Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

416. országos ülés norsmber 24-én, liétfön. 1890. 109 igazi magyar államférfiak dicső alkotását, igenis maradandólag akarják e hazában fentartani. Még egy pár szót vagyok kénytelen mondani a t. kérvényezőkre nézve, (Halljuk! Halljuk!) A katholicus papságnak egy része Komlóssy Ferencz képviselő ur által . . . Komlóssy Ferencz: Is! Fenyvessy Ferencz: Komlóssy Ferencz képviselő ur által is, e kérvényekben ezen torvénynek megváltoztatását akarják. Én nagyon csodálkozom, hogy Komlóssy "Ferencz képviselő ur adta be e kérvényeket. KomlÓSssy Ferencz: Háromszázat! Fenyvessy Ferencz: Háromszázat, Még jobban csodálkozom, hogy a papságnak egy része alá is irta azokat. Bát nem veszik észre az aláiró és\ benyújtó katholicus papok, hogy a legantikatholieusabb felfogást tanúsítják e ténynyel. Hivatkozom a herczegprimás levelére; hihatkozom doctor Lörincz munkájára a vegyes házasságokról, hivatkozom az 1791-iki törvények meghozására. Mit látunk? Ázt látjuk, hogy a katholicus egyház igenis a leghatározottabban eltiltja még a felfogást is, hogy egy vegyes házasságban a katholicus félnek minden gyermeke protestáns legyen. Nézzék meg a t. képviselő urak, hogy midőn a vegyes házasságról szóló törvényt hozták 1791-ben, mily nehéz küzdelmek előzték azt meg épeu a papság részéről és csak akkor mentek abba bele, midőn a törvénybe bevették, hogy a vegyes házasság csak a katholicus pap előtt köthető; csak akkor mentek abba bele, mikor a reversalist aláirtak, vagy kimondatott, hogy a gyermekek egy része katholicus legyen. Tehát a dogmák ellen cselekszik az, a ki megadja a katholicus szülőnek azt a jogot, hogy minden gyermeke protestáns lehessen. (Halljuk! Halljuk !) ' Hock János: Két dolgot zavar össze! Fenyvessy Ferencz: Komlóssy Ferencz képviselő ur adta be e kérvényeket és ő volt ki ^múltkori beszédében Helfy képviselő urnak azt a szemrehányást tette, hogy a dogmákhoz nem ért, a ki a dogmákat nem ismeri, az katholicus ember nem lehet, „a ki a katholicus dogmákat nem ismeri — mondta Komlóssy képviselő ur — az katholicusuak magát nem vallhatja". (Halljuk! Halljuk!) t Megengedem, igaza van. Én egy idő óta a legnagyobb érdeklődéssel kisérem Komlóssy t. képviselő ur politikai pályáját. Megmondom az okát. (Halljuk! Halljuk!) Nem régen megjelent egy röpirat, a melyben a legvehemensebb támadás foglaltatik Ugron Gábor t. képviselő ur elleu és csekélységem ellen s azt mondja a röpirat szerzője, a kit — gondolom — jól ismer Komlóssy képviselő ur, hogy ott a parlamentben egy példányképet választhatnának, a kit követni illenék és kellene. Meg is nevezte a példányképet, Komlóssy Ferencz képviselő ur személyében. (Derültség.) Tehát a katholicus képviselőknek Komlóssy Ferencz képviselő urat kell példányképül választani. (Derültség.) Kétségkívül Komlóssy képviselő ur a legilletékesebb ezen vallásegyházi dogmaticus kérdésekhez hozzászólani. És mi történt? 1890. február 6 án egy beszédében maga hozta elő a kérdést az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával. Az igazságügyminister ur erre rögtön válaszolva, a következőket mondotta: „Már most megtörténik, t. ház, hogy több felekezet által vegyesen lakott környékeken oly lelkész kereszteli meg a gyermeket, kinek egyházához azon gyermek törvény szerint nem tartozik, e gyermeket a lelkész egyházába törvény szerint fel sem veheti. Már most kétség támad az iránt, vájjon az ily lelkész által történt megkeresztelés felvétel-e az egyházba vagy sem." S erre Komlóssy Ferencz közbeszól: „Nem az!" Az igazságügyminister pedig azt jegyzi meg e közbeszólásra : „Én nem a képviselő urnak véleményét kérdeztem!" (Derültség.) Tehát Komlóssy Ferencz t. képviselő ur, a mi példányképünk, azt állítja, hogy ha katholicus pap keresztel valakit, azzal nem veszi fel őt a katholicus vallásba. Mélyen t, képviselőház! Azóta sok idő elmúlt. A t. képviselő ur nem revocálta kijelentését. Ha pedig nem revocálja, akkor egyházi hatósága által meg lesz fosztva egyházi javadalmaitól (Élénk derültség) és őt többé, mint lelkészt, nem tisztelhetjük. Hát nem tudja a t. képviselő ur, hogy igenis régi egyházjogi tétel az, hogy az egyházjog nem is ismer más keresztény vallást, csak a katholicust? Hát nem tudja a képviselő ur, hogy a katholicus pap nem keresztelhet másnak, mint katholicusnak? Nem tudja a képviselő ur, hogy még az eretnek is, ha cum intentione keresztel, katholicusnak keresztel? Itt van a tridenti zsinat — kiírtam a képviselő ur számára — (Élénk derültség) és az a tridenti zsinat azt mondja (olvassa): „Siquis diserit, baptismum, qui etiam daiur ab haereticís in nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti cum intentione faciendi, quod facit ecclesia, non esse baptismum: anathema sít". A t. képviselő ur anathemába esvén, védje magát, a hogy tudja! (Élénk derültség és tetszés.) T. ház! Nem akarom a t. házat soká untatni beszédemmel. (Halljuk! Bálijuk!) De mielőtt azt befejezném, egy alázatos kéréssel járulok a t. többség és az egész ház elé. (Halljuk!) Sokan ezt a kérdést felfújták, sokan ezt a kérdést bizonynyal izgatottsággal tárgyalják