Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

40fi. ©rSBágos ülés november 18-én, cstitiírtBkon. 1890. 275 érthető oknál fogva, hogy e házból a csekély szó is messzire hallatszik s ezért csak egyszerűen felhívom a t. minister arat, hogy e kérdésekre igen kiváló figyelmet fordítani méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A gazdasági ismeretek terjesztésére körülbelül harmadfélezer forinttal vétetett az idén több fel a költségvetésbe, mint tavaly. Ez is jó, de bizony nagyon kevés. A gazdaság különböző ágainak emelésére 10.000 forint helyett felvett 15.000 forint szintén némi haladás ugyan, de, nézetem szerint, ez is kevés. Kevés különösen a gazdasági egyesületek segélyezésére, melyek az ország igen sok vidékén — a mint azt már e házban többször is hangsúlyozták — nemcsak gazdasági, hanem cuíturalis, sőt igen sok helyen hazafias missiót is teljesítenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És itt csak utalni akarok arra, hogy Németországban, mely közgazdasági téren igen jelentékeny haladást tett az utóbbi évtizedben, a gazdasági egyesületek jövedelmeiknek jóval többjét, mint felét, folytonosan államsegélyből merítik. Erre a tételre az én igénytelen nézetem szerint legalább is szcázezer forintot kellene fordítani. (Helyeslés a szélső baloldalon) Van azután a költségvetésben egy új tétel a. kertészet fejlesztésére és előmozdítására 1.000 forinttal. Ez is egy kis csecsemő, talán még gyengébb a pénzügyi egyensúlynál is, (Derültség) de megjelenése mégis örömhírt okoz nekem, a ki ezt már egy pár évvel ezelőtt sürgettem, a miért engem akkor alaposan ki is nevettek. Remélem, hogy a t. ház és a t. minister ur jóakaratából ez a csecsemő idővel erőteljes férfiúvá nőheti ki magát. (Derültség.) Lenne még sok minden, t. ház, a miről e költségvetés tárgyalásánál jó volna beszélni. Sürgetni kellene pédául, hogy vizszabályozásainknál kellő tekintettel legyenek az öntözésre is. hogy gazdáink a hol csak lehet, az időjárás viszontagságainak ne lennének olyannyira kitéve. Be-zélni lehetne, sőt kellene is talán a telepítésnek rendkívül fontos kérdéseiről, de őszintén bevallom, azért nem akarok ezekkel foglalkozni, mert magam is belátom, hogy egy ily szűk keretekben mozgó költségvetéssel ily nagy dolgot megmozgatni nem lehet. Nem is foglalkozom tovább a részletekkel, hiszen alkalmam lesz még a részletes vitánál egyik-másik tételnél igénytelen nézeteimet elmondani, hanem berekesztem felszólalásomat. (Halljuk! Hulljuk!) A nagy Széchenyi monda, t. ház: „a kié a föld, azé az ország", és Széchenyinek ebben igaza van. De ebből mi következik? Következik az, hogy a magyar államnak okvetlenül szüksége van a magyar földbirtokos osztályra, {Igaz ! ügy van! a szélső baloldalon) viszont a magyar földbirtokos osztálynak mai súlyos helyzetében szüksége van a magyar állam jóakaratú támogatására. (Igaz! XJgy van! a stélső baloldalon.) B. Kaas IvOR: Joga van hozzá. Vállyi Árpád: Azt kívánni — ezt kivántim az előző években, ezt kívánom most is — hogy azon osztály, a mely az ország terheit talán a legnagyobb mértékben viseli, e teher elviselésére képessé is tétessék, jogtalan kívánság nem lehet s ne méltóztassanak sem ezen, sem azokon a padokon (a jobboldalra mutat) egy perezre se megfeledkezni arról, hogy a földbirtokos osztályra az állami súlyos terheken kívül igen jelentékeny társadalmi és cuíturalis terhek is nehezednek, talán minden osztályok közt a legnagyobb arányban. Hogy a földbirtokos osztály ezen terhet el is viselhesse, az nemcsak ezen osztály érdeke, az közérdek is, sőt magyar nemzeti állami érdek is. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) A jelen költségvetés — ámbár ismételve is elj ismerem — jobb az előzőknél, még mindig nem olyan, a milyennek igénytelen nézetem szerint I egy kiválóan földmíyelő ország költségvetésének, különösen válságos gazdasági körülmények között, lennie kellene s ez okozza, hogy én ezúttal j i« csak azon kijelentéssel zárhatom szavaimat, a milyenekkel az előző években befejeztem: t. i. nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A földmívelési minister ur kivan szólani. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad a hallottakra röviden reflectálnom (Halljuk! Halljuk!) és pedig azon sorrendben, a mint azok előadattak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenesetre köszönettel veszem azon enyhe kritikát, a melyben engem részesíteni méltóztóztattak és azon türelmet, a melyet előlegeznek. (Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre t. képviselőtársam felemlítette, hogy a kormány nem rendelkezik szakemberekkel és hogy azok ott, a hová őket állítják, nem teljesít'k hivatásukat. Ez a kritika, engedelmet kérek, erős. Az positiv, hogy a phylloxera elleni küzdelemben, minthogy e baj aránylag új, teljesen belevénült szakértőkkel nem rendelkezünk mindenütt, de a központon rerdelkezünk és hogy számuk szaporodjék, arról gondoskodni fogunk. De a mi azt illeti, hogy a hol szakvélemény kéretik ki, ott a ministerium intern szakértői praeponderálnak a tán képzettebb választott szakértők fölött: abban tévedni méltóztatik, minthogy a phylloxera-bizottságban intern szakértők csak véleményezők és szavazattal csak a választottak birnak. Égy igen fontos kérdést is méltóztatott 36*