Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-409
* 332 408. orseágos ülés november 17 én, hétfőn. 1890. körülbelül 7,900.000 frtot képvisel? Ugy, hogy az ország ma is mintegy 1,300.000 frtot áldoz évenként a lótenyésztésre. Ily költséggel szemben lehet-e elfogulatlanul mondani, hogy a pénzügyi bizottság nem mutat elég érdeklődést, sőt nagylelkűséget a lótenyésztés iránt? Azt mondja egyebek közt a képviselő ur, hogy azt az úgynevezett szakbizottságot competensebbnek tartja a dolog megítélésére, minta pénzügyi bizottságot. Engedelmet kérek, bár én csak egyik szerény tagja vagyok a bizottságnak, e mondást mégis a leghatározottabban visszautasítom. Mert vagy van az országgyülésnek bizalma a pénzügyi bizottság működésében, vagy nincs. Ha van és ha e bizottságra van bizva az állam egész háztartásának megítélése: akkor nem ismerhetem el a t. képviselő urnak azt a jogát, hogy azt mondja, hogy a pénzügyi bizottság nem oly competens ennek megítélésére, mint egy érdekelt szakbizottság. És azért ne vegye zokon tőlem a a képviseli) ur, ha azzal fejezem be rövid felszólalásomat, hogy én a pénzügyi bizottságot mindenesetre competensehb bírónak tartom gróf Széchenyi Aladárnál. Kérem, méltóztassék a pénzügyi bizottság indítványát elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Széchenyi Aladár: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyeigazítása végett kérek engedelmet arra, hogy néhány szóval reflectáljak a t. képviselő ur beszédére. Egy árva szóval sem mondtam, hogy a lótenyésztés érdekében összehívott szakértekezletet pénzügyi kérdésekben competensebbnek tartom, mint; a pénzügyi bizottságot. Én azt mondtam, hogy az országos lótenyésztés kérdésében tartom competensebbnek ezen értekezletet. (Élénk helyeslés.) Másudik', a mire reflectálni akarok, az, hogy a t. képviselő ur szerint az egész dolog ugy van oda állítva, mintha tisztán a kormánynak kellene az istállót létesítenie. Én egészen világosan kifejtettem, hogy erről szó sincs; csak arról van szó, hogy az állam a gazdaközönséget segítse ezen szükséges intézmény létesítésében. (Ugy van! Ugy van!) Harmadik dolog, a mit meg akarok jegyezni, az, hogy a t. képviselő ur az országos lótenyésztés érdekében összehívott szakértekezletet ökörkereskedők értekezletével hasonlította össze. Bocsánat, erről egyáltalában szó nem lehet, mert ott sem ökör, sem lókereskedők nem voltak, hanem képviselve voltak Magyarország gazdái és ezek nevében visszautasítom ez insinuatiót. (Élénk helyeslés több oldalról.) Szalay Imre: T. ház! Őszintén bevallom, hogy nem szeretek az előttem szólott t. képviselő úrral, Helfy Ignáczczal polemizálni; de hogy mégis tisztázzuk a dolgot, szükségesnek tartok némelyeket megjegyezni. Ez az általam régen hangoztatott szakképzettség és én kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy mindig compentesebbnek fogom tartani a lótenyésztési bizottság akármelyik enquettejét vagy a gazdaközönséget az őt illető dologban, mint a t. pénzügyi bizottság tagjait, kik lehetnek bankárok, lehetnek pénzügyi capacitások de, hogy nem értenek ehhez a dologhoz, azt épen az előttem felszólalt t. képviselőtársam, Helfy Ignácz legjobban constatálta akkor, mikor ökörienyésztésről szólt. (Élénk derültség.) Bocsánatot kérek, de én ökörtenyésztésről sehol az életben nem hallottam. (Élénk derültség.) A mi továbbá Helfy Ignácz t. képviselőtársam azon állítását illeti, (Halljuk! Halljuk!) hogy a pénzügyi bizottság oly hosszú idő óta küzd folytonosan azon pazarlás ellen, mely az ország pénzügyei körül folyik, hogyha pazarlásnak nevezi azt, hogy az állam bizonyom dolgokra, nevezzék azt a lótenyésztésnek, szőlőszetnek, borászatnak, ipar vagy kereskedelemnek, bizonyos összegeket áldoz, hogy a czélt elősegítse: én azt pazarlásnak sohasem fogom jelezni és ép azért, ha ezt értette pazarlás alatt, ezt el nem fogadhatom és helytelennek tartom. Hogy a lótenyésztés Magyarországon mily fontos, azt nem kell más példával illustrálni, mint azzal az egygyel, a pénzügyi bizottság t. tagjainak figyelmébe ajánlom, ha valamelyik a statistikát elő nem vette voiua, nézze meg, hogy Magyarországon l l /» millió haszon az, melyet a lókivitel hozott az országnak és nem ér-e fel ezzel az a 12.000 forint, melyet Széchenyi t. képviselőtársam a pénzügyi bizottság törlése ellen indítványoz? Hogy Magyarországnak a lótenyésztésből, ra'után, megengedem, annyi millió fektettetett be, nagy haszna van, azt mindenkinek be kell látnia. Utalhatok Somogy példájára, hol az állam helyes beavatkozása azt szülte, hogy nálunk nem csod.1, ha egyes polgárembernek 7—800, sőt 1.000 forintot érő lova van. (Igaz! Ugy van!) Ha a nép vagyonosodását a lótenyésztéssel annyira elő lehet mozdítani, akkor nem tudok fukarkodni, hanem csatlakozom t. barátom indítványához. (Élénk helyeslés.) Széll Ákos jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Ezen kérdéseknek egymással való oly szembeállítása, hogy az, ki e tételt megszavazza, a lótenyésztés előmozdítását akarja, a ki pedig nem szavazza meg, az nem akarja : szerintem teljesen helytelen és a t. házat, hogy ha ebben az irányban halad, határozottan tévútra vezeti (Igaz! Ügy van!) Az indítvány indokolása akkép történt, hogy ez a 12.000 forint előmozdítja a lótenyésztést. Ezzel szemben két oldalról különböző kérdések merültek fel, tudniillik, hogy
