kényszerítve mellékkeresetekre. De ez, uraim, nem válik ám az iskola javára, mert a ki megosztja lelkét és idejét, az nem lehet egészen tanár. Hol vegye akkor az időt szakmai önképzésére? Ha pedig neje és gyermeke is van, akkor hamar elmehet a kedve az olyan pályától, mely sokszor eladósodásra kényszeríti. Erre az lehet a rideg felelet: nem szükséges megnősülnie. Tény, hogy nem épen szükséges; de mivel a magyar faj lassú szaporodásának hátrányait is gyakran szoktuk panaszolni, talán mégis csak kívánatos a családalapítás könnyítésére is lenni némi tekintettel. Hallottam, hogy fővárosi helyettesek nem akarnak vidékre menni. Helyettesnek bizonyára nem, mert ott mellékkereset csak ritkán akad, de vidéki rendes tanárnak nagyobb részök bizonyára kínálkozik is, nehogy itt hivatásukat mindinkább nehezülő szakmánynak érezni kényszerüljenek. Nem igen tévedek, ha azt hiszem, hogy a baj oka Budapesten a párhuzamos osztályokban rejlik, mint a melyekért alkalmazzák a legtöbb helyettest. De mivel ezek az osztályok a fővárosban mondhatni állandók, az állandó szükség méltányosan vonná maga után a magukat kitüntetett helyettesek véglegesítését is. Szükség kényszeríti a ministeriumot a fenn • álló olcsó gyakorlatra. Mert hogy olcsó, az bizonyos. Példa erre a leendő új reáliskola. Megnyílt az V. kerületi állami főreáliskola két új párhuzamos osztálya gyanánt. Tanításra alkalmaztak benne két helyettest és két óradíjast, összesen 2.550 frt évi díjjal. Pedig magából a tandíjból bejöhet vagy 2.300 frt. E két osztályban rendes tanár egy sincs. A középiskolai törvény 32. szakasza szerint: nyolcz osztályú állami iskolában legalább tíz tanárnak kell lennie az igazgatóval együtt. Az V. kerületi reáliskolának ez idő szerint kétszer nyolcz, vagyis tizenhat osztálya van s igy a törvényes szám húsz tanár volna. Tényleg pedig van, az igazgatón kivül tizenhat, a többi helyettes. Igaz, hogy az idézett 32. §. igy szól: a rendes tanárok száma sehol sem lehet kevesebb az osztályokénál, de ezt a legszegényebb iskolától is követeli s az államnak ily fontos ügyben, kivált az exponált fővárosban, nem czéíszerű szegénynek mutatkoznia akkor, midőn jó példaadássai termékenyítőleg hathatna. Az említett adatok rávezethetnek a tanárjelöltek számbeli apadásának okára. Az elkedvetlenedés, a nehéz haladás példái nem buzdítok. Ahhoz pedig, hogy sok egyéb tárgyi szükség födözése mellett, az ily példákat is elhárítsuk, nem oly jelentéktelen költségvetési emelés kell, mint a mostani pár száz ezer forint, mert ezzel csak toldozni-foltozni lehet, hanem jóval nagyobb összeg, mely a kívánatos czéloknak megfeleljen.