Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-410

358 410. országos ülés norearter 18«An, kedden. 1890. kodhessék, szükséges, hogy keze és lába legyen, keze lenne pedig a Béga és lába a Samaczcsatorna. A Béga szabolyázásának kérdése tanulmányozásával önkéntelenül is rá irányul minden gondolkodó államférfiú figyelme ennek hajókázhatóvá tételére. Hasonlóképen a Samacz hajózhatóvá tételével is kell, hogy behatóan foglalkozzék a műszaki osztály, mert a Ferencz-csatorna csak akkor fog egész activitással működhetni, ha a Bégával és Samaczczal összeköttetik. (Helyeslés a szélső halon.) Ezeket voltam bátor a vizi közlekedésekre vonatkozólag megjegyezni. Ezek után áttérek felszólalásom közelebbi tárgyára. Azok, a kik kissé ismerősök voltak a régebbi időben a közmunka- és közlekedésügyi ministerium ügykezelésével, tapasztalták, hogy általában véve a műszaki közegek, különösen a folyamok szabályozásával foglalkozók, az úgynevezett folyammérnök mostoha, hátraszorított gyermeke volt a közlekedési ministeriumnak, mert volt idő, a mikor a fiscalisok dominálták a helyzetet, a műszaki kar mint valami strafbatalion szerepelt a műszaki dolgokban, úgy, hogy a műszaki terveket fiscalisok vizsgálták felül. (Derültség a szélső baloldalon.) És oly jó hirnek örvendett a közlekedési ministerium jogi tendentiája, hogy még az igazságügyministerium részéről is oda fordultak critieus jogesetek felvilágosítása végett. Azonban később ez a helyzet megváltozott azon körülménynél fogva, mivel a Tisza árja nem hagyott békét és a meg-megújuló áradások folytán általános lett a felfogás, hogy a műszaki közegek munkálkodására mégis csak szükség van. Ekkor kezdték elfoglalni az őket megillető tért. Én tehát örömmel üdvözlöm a t. minister urnak azon szándékát, mely szerint országos műszaki osztályt akar felállítani. Azonban aggodalommal nézek ezen szervezet jövőjére, mert azt tapasztalom, hogy noha most is létezik és pedig két műszaki tanács, t. i. egy szűkebb és egy nagyobb és pedig, különösen a nagyobb műszaki tanácstól, mely független hazai jeles férfiakból alakíttatott, attól nem méltóztatnak tanácsot kérni soha. Azt vagyok bátor tehát kérdezni a t. minister úrtól, miután sem az indokolásból, sem a t. minister urnak a múlt héten történt felszólalásából nem tudom kellőleg tájékozni magamat, hogy ezen felállítandó líj tanácsnak mi lesz a legközvetlenebb feladata, teendője, joga és kötelessége. Erre nézve kérem a felvilágosítást. Egyszersmind pedig bátor vagyok megjegyezni azt is, hogy alig van tér, a hol a helyi ismeret és a folytonos egyöntetű észlelésnek annyi és oly nagy mértékben szerepe volna a helyes alkotások keresztülvitele szempontjából, mint épen a vizépítészetnél. És mégis sajnosán tapasztalom azt, hogy a folyammérnököket épen úgy hányják-vetik, hogy — egy nagyon triviális hasonlattal éljek — mint a fináncokat. Hát ezt egyáltalában nem tartom helyesnek és óhajtanám, hogy jövőre az a ferdeség küszöböltessék ki az administratio keretéből s a mely folyamnál egy szakértő alkalmazva van, az maradjon azon folyamnál, mert az illető észleletei és megfigyelései, gyűjtött tapasztalatai alapján sokkal helyesebben meg tud felelni hivatásának és feladatának, mint egy helyi viszonyokkal ismeretlen, bármily kitűnő képzettségű szakférfi. Ma azonban léptennyomon tapasztaljuk,hogy minden igázok nélkül áttétetik egyik a Tiszától a Dunához, va°ry a Szávához, onnan a Bégához és igy tovább. És legtöbbször, ha az áthelyezés indokait kutatjuk, arra a tapasztalatra jutunk, hogy legtöbb esetben az áthelyezés azért történt, mert egyik-másik nagyúr érdeke az illető szakférfiú véleményével nem találkozott. Miután múltkori felszólalásom alkalmával több oldalról hallottam azt a pajkos megjegyzést, hogy én hazabeszélek, (Derültség) kénytelen vagyok egy pár concret esetet felemlíteni a t. ház előtt, mely az én választóim érdekeitől nagyon is távol áll és amelynek szellőztetését közérdekűnek és fontosnak találom. (Halljuk! Hulljuk í) Már a múlt alkalommal is voltam bátor felemlíteni, hogy a Tisza mentén több helyen oly szorulatok léteznek és tartatnak fenn, melyeknek fentartása egyértelmű egy nagy vidék válságos helyzetének állandósításával és a legexponáltabb helyzet megterem'ésével. Ilyen első sorban az a szorulat a Kőrös és Tisza-Maros közi ármentesítő társulattal szemben lévő Mártélyicsárdánál, mely Csongrád alatt fekszik. E szorulat eltávolítása iránt a ministerium már 1883-ban a legszigorúbban utasítá Csongrád vármegyét, hogy a csány-percsovai magánöblözet tulajdonosa védtöltéseit jelzett helyen 800 méter szélességben megállapított szabványszélességben belebbezze. Ez irányban e mai napig sem történt semmi. A ministeri rendelet végre nem hajtatott és ezen mulasztás káros hatását már 1888-ban éreztük, mert ezen szorulat annyira felduzzasztottá a Körösök vizeit, hogy heteken át a betorkolástól egy niveauban volt egész Gyomáig s igy a Kőrös vize ezen szorulat fentartása miatt stagnált. Én, t. ház, elérkezettnek találom az időt, hogy a t. minister ur 1883-ban kiadott miniateri rendeletnek érvényesítése ezéljából itt a képviselőházban szólüttassék fel, mert a mint a tiszavölgyi társulat évi jelentéséből is meggyőződhetünk róla, ezt az illető érdekeltek — noha évenkint panaszolják — gyengék annak eltávolítására, nem hiszem, hogy elegendő ok volna ezen fontos kérdésnek elodázására és Csongrád, Békés, Csanád és Jász-Nagykun Szolnok vármegyéknek veszélyeztetése, hogy épen Pallavicini