Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-415
416. országos ülés november 24-ón, hétfőn. 1890. 1Q3 Győrffy Gyula t. képviselőtársam egészen odáig ment, hogy azzal vádolta a minister urat, hogy a vallási békét felzavarta. Bocsánatot kérek, ez már valósággal a farkas és a báránynak meséjére emlékeztet. A mi egyébiránt azt a bizonyos belháborút illeti, a mi a t. minister ur szerint a clerus kebelében létezik, ebben a minister ur nézetét nem oszthatom: én abban a belháborúban nem r hiszek. En azt hiszem, hogy az alsó papság nem ment volna ilyen végletekig, ha a felső papságnak, ha nem is biztosítására, hanem jóakaratú elnézésére nem számíthat. (ügy van!) Igaz, hogy a főpapság bölcsen fentartotta magának a viszszavonulás útját, de meg vagyok győződve, hogy ugyanezt az utat meg* fogja mutatni az in spe főpapoknak is. Méltóztassanak megengedni, hogy az 1868 : LIII. törvényczikkről is elmondjam nézetemet. (Halljuk!) A vallásszabadság nevében, a szabadság nevében általában lett megtámadva az 1868: LIII. törvényezikk. En ezen, t. ház, nem csodálkozom. Isten dicsőségére lett kiontva régebben százezrek vére; a politikai téren a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében lett már gyakran gyakorolva a legnagyobb zsarnokság ; én abban, hogy a clerus most a vallásszabadság nevében kívánja megrontani a vallásszabadságot, nem csudálkozom. Hallottam én itt igen szép beszédeket a lelkiismereti és vallásszabadságról és hallottam ezzel kapcsolatban azt is, hogy elfogadjuk Irányi javaslatát. De e mellett mi volt e beszédek conclusiója? Az, hogy el kell törülni azt a törvényt, mely véget vetett annak az el-lélekcsempészési garázdlákodásnak; töröljük el az 1868-iki törvényt, mely betetőzése mindazon törvényeknek, melyeken ez idő szerint a vallásszabadság ez országban nyugszik. A conclusio az volt, hogy szabadjára kell hagyni mindazt a pressiót és illetéktelen befolyást, mely ládokra gyakoroltatik, hogy szabadjára kell hagyni mindazokat az üzelmeket, melyek a vallásbékét ebben az országban felforgathatják. Vissza kell hozni frjra a reversalisok korszakát. Ez volt a lényege ezen beszédeknek. Van itt igenis a szabadságnak nagy érdeke, de ez nem ama törvény ellen, hanem mellette szól. A szabadság érdekében, a szabadság nevével hiába akarják megtámadni az 1868-iki törvényezikket, nevezetesen azzal, hogy a szülők természetes joga az, hogy gyermekeik vallásbeli nevelése felett feltétlenül rendelkezzenek. Ezt nézetem szerint nem kívánja sem a lelkiismereti, sem a személyes szabadság. A lelkiismereti szabadság azért nem, mert a lelkiismereti vagy vallásszabadság abban áll, hogy mindenki szabadon dicsérhesse meggyőződése szerint Istenét s nem abban, hogy más valakire, bár saját gyermekére, a maga hitét ráoctroyálja. A személyes szabadság nem abban áll, hogy én más valakinek, bár saját gyermekemnek, oly tulajdona felett, a mi neki elvitázhatlan személyi joga, rendelkezzem. Ezt talán csak szőrszálhasogatás, fogják mondani, de azt talán megengedi közbeszólott Győrffy t. képviselő társam is, hogy itt nem egyes személyekről tehát nem annak természetes jogairól van szó, . . . Györffy Gyula: Hanem a felekezetekről és államról ugy-e? Mocsáry Lajos: — — hanem szó van egy consortiumról, házastársakról, mely consortium két tagjának érdekei tökéletesen ellentétesek, mind a kettőt egészen kielégíteni teljes lehetetlenség és ba az egyiket kielégítjük, a másikat teljesen kifosztjuk. Itt nem lehet másról szó, mint egy compromissumról, ezt pedig senki sem csinálhatja meg jobban, mint az állam az által, hogy felállít egy oly törvényt, mely mindenkit kötelez, mely változhatatlan és a mely mellett mindenki tudja, hogy mihez tartsa magát. Az állam ez által nem avatkozik be a családba, ez nem az esetről esetre teendő intézkedés az ilyen normák felállítása által minden pressió, minden a lelki ismeretre gyakorolt hatalmaskodás ki van zárva. Van itt, t. ház, a szabadságnak nagy érdeke és a szabadság itten abban áll, hogy a házastársak közül, különösen a gyengébb fél, attól a nyomástól, attól a pressiótól és hatalmaskodástól, melyet rá ily alkalommal gyakorolnak, mentve legyen, ez is a személyes szabadság kérdése. Tudva levő dolog az. hogy milyen az a pressio; tudjuk, hogy a szegényebb népre milyen mértékben gyakoroltatik ez azok által, a kik nagyobb hatalommai és több pénzzel rendelkeznek s tudjuk, hogy a felsőbb osztályoknál mennyiben lehet gyakorolni az által, hogy kilátásba helyezik a szülőknek, ha gyermekeiket bizonyos vallásban nevelik, akkor több előnyökben fognak részesülni. Vérző szívvel, nyugtalan lelkiismerettel, de mégis enged ilyenkor. Nem pressio-e az a szabadság ellenében; nem korlátozása-e a személyes szabadságnak? Azt hiszem, hogy nagyobb, nem formai, de gyakorlati korlátozását a szabadságnak képzelni sem lehet. De van itt a szabadságnak egy másik kérdése is, t. ház, az államban létező felekezetek szabadságának kérdése. A vallásszabadság nemcsak abban áll, hogy abban az egyesek ne háborgattassanak, hanem abban is, hogy a constituált felekezetek az állam, a törvény részéről