Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

407. orsíftges ölés »«Ten bennünket épen a gazdasági eultura tekintetében az előrehaladott külföldtől elválaszt. Valahányszor a földmívelési tárcza tárgyaltatik itt e házban, vagy ineídentaliter bárminemíí tárgy kerül a ház elé — nem akarok sérteni senkit sem — a gazdaképviselők hajlandók mindenkor az ügyeket a saját maguk szempontjából, úgyszólván a saját gazdasági helyzetükből ítélni meg. Már magában véve ez is bizonyság arra, hogy minálunk a reális, a valóságos gazdasági ismeret — nem azt értem ez alatt, a mit itt gúnyolni szokás, t. i. a tiszta theoríát — hanem az a reális ismeret, a mely nélkül ma sem Európában, sem sehol a versenyt kiállni nem lehet, az mi nálunk sem kellőképen elterjesztve, sem elegendő mélységre vive nincsen. És az én nézetem szerint mi ezen téren nem is fogunk előhaladni, a mig nem akad Magyarország földmívelése számára oly ember, a ki organisatorius kézzel belé nem nyúl és kezd építeni ott, a hol kell, kezdi emelni a legbecsesebb anyagot, a mi van, t. i. elkezdi alul a népnél ép ugy, mintáz elemi iskoláztatást, belevinni az elemi gazdasági iskoláztatást és onnan magasabbra és magasabbra fejleszteni akként, a mint culturalis dolgaink más tekintetben fejlesztve vannak s a mint ezt másképen tenni nem is lehet. T. képviselőház ! Nekünk be kell vallanunk azt, hogy különösen a magyar törvényhozás termében a leghatározottabban áramlik a proteetionarius rendszer, a proteetionarius hajlam. (Halljuk! Malijuk!) Fölvetnek bizonyos ezímeket, ezeken a czí meken nyargalnak és ez a proteetionarius szellem abban nyilatkozik leginkább, a mi szintén annak a bizonyos 15 évnek a következménye, hogy ugy fogják fel a dolgot: szaporítsuk a tárczák költségét és álljon elő az egész ország és követelje a ministertől, illetőleg tárczájától, hogy az csináljon mindent. Hiszen, t. ház, nem kell jellemzőbb dolog, mint az a hibás felfogás, a mely Vállyi Árpád t. barátom szavaiban, illetőleg hasonlatában rejlett, a mikor fölhozta az angol ember példáját, a ki ő szerinte azt mondja, hogy a continentalis vállalatoknak a baja az, hogy a mire egy millió kellene, arra csak százezer frtot adnak és csupán ok, az angolok olyanok, hogy a hol egy millióra van szükség, azt meg is adják, Vállyi Árpád t. barátom elfelejtette hozzá tenni, hogy az az angol ember nem képzelte ez alatt azt, hogy a kormány adja ide azt a milliót, illetőleg azt a százezer forintot, hanem az az angol ember legjobban szereti, ha a kormányával semmi dolga nincs ilyen esetekben, mert neki magának megvan a milliója és megvan az ő vállalkozó szelleme, az ő értelme, a mely megteremti azt, a mire szüksége van. Hanem, t. ház, belenevelni >er 14-én, pénteken. 1890. 299 egy nemzetbe azt a felfogást, hogy minden ügy a kormánytól jő és hogy mindenki, a ki valamit el akar érni, szerezzen magának a kormány körökben, a ministeriumokban egy jó pajtást, egy protectort, akkor majd ő neki is jut valami: erre nevelni egy egész nemzetet, hát akkor azután lássa a kormány, hogy hova fog ez vezetni és mi lesz ennek az egésznek a vége. (Ugy van! Ugy van a szélsőbalon.) T. ház! E» most már tovább nem is megyek, alá vetem magamat annak, hogy felveszek egy tárgyat, a mely itt bőven fejtegetve volt. (Halljuk!) Azt mondják t. ház, a phylloxera egy óriási baj. Megengedem. 1876-ban kezdődött Magyarországon a phylloxera ügyének tárgyalása. A tanácskozások, a tanácsadások, kapkodáés találgatások, minden a világon, csak az nem, a mire sziiksé"' lett volna. És mi ma a következmény, t. képviselőház? Egész vidékek azt mondják, hol van a kormány, miért nem teszi a kormány? Nem a vidékek az. okai, hanem a kormány, a mely rászoktatta őket. De hatott volt a vármegye, melynek szén kéneget küldtek s azt mondták, hogy leszállított áron kapják a szénkéneget. Nem kellett senkinek. Azt mondták: Ingyen fogjuk osztogatni a szegény embereknek. Nem jött senki. Azt mondták: Ingyen fogjuk osztogatni mindenkinek. Akkor végre azt mondták, hogy nincsen fecskendő. (Élénk derültség.) S mikor ott volt a fecskendő, akkor azt mondták, nincsen hozzá ember. (Derültség.) No hát, t. képviselőház, ez egy oly egymásután, de egyszersmind oly veszedelem Magyarországon a közfelfogásra nézve, (Ugy van! Ugy van!) melyre különösen gazdasági jövőt állapítani nem lehet. (Igás! Ugy van!) Épen a tegnapi napon, t. képviselház, gróf Károlyi Sándor képviselőtársam szintén kifejtette a maga nézeteit a phylloxera-kérdésről. Magában véve rendkívül jellemző az, hogy egy kitűnő gazda, egy az anyagi érdekek gyámolítása s gyarapítása iránt élénk érzékkel viseltető képviselő még most is azt mondja, hogy a kormány nem tett eleget a phylloxera kiirtása tekintetében, holott a phylloxera kiirtása már egy igen régen eltemetett dolog. De a t. képviselő ur azt mondja: Miért nem küld a kormány szakértőket Francziaországba? Másfelől el volt mondva, hogy Francziaországban jártak magyar emberek, fájdalom, nagyon bőven és az egésznek a resultatuma az volt, hogy mikor Francziaországból visszatértek, zavaros fejet hoztak vissza. (Derültség.) T. ház! A dolog nyitja egészen egyszerű'. Először Francziaország egy rendkívül nagy terület, annak egyes pontjait 12 nagy 24 órára felkeresni már magában véve is semmit sem ér. Es ekkor, a mi t. kiküldötteink folyamodnak a 38*