Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-409

409. orn&gos ölé* sjoTentber 17-éu, hétfőn. 1380. 337 melyet a totalisateur használata a nagyközönségre és különösen az ifjúságra gyakorol. A pénzügyi bizottság nagyon czélszeríínek tartaná, ha e tekintetben korlátoló intézkedések történnének, bár elismeri, hogy a baj gyökeresen csak akkor lesz orvosolva, ha az egész lottó-jövedék törvényhozásilag szabályoztatik. De addig is feihivandónak véli a bizottság a kormányt, hogy saját hatáskörében tegyen meg mindent, mely e baj enyhítésére szolgál. Balogh Géza jegyző : Herman Ottó ! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mondhatom, nagy elégtétellel hallom azt, ho^y végre valahára Magyarország képviselőházának előadói székéből is szó emelkedik egy oly intézmény ellenében, melynek erkölcsrontó hatása ma már kétségbe nem vonható. Evekkel ezelőtt csupán csak annyi elégtételem volt, de ezt mindig nagyra is becsültem, hogy az az előadó, ki a mostaninak elődje volt, Wahrmann Mór t. képviselőtársam, következetesen rászavazott arra,hogy a totalisateur intézménye eltörültessék. (Halljuk ! Halljuk!) A ki a magyar társadalmat ismeri, t. ház, kénytelen lesz bevallani, hogy azon végesvégig gördült egy végzetes szenvedély, melynek elfojtása államnak és társadalomnak első rendű feladata. Ez a játékszenvedély, a mely Magyarországon valósággal nagy súlylyal és gazdasági jelentőséggel bir. Kijelentem, t. képviselőház, hogy én nemcsak magát a szenvedélyt, a mint ezen játék gyakorlásában nyilvánul, hanem kihatásaiban is felette végzetesnek tartom, azokban a kihatásaiban, hogy nálunk a társadalom nem különböztet, ki hogyan szerzi vagyonát és a szerencsés lutrizó, a szerencsés kártyahős el van fogadva a társdoalonüun, mint helyt álló, merőben tisztességes ember, pedig sokszor ezekhez a nyereményekhez oly ódium tapad, a mely ellen a büntető törvénykönyvet kellene felidézni, ha annak a nyomára könnyen rá lehetne akadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi sokszor tárgyalunk, t. képviselőház, a társadalom terén bizonyos intézményeink sorsáról; mi kérdjük azt, hogy Magyarország fürdői vájjon miért nem látogatottak? Vájjon Magyarországon bizonyos egyesületek, melyek társadalmi életünk fokozására volnának hivatva, mint a minők az olvasó-egyletek, casinók, miért nem hódítanak széles körben s miért (

nem érezzük azoknak közvetlen hatását az erkölcsök nemesítése terén? Be kell vallanunk, t. kpéviselőház, hogy fürdőink, egyesületeink és sok más ilynemű társadalmi intézményeink kártyaasztal nélkül nem is képzelhetők, sőt be kell vallanunk azt is, hogy a legújabb időben a jótékonyság is alig képzelhető a játék közbejátszása nélkül; hogy itt már nem arról van szó, hogy a társaKÉPVH. ÍÍAFLÓ. 1887— 92. XIX. KÖTET. dalomnak valóságos mély morális érzülete, látva egy czél nemességét, önszántából járuljon hozzá annak gyámolífásához, hanem tombola, állami sorsjáték képében, de mindig játék képében iparkodik megteremteni azon összegeket, melyeket egy ép társadalomnak játék nélkül, belátásból és nemes ösztönből kellene megteremteni, (ügy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Tudjuk mindnyájan, t. képviselőház, hogy a játékszenvedély olyan, mint akár a morphium élvezete; kis adagokban kezdődik és folyton kell fokozni, hogy ingert gyakoroljon és ha ez a folytonos fokozás a társadalomnak rétegeit mind nagyobb és nagyobb fokban érinti ós hatalma alá keríti, akkor nagy veszedelem következik be és ez az, hogy a játékszenvedély gyarapodik és hatásában mind végzetesebbé lesz. (Ugyvan! Ugy van,! a szélső baloldalon.) Mai napság az ily mondások, a minőket én eddig koczkázíattam, a társadalom által rendesen azzal utasíttatnak vissza, hogy ezek phrasisok; a mai társadalom bizonyítékot kivan. Legyen tehát szabad a totalisateur intézményére nézve a bizonyítékot a t. ház előtt annyira feltárni, a menynyire azt csekély tehetségem megengedi s a menynyire különösen képesít egy dolgozat, mely az utolsó időben a „Nemzetgazdasági Szemlében" megjelent s a mely a Budapesten működő totalisateur intézményének öt éves fejlődését kétségbevonhatlan számokkal bizonyítja. (Halljuk!) Legyen szabad e számoknak szükséges kivonatát a t. ház előtt felolvasnom, hogy először bebizonyítsam azt, hogy e szenvedély folyton fokozódik, másodszor bebizonyítsam azt, hogy nem áll az, amit bizonyos körök állítanak, a melv szerint a totalisateur nem szerencsejáték, mert valóban az és végre, hogy rámutathassak arra, hogy mi az államnak kötelessége ily jelenségekkel szemben (Halljuk! Halljuk l) A statistikai kimutatás szerint tény az, hogy a gépek segítségével működő totalisateur intézményének, melynek gépét előbb Bécsből hozták ide, 1888-ban már 10 gép működött a budapesti versenytéren, 1890-ben már 49 gép volt működésben, még pedig a mai kor haladásának megfelelően már villanyra berendezve. A mi a jegyeket illeti, 1885 ben kiadatott a totalisateurnél 196.587 darab, 1889-ben már 503.097 jegy adatott ki. Tehát statistikaílag áll az, hogy 1885-ben egy lakosra Budapesten 0'4 jegy jutott, 1889 ben mindeu lakosra általában, gyermekre, nőre, mindenkire már 15 jegy jutott. A mi az összeget illeti, 1885-ben — a fogadásokról nem szólva — csak a totilisateurre tett összeg 879.715 frtra rúgott; 1889-ben már 2,208.172 forintra rúgott. Öt év alatt tehát — nem tekintve a bookiaakereket, tudnniillik a fogadókat, azokat a fogadá43