Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-408

324 408. orgzágos filés november 15-én, szombaton. 1890. élénk tanúsága annak, hogy a t. ház többsége mily melegen érdeklődik közgazdasági ügyeink iránt. Tanu-ága továbbá annak is, hogy nálunk közgazdasági kérdésekből nem csinálnak pártkérdést. Teljes elismeréssel tartozom az ellenzék több tagjának, a kik egész nyíltsággal kifejezték, hogy szükséges, hogy a közönség ne mindent a kormánytól várjon, hanem azt az öntevékenységre lelkesítették. És ez helyes; ezzel megkönnyítik a kormány működését. Fölment ez engem attól, hogy lehangolólag ezáfoljam azok véleményét, a kik az államtól túlsókat várnak. Azonban az elhangzott vitából arra nem kaptam választ, hogy tulajdonképen mily határ volna szabandó a kormány initiativájának. És azt hiszem, megmaradhatok azon alaptételem mellett, mely szerint a kormány tevékenységének odáig kell mennie, oly feladatok megoldására kell szorítkoznia, melyek megoldását a magántevékenységtől nem várhatjuk. Legellentétesebhek a felfogások a phylloxera elleni védekezés kérdésében. Boros Béni t. képviselőtársam a kormánytól egyenesen azt követeli, hogy oltott vesszők előállításáról gondoskodjék. Ez, ha 10 évre oszfcatik is be. nem kevesebb, mint 12 15 millió investitiot tesz szükségessé. Minthogy pedig jelenleg Franeziaországból nem hozhatunk be amerikai szőlővesszőket és <-sak a meglevők fokozatos szaporítására kell tevékenységünket irányoznunk: legalább 10—12 évnyi türelemre volna szükség addig, míg az állam abba a helyzetbe jő, hogy a megkívántató mennyiség kiosztását megkezdhesse. Bernáth t. képviselő ur az államtól a szőlőtelepítésre direct segélyt követel és hibáztat engem azért, hogy az 1890-re megszavazott 4.000 frtból egyedül Tállya városának mért nem juttattam 10.000 frtot. Gr. Károlyi Sándor a reconstructio lehatályosabb eszközének azt jelölte ki, hogyha idegen tőke kölcsönkép megnyeretnék és ennek szükséges föltételeként jelöltetnék ki az, hogy a visszafizetendő részletek és kamatok az adóval együtt államilag hajtassanak be. Kaas Tvor t. barátom ellenkezőleg azt mondta, hogy az ármentesítetíeknél épen_ az adóval való behajtás képezi a romlás okát. Örömmel hallottam G-aál Jenő t. képviselő urnak szakavatott és a tapasztalatra alapított beszédét, a melylyel bizalmat önt a közönségbe, midőn kimutatja, hogy Franciaországban az államnak és az öntevékenységnek karöltve aránylag rövid idő alatt minő nagy eredményt sikerült elérnie. Ezek után bátor leszek elmondani tzt, hogy mit szándékozom az adott viszonyok közt az adott eszközökkel ezen a téren tenni. (Bálijuk! Halljuk!) Mindenekelőtt igyekszem az állam? telepek felhasználásával és fejlesztésével a magánszövetkezetek létrejöttét előmozdítani; ezeket szőlővesszőknek lehetőleg nagy számban való ingyen kiosztásával és a mennyire lehet, habár kisebb mérvben, pénzsegélylyel, valamint szakértelemmel is támogatni, a mennyiben az egyes állami telepeknél módot igyekszem nyújtani arra, hogy főkép a zöldoltásban kiképzést nyerjenek minél számosabban. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezenkívül igyekszem a szénkénegezés szükségletét a lehetőségig és a fokozódó szükséglet arányában fedezni. Néhány hónappal ezelőtt vett impulsu? folytán a fecskendőknek hazánkban az állami gépgyárban való előállítása iránt intézkedtem és mondhatom, hogy a siker már idáig is megvan, a mennyiben igen jó gépeket gyártanak. Végre daczára annak, a mit a homoki területek beültetése ellen mondottak, szükségesnek látom a kormánynak nagvobb szabású actióját arra, hogy ily beültetések létesüljenek. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy ezt az adott viszonyok között az e végre megalkotott programnak megfelelőnek méltóztatnak tartani. Fölemlittetett még az is, hogy ime a főváros maga 35.000 frtot költ e czélra és hogy ezzel szemben az állami dotatio nem elég. Az kétségtelen, hogy az állam kiüthetne többet, de a felhozott példából nem ezt a következtetést vonom le, hanem azt, hogyha minden város, minden község erejének megfelelő áldozatokat hozna, ezen bajjal minden esetre sokkal hatályosabban lehetne megküzdeni. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyenek meggyőződve arról, hogy a kormány tevékenysége nemcsak sarkalni fog, de arányban is fog mindig állani a magántevékenységgel. A hasist tehát mindig ez fogja képezni. Áttérek, t. ház azokra, melyeket Kaas Ivor t. barátom a vízi ügyekre vonatkozólag kritikaképen felhozott. Mindenekelőtt az admínistratiót vette bírálat alá és abból indult ki,hogy micsoda administratió az, a hol személyi járandóság czímén 325 ezer, a vizi munkákra pedig csak 394.100 forint lett felvéve. Erre a felelet igen könnyű, mert ha 20 lappal tovább megyünk a költségvetésben, a 140. lapon azt látjuk, hogy beruházás czímén 27s milliót megközelítő ö^zeg az, a mit az állam költ. Ha ezen befektetéseket a személyi kiadásokkal összehasonlítjuk, nem fogjuk azt találni, hogy a személyi kiadások többet tesznek ki, mint a vizépítészeti munkákra előirányzott összegek. De a kormánybiztosi intézményre is kiterjesztette a t. képviselő ur kritikáját és oda concludált, hogy ezen intézmény felesleges, mert a Tisza-meder rendezése már annyira előrehaladt.hogy abnormís viszonyok nem létezvén, most már áttérhetünk arra az útra, a hol már nem rendkívüli eszközökkel — mert a kormánybiztos intézmény rendkívüli — hanem normális eszközökkel kell valamit elérni, Nem