Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-409
330 409. orszAgos ülés novémljer 17-én, hétfőn. 1890. kezet nyújtani ott, a hol az egyáltalában lehetséges. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezeket szem előtt tartva, fájdalommal tapasztaltam, hogy a t. pénzügyi bizottság törlendőnek határozta ama 12.000 forintot, mely összeget a földmívelésí minister ur egy bizományi istálló felállítására, illetőleg segélyezésére kért a törvényhozástól. Az okok, melyekkel a t. pénzügyi bizottság ezen határozatát indokolja, először is, hogy ezen bizományi istálló felállítása nem képezheti az állam feladatát, mert részben fölösleges, ha pedig nem fölösleges, létesítsék maguk a lótenyésztők; részben pedig, hogy ily vállalatokba az államnak beavatkozása nem kívánatos. Helfy Ignácz: ügy van! Gr. Széchenyi Aladár: Én ezekre, t. ház, egészen röviden a következőket vagyok bátor megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Mint a t. pénzügyi bizottság azt talán tudni fogja, ez év tavaszán a t. földmívelésí minister ur az or-zág minden részének és vidékének lótenyésztőit, kik többnyire a középbirtokos osztályból voltak képviselve, egy értekezletre hivta össze ide a fővárosba, hogy országos lótenyésztésünk minden részletében megbeszéltetvén, a gazdaközönségnek alkalom adassék ugy kívánságait, mint nézeteit, a melyek mindenesetre a gyakorlati életből merítvék és nem a zöld asztalnál készülnek, a legilletékesebb helyen nyilvánosságra hozni. Ez a szakértekezlet a többek közt kimondta azt, hogy országos lótenyésztésünk fejlesztésére éa kiváló hazai ló anyagunk értékesítése szempontjából okvetetlenül szükséges egy bizományi istállónak felállítása és miután ennek létesítése kizárólag társadalmi utón több meghiúsult kísérlet után nem látszik lehetségesnek, felkéri a t. kormányt, hogy tekintetbe véve ama körülményt, mely szerint mezőgazdaságunknak minden ága az általános árhanyatlás következtében a lehető legcsekélyebb jövedelmet adja, segédkezzék neki legalább piaczot teremteni azon gazdasági állatnak értékesítésére, a mely ma még a legkevesebbet veszített reális értékéből. (Helyeslés. Uay van!) Nincs is itt arról szó, hogy az állam maga létesítse ezen vállalatot; nincs is itten arról szó, hogy az állam alótenyésztő közönségnek mintegy felelős közvetítője legyen, hanem arról van sző, hogy az állam segélyezze a gazdaközönséget ezen szükséges intézmény létesítésében és hogy ezen segélyezés fejében gyakorolja felette felügyeleti jogát. Ily körülmények közt, ugy hiszem, hogy nagyon is az államnak feladata a gazdaközönség jogos kívánságai iránt, a mennyire lehetséges, kellő érzéket tanúsítani és ha áll az, a mit annyiszor hangoztatunk, hogy Magyarország par excellence termelő ország, akkor mi más az államnak feladata, ha nem az, hogy terményeink értékesítésében segédkezet nyújtson? (Helyeslés, ügy van! a szélső baloldalon.) Nem is a kormányban van itt a hiba; hiszen az felismerte ezen kérdésnek jogosultságát, mert különben nem vette volna fel a költségvetési előirányzatba; sőt mi több, a t. pénzügy minister úrban is lelkes támogatóra talált ez az eszme; hanem a t. pénzügyi bizottság mutatkozott süketnek a magyar gazdák kívánságaival szemben. (Ugy van! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) A t. pénzügyi bizottság meg fogja nekem engedni, ha azon szerény nézetemnek adok kifejezést, hogy annak megbírálásäban, hogy országos lótenyésztésünk érdekében mi szükséges, mi nem, az épen imént említett szakértekezletet competensebbnek tartom, mint a t. pénzügyi bizottságot. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És talán a t. pénzügyi bizottság azt is meg fogja nekem engedni, hogy nemcsak én, de — ugy hiszem — sok ember széles e hazában legalább is gondolkozóba esik, midőn egyrészről látja azt a nagy készséget, a melylyel már sok millió meg lett szavazva, csak egyet említek, például fényes paloták építésére, míg másrészről azt 'tapasztalja, hogy miképen fukarkodunk nyomorult 12.000 frttal, midőn a magyar gazdaközönség érdeke forog szóban. (Igás! Ugy van ! több oldalról.) Egy másik ok, mely szintén felhozatott ezen bizományi lóistálló ellen, az volt, hogy hiszen ez az egész vállalat csak egyes nagy uraknak fog hasznot hajtani, míg a nagy termelőközönségnek semmi haszna sem lesz abból. Én, t. ház, ezt az okot majdnem nevetségesnek mondhatnám, ha komoly háttere nem volna. Ugy hiszem, fölösleges magyaráznom, hogyannak a nagy urnak, a ki eladó lovakkal rendelkezik, módjában és tehetségében áll külföldi vevőket magához hozatni éa lovait eladni, ugy, a mint neki tetszik; de az a középbirtokos és az a szántó-vető ember, a kinek összeköttetései nincsenek, kellő piacz hiányában sokszor potom áron kénytelen értékes lovait elfecsérelni. Én ebben a felfogásban mintegy gyanúsítást vélek látni a jelenlegi kormány és azon férfiú ellen, ki több, mint 20 év óta országos lótenyésztésünk élén ál!. A nélkül, hogy ezen általam mélyen tisztelt férfiú szerénységét megsérteni akarnám, nyíltan és egyenesen kimondom itt az ország szine előtt, hogy neki hazája körül nem csekélyebb az érdeme, minthogy országos lótenyésztéseink az ő szakértelme, fáradhatatlan tevékenysége és önfeláldozó buzgósága által megbecsülhetetlen nemzeti vagyonná fejlődött. (Élénk általános helyeslés.) Ez e férfin képtelen arra, hogy a közjót és a közérdeket szem elől tévesztvén,
