Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

0jgg 107. országos ülés novent fölemlítette — a kormány ez évben több, mint 2 millió beültetésre alkalmas vadalanyt szolgáltatni nem képes és ha meggondoljuk azt, hogy körülbelül 300.000 hold elpusztult terület beültetéséről van szó, ha ezt a 300.C00 holdat — pedig ez igen hosszú idő, addig nem tudom, hogy él meg a szőlőbirtokosság — 10 év alatt be akarjuk ültetni, akkor évenként 30.000 hold az a terület, a melyet beültetés által termővé kell tenni. A 30.000 hold beültetésére, hogyha 5.000 tőkét számítok egy holdra, azaz körülbelül négyszögméterenként egy tőkét. 150 millió tőkére van szükségünk. Erre pedig okvetlenül szükségünk van, mert beültetésről beszélni, a nélkül, hogy azt az anyagot, rendelkezésünkre bocsássák, esztelenség volna. Ha 150 millió tőkére van szükségünk, akkor 10 év alatt 1500 millió tőke kell. A t. minister ur csak két millió tőkéről beszél, a melylyel csak négyszáz holdat ültethetünk be akkor is, ha már az a vesszőmennyiség nemesítve volna. Látjuk tehát azt, hogy ezen számok mily óriási feladatot rónak azok vállaira, a kik e nagy nemzeti baj gyökeres orvoslására hatni akarnak. Itt lehetetlen másképen eljárni, mint azonnal jelentékeny tőke felhasználásával telepeket felállítani, a melyeken a beültetésre szükséges nemesített vesszőket kellő mennyiségben előállítjuk; itt más mód, más remedium nincsen. Ily telepeket állíthat fel magánvállalkozás és állíthat fel a kormány. A magánvállalkozás ügye hazánkban ily természetű dolgokban még nagyon silány lábon áll. A magánvállalkozás csak akkor buzdul neki ily hasznos munkálkodásra, ha részére a kormány jelentékeny támogatása biztosíttatik. A kormánynak tehát kettős feladata van. Egyik, hogy a magánvállalkozást hathatós eszközökkel támogassa, a másik, hogy maga álljon ily telepek alapításának élére. A magánvállalkozás bátorítására hathatós eszközökkel rendelkezik a kormány. Adóelengedések, vasúti szállítás mérséklése vagy ingyenes szállítás, egyes területek átengedése és számtalan más apróbb támogatás az, melylyel a kormány ily telepeknek nagy számmal való létesítésére közreműködik. De minden ily magánvállalkozás, mely a kormány támogatással van összekötve, rendesen hosszabb időt igényel, azért a kormány azonnali közvetlen eljárása nélkülözhetlen. Ha a koimány mind a két irányban a maga körében eljár, meg vagyok győződve, hogy a szőlőgazda-közönség egy-két év alatt birtokába juthat annak az anyagnak, a mt-lylyel szőlőjét rövid idő alatt ismét termőképessé teheti. Hiszen tudjuk, hogy szó'lőmunkásaink rendkívül ügyességgel bírnak egyes szőlőtelepek beültetésére és gondozására. E tekintetben a franczia mun>er 14 éu, pénteken. 1890 kasoktól egyáltalában nincs mit restelkedniük; ezekkel a mieink teljesen egyenrangú munkát végeznek, a kertészeti munkálkodáshoz azonban absolute nem értenek. Azok a theoriák, melyeket egyes szőlőbirtokosaink phylloxera szakértőink segélyével szőlőjükben alkalmaztak, mind hamis alapokon nyugosznak. Egyes nagybirtokosok évek óta kinlódnak, hogy nemesített vesszőket állítsanak elő, de sikertelenül, pedig a munka igen költséges, mert az idegen munkások s >kba kerülnek; hazai munkásokkal pedig, mint említem, ezt végeztetni nem lehet. Ismerek nagybirtokosokat, a kik ha megkapják az elpusztult területekhez szükséges vesszőket, képesek egy év alatt az összes területeket beültetni, de viszont a legszegényebbtől sem tagadom meg azt a képességet, hogy 3—6 esztendő alatt területeiket beültethessék. De azt, hogy mi magunk szőlőbirtokosok nemesítsük veszőinket s azt használjuk fel, kétségbe vonom és lehetetlennek tartom. íme tehát, t. ház, oda concludálok, hogy | itt a kormánynak rendkívül fontos teendője van, a melyet haladéktalanul szükséges, hogy betöltsön. Igaz, minden javaslatnál első sorban a költségek kérdése jön tekintetbe. Hiszen évenként 150 millió vessző előállításáról van szó, a melynek felét concedálom a magánvállalkozás részére, de a másik felét határozottan a kormány közbenjárása és direet eljárása alapján kell előteremteni. Arra, hogy 70 millió nemesített vesszőt évenként előállíthassunk, mindenesetre jelentékeny befektetésre van szükség s én is azt mondom, a mit Bernáth Béla t. képviselőtársam mondott, hojry itt már nem ezrekről, hanem milliúkról van szó. De, t. ház, némi adatokat is volt már alkalmam e tekintetben szerezni. Arra a meggyőződésre jutottam ugyanis, hogy az illető mennyiség előállítása, berendezési költségei a termelt vessző számához arányítva, mintegy I 3 krajczárt teszen ki vesszőnként. Tehát 2—3 milliónyi összegről van szó akkor, ha a szükséges telepeknek csak létesítéséről van szó. Ugyanennyiről van szó akkor is, ha már a kezelés kezdetét veszi s a vessző előállittatik. Egy-két esztendőn át az előállítás költségei oly nagyságban, mint befektetés költségei lesznek számba veendők. Tehát 5 — 6 millió forintról van szó, ha az a szándékunk, hogy a 70 milliónyi gyökeres megnemesített vesszők előállítására szükséges telepeket létesítsünk és kezeljünk. Ez, megengedem, nagy összeg és bocsánatot kell kérnem az io;en t. volt minister elnök úrtól, hogy a jelenlegi kedvező államháztartási mérleget egy ily nagy ágyúval készülünk keresztül lyukasztani, mert a mint tapasztaltam, ő maga jobban félti a mérleget, mint maga a kormány. És igen helyesen, én magam is mél-