Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

416. országos ülés november íäít-én, hétfőn. 1890. 113 ép ugy, mint a rendelet után a katholieusoknál és a protestánsoknál egyaránt és itt még na gyobb számmal, mint az elsőknél, hogy a vegyes házasságokból származott gyermekek, értetődik a szülők határozott kívánságára, minden scrupulus nélkül kereszteltetnek. A cultusminister ur rendeletének kibocsátásánál kettőt felejtett el, először, hogy az dogmaticus akadályokba ütközik, másodszor, hogy sem az 1848 : XX VII. törvényen, sem pedig az 1827 : XXIIÍ. törvényczikken nem alapszik. Mit conferált a minister ur a püspöki karral, az hozzám nem tartozik, de azt tudom, hogy midőn pappá lettem — és ez nemcsak a katholieus, de minden felekezeti papra vonatkozik s ez a dogniatieai oldala a kérdésnek — hivatásomból kifolyólag azt a szent kötelességet vállaltam magamra, egyházamba mindenkit, a ki nálam jelentkezik, befogadni, neki a keresztség szentségét kiosztani s őt egyházam malasztjaiban részesíteni. Elismerjük mi a tekintélylyel biró hatalmat mindabban, a mi a lelkiismeretet nem sérti, de a hatalomnak feladata a családi és ez által a társadalmi életben a rendet és békét fentartani, az anyagi, erkölcsi javakat eszközölni, nem pedig erkölcsi zavart idézni elő. Már most, t. ház, miként egyeztethető az össze, ha egyrészről az egyház kötelességeket ró a papra, melyeket lelkiismeretesen teljesítenie kell, mert máskülönben hivatása, lelkiismerete s egyháza dogmája ellen vét, másrészről pedig a cultusminister ur rendelettel áll elő, parancsolva, hogy dogmája ellenérc más felekezetnek proselytákat szerezzen és más vallásfelekezet szolgálatába álljon. Mi katholicusok nem kérünk kiváltságokat, de igenis kérünk egyenlőséget, lelkiismereti és vallásszabadságot. (Helyeslés balfelöl.) Es mit mond az 1848. évi törvény a befogadott vallásokról? E törvény 2. §-ában ezt mondja: „E hazában a törvényesen bevett minden vallásfelekezetre különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik* meg." E szakasz értelmében a magyar katholieus ősegyház mindama jogokban és intézményekben meghagyatik, a melyeknek Szt, István óta élvezetében volt és igy keretén belül teljes szabadsággal bir és semmiféle ministeri rendeletekkel nem kormányozható. T. ház! Az 1868:LIII. t.-cz.-ről és az 1879 : LIII. t.-cz.-ről, miután itt, ugy látszik, sub judice lis est s a legelső jogászok sem képesek tisztán és értelmesen meghatározni, meddig terjed a ministemek hatalma, nem szólok, hanem igen különösnek látszik, hogy mig az Í879. törvény azt mondja, hogy az elkeresztelő papot, legyen az akármilyen felekezetű, be kell börtönözni, addig a ministeri rendelet, hogy meg kell bírságolni. Xem félek ugyan, de könnyen lehetséges, ho^y ha nem pár, de számtalan esetről leend szó és ha tovább mennek, mint eddig mentek, ebből culturharcz is lehet. És mit mond az 1827 : XXIII. t.-cz. az anyakönyvek vezetéséről? Azt mondja, hogy az anyakönyv per concernentem animarum euratorem vezetendl Az előttem felszólalt t. képviselő ur, Fenyvessy Ferencz e szakasznak különös magyarázatot adovt. 0 beszélt püspökről, a ki esetlegesen fel van kérve a keresztelésre, pedig ő mint supremus pastor az egész dioecesigben keresztelhet? A eoncernens animarum cu rator ex usu nem lehet más, mint a ténykedő lelkész. Ott van a passiya assistentia, mely nem egyházi ténykedés; ott vannak a régi reversalisok esetei, midőn egy gyermeket reversalisok értelmében katholicusnak kellene keresztelni, de a protestáns apa protestáns lelkészhez vitte. A törvény értelmében katholieus anyakönyvbe be kellene vezetni 8 mégis az illetőnek a competens lelkész a ténykedő lelkész. Ismétlem tehát, minthogy az 1868-iki törvényezikk nem eléggé értelmes, én a matricula vezetésére hivatott és az 1827-iki törvényben említett eoncernens parochus alatt mást nem érthetek, mint azt a lelkészt, a ki a szentséget tényleg administrálja. Ezek után kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom, de sem Szivák, sem Irányi képviselő urak határozati javaslatához hozzá nem járulhatok. (Helyeslések.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vita folytatását a holnap d. e. 10-kor tartandó ülésre tűzöm ki s a mai ülést bezárom. {Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 pereskor.) EÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XX. KÖTET. 15